Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
466 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 19%1 december 5-én, pénteken. Európának sem, amely megszüntetné a magyar önkormányzati államrendszert és az Imrédy képviselő úr által európainak mondott nemzeti szocializmus rendszerébe »tagolttá be« nemzetünket és államunkat. (Börcs János: Nem értette meg.) A magyar nemzet az ú;i Európát, bárki győzzön ebben a háborúban, csak szabad népek szabad társulásaként tudja elképzelni és elfogadni. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy mi magyarok, a magunk ólét formáját, a magunk államrendszerét függet lenül, szabadon magunk állapíthassuk meg. T. Ház! Ezekután még arról lcívánok néhány szót szólani, egyáltalán hogyan volní) megvalósítható Magyarország áttérése a nemzeti szocialista rendszerre? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem ért hozzá!) Imrédy képviselő úr, bár miniszterelnöksége során kacérkodott a csodálatos forradalom eszméjével. appropriációs nagy beszédében azt mondotta, hogy a forradalmak ideje európaszerte lejárt. Ö tehát a maga nemzeti szocialista elgondolását és rendszerét tehát nem forradalmi eszközökkel kívánná életre váltani. Ezen az úton azonban végzetes zsákutcába jut. (Incze Antal: Hamis inszinuáció!) Mert minden nemzeti szocialistának mondható rendszer idáig kivétel nélkül forradalmi úton jutott uralomra. ÍBárczay Ferenc: Ëz nem áll!) És minden nemzeti szocialistának mondható forradalom a maga vezérét állítota az állam élére, a fasizmus a Ducet, a német nemzeti szocializmus a Führert, hogy a kisebbekről ne beszéljünk. (Zaj.) De hogyan képzelhető el forradalom nélkül az áttérés az alkotmányosságról a diktatúrára 1 Ennek csak egy módja van: a római, mely a haza legnagyobb veszedelmének idején teljes hatalommal ruházta fel egyik vagy másik' konzulját, a római jog ama bölcs tételének alkalmazásával, hogy a haza üdve mindenekfölött való. A római diktátor azonban különleges feladatokkal, meghatározott időre megbízott legfőbb képviselője volt az államhatalomnak. Mondhatni kisegítő intézmény a római köziog rendszerében, de nem külön rendszer. (Zaj es közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Ez van olyan magas nívójú szemináriumi előadás, mint.az önök vezéréé volt. (Zaj a szélbaloldalon.) Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat kérem, ne méltóztassék személyeskedni. (Baky László: Meg van elégedve magával!) Csendet kérek, képviselő urak! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Forradalom nélkül csak e római stílusban lehet ideiglenes, átmeneti és különleges feladatokra szabott diktatúiát teremteni, ez pedig magyar viszonyok között csak azt jelentheti, hogy ha ingadozik a magyar alkotmányossá? s ha egészen rendkívüli körülmények között az erők kivételesen szigorú összefogására van szükség, akkor ruházzuk fel több hatalommal alkotmányos rendszerünk hatalmi tényezőjét, ha király van, akkor a királyt, ha kormányzó áll a magyar állam élén, a kormányzót. Forradalom nélkül csak ezt a diktatúrát lehet elképzelni és megalakítani. Forradalom nélkül másfajta diktatúra, amilyenre Imrédy Képviselő úr nyíl vár gondol és tör, egyszerűen logikai és történelmi fából vaskarika. (Baky László: Honnan veszi ezt?) Mert ugyan H választaná ki azt a bizonyos legfőbb tekintélyt, akiről a képviselő úr beszélt, mint a piramis zárókövéről, ha nem a nemzeti Választhatja a nemzet a ma?a törvényei álapján, ahogyan megválasztottuk Kormányzónkul 1920-ban Horthy Miklóst. Élre kerülhet valaki egy diadalmas forradalom útján is, mint ahogyan történt a fasiszta Olaszországban és a nemzetiszocialista Németbirodalomban, de harmadik megoldás nincs, hacsak nem a Quisling norvég miniszterelnök babérjait irigyelte meg a képviselő úr, de ezt nem merem méa: feltételezni sem. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. — Rapcsányi László: Jól is teszi. - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Megmondtam, hogy nem tételezem fel. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Logikailag csak ez a harmadik! (Mester Miklós: Aljassági — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Mondom* logikailag ... Elnök: Zsilinszky képviselő urat kérem, szíveskedjék türelemmel lenni. (Zaj!) Csendet kérek! (Mester Miklós: Aljasság! Quislinggel hasonlítja össze! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aljasság! — Zaj.) Csendet kérek! Mester képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Engem gyaláz nak és én legyek türelemmel. (Sütő Gyula közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Sütő képviselő úr, ne méltóztassék az elnök szavaiba vágni. f Az imént a szélsőbaloldalon több képviselő részéről hangzott el az a közbekiáltás, hogy »aljasság«. Nem tudom megállapítani, hogy ki használta ezt a szót. (Baky László, Incze Antal és Mester Miklós felállónak) Ezért Baky László és Incze Antal képviselő urakat rendreutasítom, Mester képviselő urat pedig harmadszor is rendreutasítom és a mentelmi bizottság elé utasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Zsilinszky kéovi^elő urat felszólítom, miután beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Füssy Kálmán: Felolvasását!) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Folytatom. Elnök: Ne méltóztassék beszédét folytatni, méltóztassék befejezni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyetlen mondattal befejezem: a magyar alkotmányosságot megsemmisíteni, csak a mi holttesteinken át lehet. A meghatalmazási javaslatot nem szavazom meg. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Szakáts Pál! Elnök: Szakáts Pál képviselő urat illeti a szó. Szakáts Pál: T. Ház! A világháborúban járt fiatalság más szemmel, más felfogással tért haza. A világháborúban résztvett államokban a múlttal szemben egy új felfogás kezdett elterjedni és Magyarország volt az első, amelyben az úgynevezett jobboldali gondolat győzelmet aratott és a vörös forradalmat is legyőzve, olyan erőket termelt ki magából, amelyek^ egy új népi, nemzeti és állítom szociális ország alapkövét tették le. Mint ennek a generációnak egyik tagja hazajövet természetesen szintén máskép láttam a dolgrokat, mint a múltban és azokhoz az emberekhez csatlakoztam, akik ennek a jobboldali gondolatnak voltak harcos katonái. Igj kerültem érintkezésbe Gömbös Gyulával és a mögötte álló fajvédő csoporttal. Ennek a fajvédő csoportnak volt egyik tagja Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársam, akit akkor ismertem meg. Abban az időben ő is egyike volt azoknak, akik bátran kiálltak és hangoztatni merték ezeket äz elveket. Tisztelem és nagyrabecsülöm akkori kiállását, azóta is tisztelettel viseltetem iránta, de mégis kénytelen vagyok leszögezni, hogy