Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

160 Az országgyűlés képviselőházának 2SB síthatatlan e terület két legerősebb fajtájának, egyben Nyugattal és Kelettel szemben legfüggetlenebb geopolitikai településének, a magyaroknak és a délszlávoknak összefogása nélkül. Szeretném megkérni az igen a t. miniszterelnök urat, hogy nagy gondot és nagy szeretetet áldozzon erre a magyar-délszláv kérdésre. Kérem őt, hogy tegyen félre minden más munkát és feladatot, amikor a Bácskából panaszok vagy panaszkodók érkeznek, fogadja a régi nagy magyar államférfiak módján a mi államunkhoz visszatért délszlávoknak, elsősorban a legjobban megpróbált szerbségnek szószólóit és igyekezzék gyógyítani azokat a sebeket, amelyeket jórészt akaratlanul (Incze Antal: A csetnikekről mi a véleménye?) és kényszerűségből, sokszor jogos megtorlásként — ez a válaszom — ütöttünk, de viszont higyje el az igen t. miniszterelnök úr nekem, aki voltam lent Bácskában és tájékozódtam a dolgokról, hogy igenis történtek megokolatlan, szükségtelen és igen káros kilengések is. Ezeket a tapasztalataimat majd más úton fogom az igen t. miniszterelnök úr elé juttatni. Ami történt, megtörtént, azon már nem változtathatunk, de annál nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel kell kormánynak és közigazgatásnak mindent megtennie, hogy minden téren ás minden vonatkozásban az az emelkedett és emberséges szellem és igazságosztás érvényesüljön, amelyet Deák Leó, a bácsmegyei főispán személyesít meg és képvisel, magyarok és szerbek részéről egyaránt elismer ten. Ne engedje meg a miniszterelnök úr a tisztviselői túlbuzgalmat. Válogatott tisztviselőkkel intéztessék ezt a délvidéki közigazgatást és kíméletlen kézzel torolják meg a törvénytelenségnek és a basáskodásnak legkisebb rezgelődeseit is. A mai általános el va; dultság és a kissé már a szadizmusba hajló erőimádat korában mérhetetlen jelentőségű magyar feladat megmaradnunk magunktartásában, gondolkodásunkban, nemzetiségeinkkel való bánásmódiunkban emberséges és fölényes magyaroknak (Bálint József: Hallatlan! Nem lehet szadizmusról beszélni!) s a jogi gondolkodás lassan, mind bizonytalanabbá váló esz mei talaján is, a történelmi magyar jogállam képviselőinek, politikában és közigazgatásban egyaránt... Elnök: Képviselő úr, kérnem kell, méltóztassék beszédét valamivel lassabban folytatni. A gyorsírók nem képesek jegyezni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Beszédem másik főtémájához, a magyar alkotmányosság és a*, új Európa kérdéséhez az eddig elmondottakból nem nehéz megtalálnom a természetes átmenetet. A magyar nemzetiségi kérdést a magyar történelmi lélek és a magyar alkotmány szemszögéből és mértékével vizsgáltam. Most ugyanígy a magyar történelmi lélek és a ma gyár alkotmány szemszögébe kívánom állítani jövendő magatartásunkat, a sokat emlegetett, kétségtelenül kialakulandó, de egyelőre csak vajmi bizonytalan körvonalakban jelentkező úgynevezett új Európával szemben. (Incze Antal: Hű, de körülírta!) Ahogy a legutóbbi Washingtonba küldött nagyszabású finn diplomáciai jegyzék és politikai magatartás világánál kerestem volt múltkori költség vetési beszédemben a helyes magyar külpolitikai irányvétel és magatartás útját, akként kívánom alkotmányunk és az új Európa kérdésében felhasználni Imrédy Béla t. képviselőtársam tételeit a magam ellentételei számára. (Halljuk! Halljuk! a szelsőbaloldalon.) T. Ház! Megvallom, sok tekintetben meg/ lepett ez a beszéd. Nem annyira eredetiségeülése 19Ut december 5~én, pénteken. vei, mint inkább szokatlan és különös voltával. Mindenesetre szokatlan, sőt páratlan eset a magyar alkotmányosság történetében, hogy egy ellenzéki pártvezér arra szólítsa fel a többséget, hogy közös összefogással, egyesült erővel bontsák le magát a magyar parlament intézményét, a magyar nemzeti önkormányzat évezredes épületét és térjenek át egy egészen más, az önkormányzat gondolatával Örökre összefér hetién (Incze Antal: Ellenkezőleg!) és a magyar alkotmánnyal kibékíthetetlen államrendszerre. (Ellenmondósok a szélsőbalol dalon ) Itt előttünk vázolta lel Imrédy t. képviselőtársam ama bizonyos magyar nemzetiszocializmusnak jellemző tartalmát, amelyet a mai parlamentarizmus helyébe szeretne iktatni. Igyekszem lehetőleg az ő szavait idézni és csak ott vonom össze a mondatait, ahol az idő rövidsége kényszerít. A t. képviselő úr többek között ezeket mondotta (olvassa): »Bizonyos értelemben véve egy nacionalista szocializmus az, amely ma világszerte uralkodó eszmének tekinthető, de ezen legtágabb értelemben vett nacionalista szocializmuson belül van egy nemzetiszocializmus, egy európai nemzetiszocializmus, amely egészen különleges módon, mondhatni, majdnem zárt rendszert alkot.« * Mit jelent ez, t. Ház, ha kibontjuk r egy kissé a maga korszerű homályosságából a napfényre? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt, hogy az egéaz földkerekségnek minden népét manapság a nacionalizmus és a szocializmus, a nemzet és társadalmi igazságkeresés gondolata mozgatja. Nem mondja ugyan kifejezetten a t. képviselő úr, de közvetve mégis megállapítja, hogy mások is hallottak már . harangozni mind a nemzet, mind a szociális igazság eszméjéről. Hozzátehetném: például a Brit Birodalomban is, ahol Churchill miniszterelnök és Bevin miniszter igen komolyan foglalkoznak a további szociális fejlődés szükségleteivel és teendőivel. (Mozgás a szélsőbaloldalon, — Egy hang a szélsőoaloldalon: A tengereken túl!) Az Egyesült Államokban pedig áll rendületlenül a New Deal, sőt előrelátható, hogy tovább fog fejlődni. Ha tehát Imrédy képviselő úr megállapítja, hogy egy nacionalista szocializmus uralkodik ma eszmeileg világszerte, ezzel közvetve azt is elismerte, hogy a megoldatlan és megoldandó szociális kérdések elrendezését egyes nemzetek demokratikus, önkormányzati eszközökkel, más nemzetek diktatórikus, totalista módszerekkel keresik. Nem a cél tehát az igazi különbség, hanem csak az eszköz. És most hagyjuk Angliát és Amerikát, de kérdem Imrédy igen t. képviselőtársamtól, akinek sem képességeit, sem gazdaságpolitikai készültségét nem kívánom elvitatni: bizo- 1 nyos ő abban, hogy például a német hadakkal ma együtt verekedő Finnország okvetlenül gyengébben, rosszabbul oldja meg a további szociális fejlődés feladatait, amikor elszáutan ragaszkodik a maga északi demokráciájához? (Malasits Géza Közbeszól. — Incze Antal: Északi!) Valóban azt hiszi a képviselő úr, hogy a mai mértékkel mérve túl lehet szárnyalni az emberi igazságosztásban, szellemi és szociális színvonalban, a kultúrának és civilizációnak minden állampolgárra kiterjedő egyetemességéiben ezt a finn vagy akár a dán demokráciát, ennek a demokráciának eddig teljesített és még teljesítendő alkotásait? De nézzük, t. Ház, mi hát az a több, az a jobb, az a tökéletesebb, az a más eszközökkel behozhatatlan, amit a képviselő úr az egyete-