Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Az országgyűlés képviselőházának 23'2. illése 1H1 december 5,én, pénteken,. 466 sejtelme sincs arról, hogy a magyar nemzet középeurópai történelme során már hányszor volt hajlandó beleolvadni politikai és világnézeti környezetébe... (Mester Miklós: Magának van!) Elnök: Mester képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Bajcsy-Zsilinszky Endre: ... s hogy éppen ez a különállása, ez a hajthatatlan akarata a maga egyéniségének és senki másnak szolgálatára tartotta fönn nemzetünket és a szentistváni birodalmat. Elképzelhető-e mélyebb és egy nép, egy nemzet lelkét iszonyúbban megrázó forradalom, mint Szent Istváné volt? Magam csak anyai ágon tartozom vérségileg a honfoglalókhoz, de a keleti puszták varázsa mégis elevenen és kiirthatatlanul él bennem. Mit érezhetett a háromnegyed évszázadon keresztül Európát dúló diadalmas pogány magyarság, amikor a hatalmas István khán kiadta a parancsot, ;— kegyetlenül és mégis oly bölcsen: — »Oltsátok el és tapossátok szét az ősi tüzeket«. Elgondolni sem lehet, milyen sok évezredes beidegzettséget és gátlást kellett legyűrnie e parancs végrehajtása során nemzetünk e legnagyobb politikai géniuszának, István királynak. (Eitner Ákos: Ö nem félt az újításoktól, mint maga:) Erre is megfelelek. (Eitner Ákos: Ö belátta az újításokat!) Mégis ez a hatalmas, talán egyetlen igazi, de mindenképpen legnagyobb forradalmára a magyar históriának, a nagy keresztény apostoli lélek, az európai kereszténységet lélekben újjáalkotó cluny-i reform hősének, Szent Odilónak levelező barátja; Gombos Albin, nemrég elhunyt kiváló történetírónk, Szent István korának legjobb magyar ismerője szerint a korabeli Európának e legnagyobbszabású államférfia és legünnepeltebb hőse, a nagy francia költő, Paul Claudel szerint a középkor legnagyobb diplomatája: ez az István khán mindent me^őrzütt a magyar hagyományból, ami abban érték, erő, építőkő lehetett az ő nagy birodalomalkotó tervei számára. Világraszóló dicsősége, de nem is az övé valójában, hanem nemzetünk halhatatlan politikai géniuszáé, hogy alig gyűrte le a pogány magyarok belső ellenállását, alig ütött széjjel a szélrózsa minden irányában fiatal keresztény országa ellenségei között, alig fojtotta bele a Fertő, vagy a Rábaköz mocsaraiba fölényes hadászati átkarolással, — Bécs felől kerülve — II. Konrád császár hatalmas támadó hadseregét, máris szembeszállott korának hűbéri rendszerével is. Nem volt hajlandó átvenni a szomszédos nyugat intézményeit, hanem keresztényi és közjogi mintáért inkább 200 évre visszonyult a római jog közjogias szel

: lemétől még jobban megihletett nagykárolyi törvényekhez. Eközben pedig tudatosan fenntartotta az ősi pogány magyar nemzetiségi jogot és a királyi birtokon is nem öröklődő kiskirályságokat rendezett be a várispánságokban a szomszédos nyugati grófságok mintájára, hanem kinevezett, egyszerű királyi tisztviselőket állított ez új magyar intézmények élére. (Eitner Ákos: Idegen eszmét hozott be!) Szent Istvánnak köszönhetjük, hogy bele nem szédültünk az ő korának kezdetleges és tökéletlen hűbériségébe s hogy a magyar állam mindig szilárdabb szerkezetű, kozjogiasabb, az erőket jobban összpontosító államalakulat volt már a kezdet kezdetén is, mint a szomszédos nyugat. Csak így tudta Szent István alkotása megtartani ezt az országot számunkra a Szent László idejéig tartó rettentő s azután is századokon át minduntalan megismétlődő nyugati támadásokai szemben. T. Ház! De a mi nemzetünk nemcsak a hűbériség politikai és jogi egyűgyűségei és őrjöngesei közben maradt meg józan, magyar szigetnek, amely a maga népének lelke és lelkébe idegzett. törvényei szerint rendezte be m tartotta fenn a maga államát, hanem ugyanilyen kíméletlen és hajthatatlan öntudatossággal és elszántsággal utasította vissza a XVL, XVII. és XVIII. század abszolutista rendszereit is még akkor is, mikor csak az ország egy csüoskéje mondhatta magát magyar királyságnak, s amikor ez a királyság is csak függvénye volt hatalmilag más, nagyobb erőknek. Nem új dolog hát t. Ház a magyar különállás a körülöttünk hullámzó és kavargó világnézeti és hatalmi tengerben. Évezredes örökségünk ez. Attila világgyúró szellemének bélyege ez a mi gyönyörű népünk homlokán. Mátyás király óta lecsökkenhetett népünk arányszáma, nagy népből számban is kis néppé csökkentünk, a Duna völgyében uralkodó helyzetünkből sokkal szerényebb helyre csúsztunk alá, de a hivatásunk ma is a régi és a lelkünket ma sem tagadhatjuk meg. Múltkori külügyi beszédemet (Incze Antal: Felolvasás!) képviselőtársaim közül többen félreértették, amikor a magyar önfenntartás és önvédelem mindenekfelett valóságát hirdettem. Korántsem akartam megtagadni politikai szellemünk és történelmünk legnagyszerűbb hagyományát, azt, hogy önvédelmünkben nagy európai, sőt egyetemes emberi eszményekért is küzdöttünk. Mik ^ ezek a felsőbb emberi eszmények, amelyekért a mi nemzetünk a maga önvédelmében világraszóló hangsúllyal küzdött? Először az egyetemes kereszténység s vele egy felsőbbrendű soha túl nem szárnyalható humanitás Szent Istvántól Hunyadi Jánosig, Mátyás királyig és Zrínyi Miklósig. Másodszor a lelkiismereti és vallási szabadság Bocskai Istvántól Bethlen Gáborig és I. Rákóczi Györgyig. Harmadszor a nemzeti és emberi szabadság II. Rákóczi Ferenctől Kossuth Lajosig és Horthy Miklósig. Mindig a nagy emberi esz menyekért és mindig a szabad emberért, az elnyomás, az önkény, a rabszolgaság ellen. Pribékeket nem adtunk más nemzetek megnyomorítására, mint a csehek a Bach-korszakban ellenünk. Ez a Szent Istvántól Kossuth Lajosig és Horthy Miklósig terjedő ősi és megingadhatatlan hagyomány szent kell, hogy maradjon minden magyar nemzedék számára, a világ végezetéig. A mi nemzetünk mindig csak a tisztultabb emberség, a több szabadság, a szabadabb szellem, örök virtuális Európa előharcosa lehet a jövően is. A magyar józanság eleve lehetetlenné teszi, hogy olyan ábrándokba ringassuk bele magunkat, amelyek valaminő döntő jelentőséget igényelnének, vagy tulajdonítanának a mi nemzetünknek az új Európa kialakulása körül. Viszont azt már most megmondhatjuk, hogy milyen új európai tervhez nem csatlakozhatunk semmi körülmények között. Semmiesetre sem lehet a magyar állam és a magyar nemzet szerepét önkéntesen vállaló részese egy olyan Európának, amely Seyss-Inquart hollandiai főbiztos elgondolását tenné magáévá s megszűntetné a számbelileg kisebb nemzetek politikai és állami önállóságát, szuverenitását. És nem lehet Magyarország részese olyan új