Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Az, országgyűlés képviselőházának 282. Gyula: A magyar nép nyomorúságához! > — Zaj.) Nem hiszem, hogy máskép gondolkoznék ebben az alapvető kérdésben akár a t. kormány, akár a kormánypárt túlnyomó többsége. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A proletárdiktatúra ellen is harcoltam. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha volt bizonyos kacérkodás — korábban — a diktatúra és a tekintélyállam irányában, Teleki Pál bölcs kormányzata ennek idejében útját állta. Vele együtt én is, mások is, sokan tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy el lehetne képzelni, meg lehetne valósítani sok tekintetben tökéletesebb, modernebb magyar nemzeti önkormányzatot, mint aminő a mai. Biztosra veszem, hogy el is fog érkezni egy komoly és szerves alkotmányreform ideje. Da a mai idők nem nyújtanak elegendő lelki nyugalmat és elmélyülést, szellemi gátlástalanságot egy valóban nagyszabású, szerves, hagyománnyal és korral megfelelően összehangolt alkotmáuyreform kiérlelésére. Örülnünk kell, hogy fenntarthatjuk azt az alkotmányosságot, amellyel rendelkezünk, és főleg fenntarthatjuk alkotmányunk történelmi voltának tudatát. És ez a legfontosabb. Elég, ha megrögződünk abban a tudatban, hogy csak a politikailag lehetségesebb nemzeteknek adatott meg a világtörténelemben az a kivételes jogalkotó szuverenitás, hogy a magunk lelkéből és szükségleteiből önállóan fejleszthessék ki államéletük formáit. Európában, de az egész földkerekén csak kevesedmagunkkal vagyunk mi magyarok, akik valódi történelmi alkotmánnyal dicsekedhetünk. Ha a Gondviselés által a magyar fajtába, nemzetünk lelkébe oltott e roppant jelentőségű tehetség évezredes érvényű legnagyobb kollektív alkotásáról, a magyar Corpus juris, főleg a magyar közjog megszakíthatatlan folytonosságáról valaha is, bármi viszonyok között lemondanánk, ez egyenlő volna nemzetünk szellemi öngyilkosságával. Hiszem, hogy lényegében így gondolkozik a t. túloldal is és a magyar kormány is. Józanul nem is lehet tagadni: nem mindennapi világpolitikai jelenség az, hogy Magyarország a tekintély uralmak ma körülöttünk hullámzó tengerében mostanáig megmaradt alkotmányos, sőt parlamentáris szigetnek. És nem lehet eléggé nagyra becsülni a magyar jövő szempontjából azt a tényt. — örök dicsőség ezért Teleki Pál emlékének, és őszinte köszönet, elismerés részünkről^ a miniszterelnök úrnak — hogy a szabad bírálat szellemében és formái között beszélhetünk itt ebben az országgyűlésben ma is. (Bencs Zoltán: Helyes, úgy van!) és szavunkra hangfogót inkább a magunk jobb lelkiismerete rak, mintsem va-' laminő kormányzati önkény. (Taps a baloldalon.) Nem hiszem, hogv a magyar kormány alkotmányos gondolkodásába, eddig tapasztalt őszinte parlamentáris felfogásába és gyakorlatába akárcsak a legkisebb bizonytalanságot is oltották volna bele Imrédy t. képviselő^úr sajátságos szirénhangjai. Azok a megállapítások, amelyeket a miniszterelnök űrtól^ ma hallottunk, ennek az ellenkezőjét bizonyítiák. He kormánytól, időtől, kortól és mától-holnaptól függetlenül le kell rögzítenem a magam és pártom álláspontját a magyar alkotmány ellen való lázadásnak ama vakmerő kísérlete ellen, amely Imrédy képviselő úr beszédében jelentkezik. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Tnczc Antal: Csukassa be! Ha lázadó, be kell csukni! — Derültség.) ülése 19 Ul december 5-én, pénteken. 463. Elnök: Kérem, ne méltóztassék ilyen tréfás módon kezelni ezeket a komoly kérdéseket! Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Itt van ez az ősi törvénykönyv, Werbőczi István Hármaskönyve, a magyar történelem legdicsőségesebb 6C0 esztendejének jogalkotó műve, világraszólóan első rendszerbe foglalása a római jog szétpotlása után jelentkezett nagyszabásúi új keresztény, középkori jogalkotásnak. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Mit gondolnak Imrédy képviselő úr és az ő hívei? (Sütő Gyula: Jót gondolnak.) A XVI. század elején Mátyás király birodalmának öszszeomlása után a magyar nemzet nem volt hajlandó elárulni a maga ősi szellemiségét, a maga politikai géniuszát és a magyar szellem négy évszázadon, keresztül különböző igákba törve, a tények erejétől verve és ostorozva nem volt hajlandó megtagadni a Werbóczi Hármaskönyvében rendszerbe foglalt magyar politikai, jogászi, állampolitikai és nemzetpolitikai gondolkodást és egységet és a már világosan kialakult magyar Szent Korona tanát. Ezt most Bocskai, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szabadságharcai után fogja megtagadni? Nincs a világtörténelemben példa arra, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Eckhardt!)hogy'egy nemzet, egy állam életében akkora szerepét, olyan mindenekfelett való döntő jelentőséget kapott volna maga a pnszta jog, a lélekbe és idegekbe edződött szokásjog és az írott törvény, mint nemzetünk és a magyar állam történetében. Legfeljebb a római jog dicsősége nagyobb kontinensünkön, amely sok évszázadon keresztül egész Európában elevenen élt és hatott akkor is, amikor a római birodalom már régen a múlté volt, A mi esatünk mégis más, mert a római birodalom a köizépkorban csak silány kópiákban támadott fel ós élt tovább, de a magyar corpus jurishoz, a magyar alkotmányhoz való rendíthetetlen hűsége a mindenkori politikai magyar nemzetnek, hozzásegített bennünket a történelmi folytonosságában soha meg nem szakadt magyar állam valóságos helyreállításához. Volt idő, egész évszázadok szinte, amikor a magyar politikai és jogalkotó szellemnek szinte e=ak ez a csodálatos műve, Werbőczi hármaskönyve és benne a magyar szellem ereje maradt meg a magyar államból. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Az örök jobbáqyságl — Incze Antal: Erre felelíen!) Nem felelek, képviselő úr. mert én nem tartom, hogy Werbőczitől követelnem kell azt, hogy olvasta lé°yep, mondjuk Marxnak Kapital-ját, nam követelhetem egy XVI. századbeli nagy josrásztól, hogy mai módon gondolkozzék a szociális kérdésről. Ez a közbeszólás tehát teljesen helytelen és téliesen jogosulatlan. (Zaj. — Elnök csenget.) Én hamarabb kezdtem a maeyar parasztság jóvoltáért és szabadsáeráéH dolgozni, mint a képviselő úr. (Zai a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakig Ne méltóztassanak személyeskedni. Incze kénvísalŐ urat kérem, ne szóljon közbe. (Mester Miklós: Hiszen jól indult, csak^ rossz útra került!) Mester kénviselő urat is kérem, ne méltóztassék a tanáesknzást zavarni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: A brutális, nálunk hatalmasabb tények ereje hol a török, hol a német túlsűyés elnyomás, hol a kettő együtt, ; átmenetileg megcsonkíthatta, vagy eltörölhette ; a magyar állam szuverenitását, de ezekkel-az, átmeneti tényekkel szemben szuverénül jnaga-