Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Àz országgyűlés képviselőházának êSS adást tartani, hogy van-e és elképzelhető e egy olyan organikus árrendszer, amely a termelési önköltséget figyelmen kívül hagyja, mert én el tudok képzelni papíron egy ilyen árrelációt, de hogy ez organikus legyen és a paraszt a termelő termelési önköltségét ne vegye tekintetbe, ez abszurdum és ebben van a mi tragédiánk, mert ha ez az árszint megmarad, végzetes helyzet, katasztrófa állhat elő ebben az országban. Bár nem kívánatos* hogy a földmívelésügyi tárca élén álló urak sűiün változzanak, (Egy hang a szélsőbaloldalon: De most igen!) de az elmondottak miatt sürgősnek és nemzeti érdeknek tartom, — minthogy a legnagyobb közérdekű kérdésről, a magyar termelés sorsáról van szó — hogy a földmívelésügyi tárcát a miniszter úr adja át másnak. T. Ház! Sok mindent kellene még elmondanom, hogy azt a komoly állításomat, hogy a földmívelésügyi miniszter úr kezében nem tartom megfelelő helyen lévőnek a földmívelésügyi tárca sorsát, alátámasszam. Csak a földbirtokpolitikára akarok még futólag rámutatni és azt mondom, hogy az a földbirtokpolitika, amelyet őt itt képvisel, jobban mondva, amelyiől ő itt hallgat, nem a magyar parasztság és a magyar nép földbirtokpolitikája, de nem is az, amit a Kormányzó Űr a Ház meg nyitásakor meghirdetett. Az a bérpolitika, amelyet ő a magyar paraszttal, a földmíves napszámossal szemben folytat, nem aria vall, hogy ezt a népet megbecsüljük. Mezőhegyesen, állami birtokon ma felnőtt férfimunkásnak 2-50 pengős napszámot fizetnek, pedig valószínűleg családos ember. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) A miniszter úr éppea a múlt szerdán írásbeli választ adott egy interpellációmra, amelyet az 1520— 1941. M. E. számú rendelet ügyében ide terjesztettem. Ebben a rendeletben a minimális napszámbéreknek t maximálissá való tételéről történik intézkedés. Szégyen rendeletnek tartom ezt, amelynek el kellett volna tűnnie. Ezt a rendeletet a földmívelésügyi miniszter úr válaszában megvédte. Pedig lehetetlen, hogy ezt meg tudja valaki védeni, amikor a magyar élet már régen túlment ezen a rendeleten, hiszen a Csanád vármegyére július hónapban, tehát a legmagasabban értékelt napszámhónapban 4 pengőben maximálta a béreket, azonban a valóságban 8—10 pengős napszámot kellett fizetni és nem volt bátorsága senkinek, hogy csak egyszer is eljáiást indítsanak. Akkor miért kell ennek a rendeletnek megmaradnia'? Azért, hogy aláássa a rendeletek értékét és a hivatalos tekintélyt? Szabad ilyet megtűrni és most még megvédeni? Hiszen ezzel az eszközzel nem fog; élni senki. Legfeljebb néhány kétségbeejtően meg nem értő és népellenes nagybii tokos fog ezzel az eszközzel élni, hogy feljelentse azt a munkást azért, mert — mondjuk — hat pengő bért kért szabad megegyezés alapján. (Koltai József: Tiszta igazság!) T. Ház! Beszélnem kellene még sok kérdésről, elsősorban arról, hogy a miniszterelnök úr azzal a nagy szintézissel kapcsolatban, amelyről beszélt, elfeledkezett arról, hogy a magyar élet nemcsak politikai vonalon van kettéhasadva, hanem, sajnos, még egyházi vonalon is. (Bálint József közbeszól.) A felekezetek között komoly harc folyik. (Bálint József: Nem áll!) Csak azt akarom itt leszögezni, hogy már sok család békességét dúlta fel ez a harc és attól félek, hogy az egész nemzet békességét is feldúlhatja. Én nem a felekezetek ellen és nem az egyház ellen akarok beszélni, ülése 19 úl december 5-én, pénteken, 457 mert magam is Istenhivő vagyok és istenfélelem ben nevelem gyermekeimet, de szeretném látni azt a nagy magyar embert, aki egyszer már valóban megépíti az aranyhidat Pannonhalma és Debrecen között. A reverzális harcot meg kell szüntetni, {Élénk helyeslés. — Ember Sándor: Ügy van! — Bálint József: Ez egészen más!) ez magyar érdek. Jól ismerem a kérdés lényegét, ismerem a dogmatika álláspontját, de ebbe nem akarok beleszólni, mert erre nem vagyok hivatott, (Bálint József: Helyes!) csak a politikai szükségletre mutattam rá. Beszélnem kellene még a zsidótörvényről is, arról, a nevetséges és egyben kétségbeejtő módról, ahogy itt a zsidókérdést kezelik. Két törvény van már, kormánypárti oldalról sürgették és beígérték a harmadikat is, tudom, hogy remek tervezetek fekszenek a minisztériumok fiókjaiban, (Halmai János: Ott is maradnak!) mert nem jön olyan kéz, amely ezeknek szintézisét megcsinálja. Nem akarok részletekről beszélni, de a miniszterelnök úrnak itt módja volna szintézist csinálni. A zsidókérdéshez nem tudok hosszasabban hozzászólni, de egyet kívánok és követelek és ezt a nyilaskeresztespárt nevében is teszem. Kívánjuk és követeljük, — és erre határozati javaslatot nyújtok be a t. Ház elé — hogy a zsidóságot különítsük el a többi magyar állampolgártól külsőleg, a ruhán kívül hordandó karszalaggal. (Helyeslés és taps a szélsőbatoldalon.) Benyújtom ezt a határozati javaslatot. .Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr beszédében már előre kérte a határozati javaslatok elutasítását, mert, azt hiszem, ha a. miniszterelnök úr erről a határozati javasaltról tudna, akkor talán ennek az egynek megkegyelmezne, (lueze Antal: Nem lehet! — Mokcsay Dezső: Tévedsz!) Hivatkozom arra, hogy amikor most például a fajgyalázási törvénnyel kapcsolatban tetten érnek valakit, amikor fajgyalázást követ el, akkor az áldozat, a nő gyakran azzal védekezik, hogy: én nem tudtam, hogy zsidó az illető, akivel összeismerkedtem. Szóval a törvény kibúvásra ad alkalmat. Ez csak egyike annak a sok-sokezer kibúvónak, amelyet a zsidóság a mi zsidótörvényeinkkel szemben használhat és törvényesen használ, mert a törvények hálója olyan tág, hogy azon nagyon könnyű megtalálni a kiutat. T. Ház! Elérkezve beszédem végére, válaszolni szeretnék arra a két kérdésre, amelyet beszédem során felvetettem. Az első az volt, hogy bírja-e a kormány a nemzet bizalmát? Erre a kérdésre határozott nemmel felelek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Második kérdésem az volt, hogy kell-e Magyarországon rendszerváltozás? Erre fenntartás nélküli igennel keil felelnem, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mokcsay Dezső: Kérdezzük meg a népet

I) mert hiába minden mellébeszélés, hiába a hatalomhoz való tapadás minden felelőtlensége, népünk szeretete, hite bizalma nélkül a magyar dolgozók együttmunkálkodása és a velük való lelki össze"orrás nélkül nincs nemzeti egység. (Abonyi Ferenc: Meg kell kérdezni a népet!) A nemzeti egységet, amelyet sokan emlegetnek, csak úgy lehet megtalálni, ha nemzeti szocialista lélekkel közeledünk népünk felé és ezért a mi jeligénk az, hogy nemzeti szocializmus nélkül nincs feltámadás. Ennek a kormánynak a felhatalmazást nem adom meg. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Kadlecz Antal! ÉÉül