Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. nem kérünk. Meg vagyok győződve arról, •hogy a magyar kormány ezt soha tűrni nem fogja, hanem alkalmas időpontban, ha kell a legerélyesebb eszközökkel fog fellépni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Felelős nemzeti kisebbségi politikát itt egyedül csak a kormány van hivatva csinálni. Semmiféle pánszláv mozgalmat tűrni hajlan­dók nem vagyunk. Sajnos, mindamellett, hogy Belgrád és — mondhatjuk most már — Moszkva bukásával a pánszlávizmus eszméje halálos csapást kapott, mégis létezik földalatti pán­szláv mozgalom, suttogó propaganda, »szerb fekete kéz«, különösen a Bácskában. (Proko­pecz József: Tövestől ki fogják vágni!) Erről a helyről kijelentem, hogy résen leszünk és a notórius álmodozókat ki fogjuk ábrándítani merész és államellenes álmodozásaikból. A nagy világon e kívül nincs számunkra hely, itt élnünk s halnunk kell. (Általános taps.) T. Ház! Szerény véleményem szerint rend­kívül aktuális lenne, időszerűbb, mint bár­mikor azelőtt, a nemzetiségi minisztérium fel­állítása olyan formában, hogy minden nemze­tiségnek külön államtitkársága lenne. (Zaj jobbfelőL) Erre bátorkodom a magyar kirá­lyi kormány, különösen a miniszterelnök úr nagybecsű figyelmét felhívni,- mert elképzelé­sem szerint csakis így lehet megoldani a szlo­yák r kérdést, illetve a nemzetiségi kérdést általában. A miniszterelnök úr őexcellenciáját kérem, méltóztassék ezzel az elképzelésemmel foglalkozni és azt megfontolás tárgyává tenni. A másik fontos megoldási módja a nem­zetiségi kérdésnek, hogy a nemzetiségek a szentistváni nagy birodalom keretén belül, mint egyenjogú polgárok, kiélhetik az ő kultú­rájukat és megtarthatják népi sajátosságai­kat. Akkor minden nemzetiség itthon fogja magát érezni a szentistváni birodalomban, nem lesz soha semmiféle elégedetlenség s meg­kezdhetjük a következő ezerévi együttélést az összes nemzetiségekkel az új. világrendben és egy szebb és boldogabb jövő reményében. (Él­jenzés és taps a jobboldalon.) Ebben a reményben a magyar királyi kor­mány iránti bizalomból az appropriációt meg­szavazom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre ! Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat il­leti a szó. - Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Az új házszabályok időrendje sokszor igen nehéz fel­adat elé állítja a képviselőket. Akárhányszor valósággal távirati stílusra szorít bennünket vagy beszédeink ledarálására, a legéletbe­vágóbb kérdésekben is. Szerettem volna kissé alaposabban és részletesebben, történelmi, jogi, lélektani szempontból megvizsgálni a hazai nemzetiségi kérdést, valamennyi nemzeti ki­sebbségét, de fájdalom, örülhetek, ha elmond­hatom a szerintem legfontosabbakról, a ma­gyar-orosz és a délszláv nemzetiségekről azt, amit a legsúlyosabb jelentőségűnek tartok. (Halljuk! a középen.) T. Ház! A Teleki-kormány önkormányzatot ígért magyar-orosz testvéreinknek. Ezt az ígé­retet be kell váltani, nincs is komoly ok, nem lehet komoly ok, nem lehet semmi aggodal­maskodás, amely útjában állhatna ez ígéret beváltásának. A magyar alkotmány, a magyar állam szerkezete és az egész ősi és a világ vé­gezetéig politikai szellemű magyar nemzet­fogalom - nagyon megtűr egy becsületes kár­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1941 december 5-én, péntekeM. 459 pátorosz önkormányzatot anélkül, Hogy álla műnk eszmei és szerkezeti egységét megboly­gatná. Nem kívánok itt a részletekbe bocsát­kozni, csak arra szeretném felhívni a kor­mánynak és elsősorban a miniszterelnök úr­nak, de annak a kiváló férfiúnak a figyelmét is, akire Kárpátaljának legfőbb gondozása ! bízatott s aki & pillanatban- barátainak és I tisztelőinek őszinte fájdalmára betegen fekszik a fővárosban — Kozma Miklósét: nem min dig az a jobb hazafi, akinek-nincsenek kíván­ságai ás követelései. (Ügy van! balfelől.) De­rék magyar-orosz képviselőtársaink, élükön Bródy András t, barátommal, nehéz időkben és idegen uralom alatt bizonyították be hű­ségüket a magyar áílameszméhez és testvéri érzésüket a magyarság iránt. Nem volna igaz­ságos, de nem volna bölcs dolog sem, hogy ne e kipróbált hazafiak, népüknek igazi szószólói meghallgatásával, jogos panaszaik orvoslásá­val, igazságos kívánságaik teljesítésével, ön­kormányzati elgondolásaik gondos számbavé­telével keresnők ennek a derék és hű népnek, a kárpátoroszságnak végleges elhelyezkedését a magyar állam kereteiben. Szent István or­szágának meleg, testvéri, .átszellemült lelki egységében. •,, (Ilovszky János: Megvan ez most is!) Szeretném hangsúlyozni a délszláv kisebb­ségi kérdés rendkívüli fontosságát is. Hosszú esztendők óta,, a közben bekövetkezett európai eseményektől, ettől az új világháborútól füg­getlenül is él bennem a tudat és meggyőző­dés, hogy a szentistváni állam jövője igen nagy részben délkeleten, dől el,. : mint ahogyan itt dőlt el sorsunk a múltban is. A magyar állam akkor is addig volt erős, amikor és ameddig sok-sok évszázadon át teljes volt po­litikai harmóniánk és együttműködésünk a délszlávsággal. Az ő múltjuk. kétségtelenül sokkal szerényebb a miénknél. De józanul.nem lehet tagadni, hogy számban és politikailag mintegy mellénk nőttek. . Nem kívánok most kitérni Jugoszlávia Ösz­szeomlására és annak okaira, hanem azt aka­rom hangsúlyozni, hogy az állam összeomlott, de ezek az erős délszláv népek, ha kegyetlen megpróbáltatáson áthajszoltan és megtépázva: is, de itt vannak. Sorsuk tragikus, de nem vol­nánk magyarok, ha megtagadnánk természetes részvétünket irányukban és nem volna sem illő, sem magyar dolog (Ügy van! Ügy van! balfelől.) szerencsétlenségükben és szenvedéseik tetőfokán fejükre olvasni egy és más elkövetett politikai tévedésüket. Hanem igenis annál erő­sebb hangsúllyal akarom megmondani, hogy'a magyarság rokonszenve a délszláv népek iránt éspedig egyszerre a szerbek és a horvátok iránt, változatlan. Ahogyan tavalyi költségve­tési beszédemben mondottam, a szerbek félé talán elevenebb ez a kölcsönös rokonszenv, a : horvátok felé elevenebb a történelmi kapcsola­tok tudata. A Szent Koronához' visszacsatolt szerbijeinket, bunyevácainkat és sokácainkat te­hát nemcsak illő módon kellaz ősi magyar jog állam szigorú igazságossági elveinek betartá­sával visszailleszteni a Szent Korona kereteibe; hanem azzal a messzebbvivő politikai gondo­lattal is, hogy idejében lelki hidat építsünk a magunk délszlávjainak emberséges, igazságos, szentistváni szellemű gondozása révén a nagy cél felé: magyarok és délszlávok komoly össze­békülése és összefogása felé. Mert gyökeresen megváltozhattak a viszonyok egy esztendő óta, de rendíthetetlenül vallom, hogy a magyar sors : és a délszláv sors és egyben Közép-Európa ész­szerű újjáren4ezése elkerülhetetlen és rnegyaló-

Next

/
Thumbnails
Contents