Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
462 Az,, országgyűlés képviselőházának %32. tőke viszonyának szabályozására, (Derültség.) amely legalább elérte volna a mostani angol vagy ' amerikai munkavédelemnek és munkásvédelemnek a színvonalát. (Rapcsányi László: Még mes fogja csinálni, nyugodt lehet a képviselő úr!''.T- Egy hang a baloldalon; Mikor? — Rapcsányi László: Majd sor kerül rá!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Kérem a képviselő urakat, ne jósolgassanak és ne szóljanak közbe. (Derültség. — Sütő Gyula: Ez való lesz!) 4 ' TT , . . , Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Haz! A ható; dik jellemző vonást így írja körül a képviselő úr: »A szociális igazság szempontjának előtérbenyomulása. Mindenki munkája és teljesítménye szerint boldoguljon; aki többet teljesít, annak több -jár«. \ . ; • Ezek is olyan aranyigazságok, t. Ház, amelyek alig ütik meg egy nagyon szerény, alla, gos, bármiféle, jobb- vagy baloldali politikai Programm színvonalát. Mert ugyan ki ne hirdetné — ha akarja valójában, ha nem. — a munka és a tőke viszonyának rendezéséti A következő, a hetedik lépés — mondja a képviselő úr — a hivatásrendi gondolat^ érvényesülése, mert hierarchikus, szervezett és irányított társadalomban másként nem lehet felépíteni a munkaállamot. Nos, a hivatásrendi, szervezetnek lehet komoly jelentősége a modern államban, magam is azt tartom, hogy ha meg van szervezve a tőke ? legyen megszervezve a munka is. Aminthogy a tőke meg van szervezve, de a munka nincs igazán megszervezve. Mert csak így alakulhat ki megfelelő társadalompolitikai egyensúly. (Incze Antal közbeszól.) Elnök: Kérem Incze képviselő urat, méltóztassék türelmet tanúsítani. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csakhogy én egy alulról való, önsegélyként jelentkező önkormányzati szellemű hivatásrendi szervezetre gondolok, és korántsem azért, mint Imrédy képviselő úr, hogy így könnyebben legyen le- • bonyolítható a totalista államokkal való gazdásági érintkezés és forgalom, hanem egyesegyedül a, dolgozó milliók önvédelmének szolgálatára. (Helyeslés jobbfelől.) Hadd idézzem e fárasztó közhelyek során az utolsó pontozatot. (Olvassa): »Tervszerűség és irányítás csak ott lehet, ahol egy erős és állandósult központi hatalom van, amely nincs kitéve a parlament számarányok esetlegességeinek,, amely meghallgatja az okos szót, az arra hivatottak tanácsát, tehát nem nyers önkényen alapuló diktatúrát, hanem egy olyan szervezetet, egy olyan tekintélyalkotmányt jelent; amely biztosítja az egész társadalmi és állami elgondolásnak funkcionálását.« A képviselő úr tehát nem nyers diktatúrát kíván, de mindenesetre diktatúrát, tekintély uralmat, a parlamentarizmus, lebontását, a magyar alkot- j mány sutbadobását, a magyar nemzeti önkor- ; mányzyat; megsemmisítését, a magyar Corpus I Juris tűzbedobását, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) a kilencszázéves egyenes vonalú j magyar jogfejlődés derékbatörését. Es mit ajánl, mit ígér helyébe? Jámbor közhelyeket. És ezeket a közhelyeket úgy játssza meg, mint a vidéki billiardista a ziccert, rettentő világbajnoki pózban. (Derültcég a jobboldalon.) Itt elhangzott szociológiai szemináriuma egyike az elképzelhető leggyengébbeknek. Nehézen tudok valami riasztóbb és kísértçtiesëbb ellentétet elképzelni, mint azt, amely '^Ahai nagy miniszterelnökünknek, Teleki Pálülése 19U1 december 5-én> pénteken. nak egy-egy parlamenti megnyilatkozása és Imrédy képviselő úrnak mai appropriációs beszéde között tátong. Teleki Pál beszédei laza szerkezetben, gyarló előadásban a messzetekintő, kifinomult, keleti ihletű magyar államférfiú és gondolkodó tiszta, világos, minden irányban kiegyensúlyozott életszemléletét tárták elénk. Talán nem szuggesztív formában, talán ütött kopott kupában, de a magyar politikai szellem tiszta, nemes aszúját. Imrédy Béla képviselő úr remekbe faragott mondatokban és nagyszerű szuggesztív előadásban gyermeteg közhelyeket tárt elénk, zavaros és idegenszerű ideológiát, amely egyenesen a nevetségességbe fullad, mihelyt bele kell állania abba az éles, tiszta fénybe, amely ebből az ősi könyvből, Werbőczi Tripartitumából világgá sugárzik. 7 Azt mondotta a képviselő úr a maga nyolc pontozatáról, hogy ezek közös tartalmi elemei valamennyi nemzeti szocializmusnak. És azt mondotta (olvassa): »Kérdezem, hogy ezekben a tartalmi elemekben van-e valami, ami visszataszító, ami nem volna vonzó, amely nem elégítené ki a mi igazságérzetünket, a mi hazafiságunkat, amikor egy szebb, erősebb rendezettebb Magyarországot akarunk? Nos, t. Ház, én megfelelek a képviselő úrnak. A nemzeti szocializmusnak azok a tartalmi elemei, amelyeket elénk tárt, részben szociológiai közhelyek, amennyiben pedig nem azok, vakmerő lázadás a történelmi r magyar szellem és az évezredes magyar életforma reánk nézve halálosan fontos folytonossága ellen. Azt mondja a képviselő úr, hogy mindez nem ellenkezik a magyar lélekkel, sőt vitatja, hogy mindez a modern magyar léleknek egyenesen megfelel, Én azonban nem a magyar lélek körül szállok vitába elsősorban a képviselő úrral, mert silány szellemtörténeti sablonok már évtizedek óta egyeztetgetik az úgynevezett magya lelket sokféle • idegenszerűséggel és már évtizedek óta Kossuth Lajos szabadságharcos és r jogfolytonosságos szellemének számkivetésével előkészítették a szellemi talajt arra, hogy elhangozhassák a magyar országgyűlésben Imrédy képviselő úrnak ez a vakmerő lázadása a magyar alkotmány ellen. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj.) De igenis azt mondom: próbálja a képviselő úr beleilleszteni, vagy — az ő szavával — beletagolni a magyar Corpus Jurisba ezt az ő nyolc pontozatát és főleg az elsőt és az utolsót, a nemzeti önkormányzatot megtagadó hierarchiát és a magyar alkotmányosságot, ősi alkotmányunkban gyökeredző parlamentarizmusunkat megtagadó diktatúrát. És ha logikusan, szervesen mindezt beleilleszti a magyar Corpus Jurisba, akkor beszélhetünk az ő terveiről. Addig azonban csak harc lehet közöttünk életre-halálra: mi az ősi nemzeti önkormányzatért, önök az idegen szellemű diktatúráért. És visszautasítjuk még a gondolatát is annak, hogy azért térjünk át nekünk idegen rendszerre, mert saját nemzetiségeink egyikének-másikának anyanépe ma diktatúrában él és nehezen rendelné magát alá egy más, nem nemzeti szocialista rendszernek. Szuverén, állam vagyunk és a világ végéig lelkében szuverén nemzet: ebben az országban a magyarság diktálja az irányt és az ütemet. És irány, ütem: csak a magyar hagyomány, csak a magyar történelem, csak a magyar állameszme útmutatásaihoz igazodhatik, (Sütő
