Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

im Áz országgyűlés képviselőházának 232,- ülése IMI december 5-en, pénteken. zoségét garantálná. Az egész ország hangos azoktól a vészkiáltásoktól, amelyeket az a diszpantás vált ki, amely a mezőgazdasági termények és az ipari cikkek ára között mutatkozik. Nagy t listát irtam ki magamnak a legutóbbi makói erzsébeti vásárról az árak tényleges kialakulásáról. Ezekből őszintén meg kell állapítanom, hogy ma búzaértékben a gazda 3—é—5-szörösét fizeti annak, mint amit a békében fizetett. Nem akarom ezeket felsorolni, t. Ház, mert időm nagyon közeledik a végéhez, de tessék ezeket az árakat — kiegészítve a képviselőtársaim által itt felhozott egyéb árakKal — összevetni és akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az itt kialakuló árszint igazi nemzeti csapás, amely valósággal tatárjárásként fogja leteríteni a magyar mezőgazdasági termelést. A földmívelésügy miniszter úr úgylátszik, nem volt kemény edeniele a csúcsminiszter úrnak, amikor ezekről a kérdésekről szó volt, mert a csúcsminiszter úr igen erélyesen védelmébe vette a fogyasztót. Ügy látszik, nem kapott ellensúlyozást akkor, amikor ezekről a kérdésekről szó volt. Nem tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr résztvett-e azokon a minisztertanácsokon, amelyeken ezek a kérdések szóbakerültek, de a pénzügyminiszter úr egyes nyilatkozatai mindenesetre arra mutatnak, hogy ő nem kapott komoly ellenállást, amikor ezekről a kérdésekről döntött. így nyilatkozott a pénzügyminiszter úr itt a Házban a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor. (Olvassa): »Mi organikus árszintet akarunk kialakítani és ez az árszint, amelyről megígértem, hogy ebben az évben ki lesz alakítva és abban harmonizálniuk kell a mezőgazdasági áraknak az ipari árakkal és mindezeknek a tisztviselői fizetések kei.« (Mozgás a ssélsőbaloldalon.) »Ennek a politikának szociális konzekvenciáit, amelyet a mezőgazdaság rentabilitásának biztosítása végett folytatunk, az egész vonalon le kell vonni, hogy ezzel nyugalmi helyzetbe hozzuk az árnívót és ezt az árnívót azután minden erővel tartanunk keJ.« (Börcs János: Ki fogja kifizetni ezt a számlát?) Elnök: Börcs képviselő urat ma már egyízben figyelmeztettem, hogy ne szóljon közbe. Ha a képviselő úr folytatja közbeszólásait, rendre fogom utasítani. Szöllős

i Jenő: Nem tudom, vájjon ez az árszint, amelyről az e^őbb beszéltem és amelyről annyi képviselőtársunk beszélt, ez-e az az árszint, amelyet a pénzügyminiszter úr harmonikusnak tart. Vájjon ezt tartja ő a mezőgazdaság rentabilitását biztosító politikának, amelyet azután minden erővel tartani kell? Csak arra kell gondolnom, hogy ez az az árszint, bármily lehetetlen is ezt elképzelni. Mert azt meg még nagyobb lehetetlenségnek tartom, hogy a pénzügyminiszter úr azt tűzte volna ki maga elé feladatul, hogy az iparcikkek árát most szállítsa le a búza árához, hiszen vagy a búza árát kellene emelni, •—• és vele együtt emelni az összes mezőgazdasági cikkek árát. erről tudomásom szerint szó sem lehet (Börcs János: Nincs is!) vagy az iparcikkek árát leszállítani. Erről azt hiszem, ma lehetetlenség beszélni. Azt hiszem, ha ilyen árszint mellett akarjak rögzíteni az életet, ez valóban csak katasztró; fához vezethet. Azt hiszem, a földmivelésügyi miniszter úrnak a maga felelősségének tudatában nem lett volna szabad ebbe belenyugodnia. Inkább le kellett volna tennie arról, hogy a magyar földmívelésügyet, a mezőgazdasági ter melést képviselje a kormányban, semhogy ezt a termelést egyenesen kivégző árszintet magáévá tegye. Kppen ezért szükségesnek tartanám itt felhívni Összes képviselőtársaimat, hogy tegyünk félre minden pártpolitikát és fogjunk össze az utolsó pillanatban, mentsük meg a magyar termelést, vállaljuk azt a feladatot, melyet szerintem a foldani velésügyi miniszter úr nem teljesített. Van azonban még a csúcsminiszter úrnak egy nyilatkozata ugyanazon a helyen, amelyet nekem szintén a földmivelésügyi miniszter úrhoz kell adresszálnom. A csúcsminisztor úr ezt mondja (olvassa): »A mezőgazdasági árvizsgáló intézet is — hamarjában nem tudom, mi a pontos neve — tud számításokat folytatni olyan számítási metódus mellett, hagy a mezőgazdasági termelés sohasem fog rentábilisnak feltűnni. De van nekem egy egész csomó barátom is, kis- és nagygazdák, 5 holdasok, 50 holdasok és 500 holdasok...« majd így folytatja (olvassa): »...ezek az 5 holdas, 50 holdas és 500 holdas barátaim is bizalmas megbeszélések folyamán, bizony, hajlandók elismerni, hogy a mai mezőgazdasági árszínvonal mellett a mezőgazdaságban meg lehet találni a számítást.« Ezt mondja a csúesminiszter úr. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. -~ Eitncr Ákos: Akinek miniszter a barátja, az könnyen boldogul!) Ez a nyilatkozat nem mond sem többet sem kevesebbet, mint hogy a csúcsminiszter úr ennek a derék intézetnek hivatalos árszámításait, amelyeket őszerinte helytelen metódus szerint folytat le és amely intézetnek számításaiért a földmivelésügyi miniszter úr felelős, egyszerűen nem fogadja el és amikor ezeket a hivatalosan megállapított árakat elveti, akkor ezeknek helyesbbítéséért nem a földmivelésügyi szakminiszter úrhoz fordul, hanem az ő barátaihoz az 5, 50 és 500 holdasokhoz. Erre csak azt mondhatom: sapienti sat. Ezzel kapcsolatban csak még azt kérem, hogy az utánam felszólaló kormánypárti képviselő úr ne tegye velem azt, mint Lukáes Béla igen t. képviselőtársunk a minap. Ne mondja, hogy én két miniszter közé éket akarok verni. Nem, ez nem szándékom. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy én meghallgattam és elolvadtam a csúcsminiszter úr beszédét és megértettem. Nagyon sajnálom, hogy a földmivelésügyi miniszter úr nem tette ugyanezt, (Derültség a szélsőbalod dalon,) mert amit a földmivelésügyi miniszter úr azután, szintén a tárcája vitájánál, erről a kérdésről beszélt — ezt már sajnos^ nincs időm felolvasni, de talán egy tételt mégis megpróbálok ismertetni — az egyenesen fatális. Méltóztassék meghallgatni t. Ház. Azt mondja erről a kérdésről a földmíveleésügyi miniszter úr (olvassa): »Meg kell emlékeznem az Országos Mezőgazdasági Üzemi és Termelési Koltségvizsgáló Intézetről«, — nem csodálom, hogy a csúcsminiszter úr nem tudta megtanulni^ jó hosszú neve t yan — »amely elvégzi az ő feladatát és munkáját. Ha azonban ez kiszámít valamit és azt mondja, hogy ez ennyibe kerül, ez még nem jelenti azt, hogy azt egyszerűen százszázalékig akceptálni kell. Amint említettem, behoztuk az úgynevezett organikus árrendszert s erre is tekintettel kell lenni, ezeket a kiszámításokat megfelelően be kell illeszteni az organikus árrendszerbe.« Eddig a földmivelésügyi miniszter úr. Most már csak azt kérdem, — mert azt elfelejtette megmondani — hogy ennek az intézetnek kiszámításait hány százalékig kell komolyan venni? Elfelejtett nekünk arról is elő-