Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Áz országgyűlés képviselőházának 232. gyök. A »magyar« szót hagyjuk kívül a pártpolitikán, azt tartsuk csak fenn az egész nemzet megjelölése számára. Ha olyan nagy, olyan széles kereteket veszünk, hogy abba mindenki belefér, akkor már a személyi garnitúra készen van, és hogy politikai pártprograrain is legyen belőle, akkor egyszerűen azt mondják ráí az én politikai pártprogrammom az, hogy mi pedig mindenképpen hatalmon maradunk, akármi történjék is. Ezzel a világos és éppenséggel nem ködös állásponttal, ezzel a politikai konstrukcióval szemben nekünk csak egy vigaszunk lehet, az, hogy az idő bennünket fog igazolni. Elvégre mégiscsak lehetetlen az, hogy az új Európába beilleszkedő Magyarországot, amely mégis csak nemzetiszocialista lesz, a belügyminiszter úr égisze alatt csinálják meg. Ez lehetetlen. Pedis nemsokára egy kísérlet log eljönni, és én már látom is a körvonalait kirajzolódni, amikor kísérletet fognak tenni arra, hogy ráoktrojálják felülről a magyar népre azt a nemzetiszocialista gondolatot, amelyről azt hiszik, hogy ez kell az új Magyarország számára. Tudniillik, ezeket az uraüat, akik majd ezt a kísérletet meg akarják csinálni az a tudat fűti, hogy nekik Istentől kapott megbízatásuk van arra, hogy a magyar népet ók maguk vezessék. (Mokcsay liezso: Örök időkre!) Êzek az urak elfelejtik azt, hogy csak a nemzet, csak a fajta van Istentől, minden többi í'gyéb, minden földi hatalom a nemzettől van. Ezek az. urak azt sem fogják nézni, hogy a magyar paraszt, a magyar nép velük van-e, őnekik ez mellékes kérdés, vagy legalább is nem elsőrendű kérdés. Elvßgre ez a rendszer végigcsinált már egy parlamentarizmust népi hozzájárulás és népi consentement nélkül. Miért ne tudnák ők azt képzelni, hogy tudnak ők egy ál-nemzetiszocializmust is csinálni a nép hozzájárulása nélkül. Megvan a receptjük és már mondják is, persze négyszem között: vagyunk olyan jó nemzetiszocialisták, mint a nyilasok. Nyíltan egyelőre csak azt mondják, hogy nemzetiek és szociálisak. T. Ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy ezek az urak egyben tévednek, mégpedig abban, amikor azt hiszik, hogy nemzeti szocializmust is lehet csinálni tömegek nélkül. Mert ez még nem sikerült sehol senkinek sem. Abban a kis különbségben, amely a nemzeti szocialista szó és a nemzeti és szociális szavak között van — amely szerintünk alapvető különbség — az a hatalom, amely keresztül fogja húzni ezeknek az uraknak a számítását. A nép bizalmatlanságát nem lehet felülről kezdeményezett kemény áldozatvállalás nélküli politikával eloszlatni, a nép szeretetét ipedig csak tiszta szándékú testvéri közeledéssel lehet elnyerni. Viszont akit egyszer a nép ösztönös megél zése alapján szeretettel magához ölel, azt bebörtönözhetik, azt ködösíthetik, azt megkísérelhetik benyálazni, a nép nem fogyja többé tőle megtagadni a szeietetét. Ezért az a meggyőződesem, — és ezt tudomá; sul kell vennie mindenkinek — hogy Szálasi Ferenc nélkül nincs népi feltámadás és nincs megbékélés. (Taps a ssélsőbaloldalon. — Szakáts Pál: Ugyan! Ugyan! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit ugyan? így van! — Mokcsay Dezső: Ezt egyszer már tudomásul kell venni!) Népünk bizalmatlansága a ( jelenlegi kormánnyal szemben olyan sokrétű és olyan vaskos kötetet tesz ki, hogy egy parlamenti rövid felszólalás keretében annak csak egypár lapját lehet ismertetni. T. Ház! A miniszterelnökségi és a belügyi Hése 1 $4-1 december 5-én, pénteken. 455 tárcával kapcsolatban az előbb már ráaTutat« tam egypár ilyen dologra. Most rátérek a földinívelésügyi tárca vizsgálatára és vizsgálatomban itt is az a szempont vezet, hogy mennyire szolgált I"ci 3, földmívelésügyi tárca mai politikája arra, hogy a magyar nép és a magyar parasztság vele szemben bizalmatlansággal viseltessék. A földniívelésügyi miniszter úr tevékeny-» ségének bírálatánál igen nehéz helyzetben volnék, ha nem jöttek volna segítségemre a túloldalról is. Olyan kemény kritikák hangzottak el a földmívelésügyi kormány mai ve» zetése ellen, — példának okáért az, hogy anarchia van a termelési politika terén, — igen/jelentős kormánypárti szónok^ űr részerői, hogy igazán könnyű helyzetben vagyok, amikor meg kell indokolnom a földmívelésügyi kormánnyal szemben való teljes bizalmatlanságomat. Csak azon csodálkozom, hogy olyan nyilatkozatok után, amslyek a túloldalról is komoly helyekről elhangzottak, a miniszter úr még mindig pozíciójában van vágy pedig, hogy azok a képviselő ui als még mindig bent vannak a pártban. (Derültség a sielsőbcíloldalon.) ' • A legnagyobb aggodalommal értesültem annakidején, ezelőtt körülbelül egy esztendeje* —r valamivel kevesebb ugyan, mint egy esztendeje— arról, hogy az akkori miniszterelnök Úr a földmívelésügyi tárca élére egy erdélyi férfiút választott ki. Elvileg csak helyeselni tudom, hogy a visszacsatolt Erdély helyet kapjon a kabinetben és éa nagy Ölömmel láttam volna egy tárcanélküli erdélyi minisztert, akinek az lett volna a hivatása, hogy a visszacsatolás nagy munkáját elvégezze ottani nagy helyi ismeretei alapján. Amikor azonban azt láttam, hogy a földmívelésügyi szakminisztérium élére választottak ki egy erdélyi embert* tehát egy olyan embert, aki a Magyar Alföld vagy a Dunántúl kérdéseit nem ismeri, vagy azoktól távol áll, akkor erről a legnagyobb aggodalommal értesültem. Tanúm érre az erdélyi párt egyik képviselőtagja, akivel rögtön a jelenlegi miniszter úrnak í'ölmívélésugyi miniszterré való kinevezése után erről a kérdésről beszéltem és aggodalmaimat neki akkor a tavalyi karácsonyi szünet után feltártam. A földmívelésügyi miniszter úr pozíciója ma hangsúlyozottan és inkább, mint bármikor, a magyar állami szolgálat legfelelősségteljesebb tiszte, azért, mert az ő munkálkodásától és annak eredményességétől függ hazánk békessége, mert a közellátás is ettől'függ. De nemcsak a jelen szempontjából, hanem a jövő számára is óriási horderejű az, hogy ki tölti be ezt a tisztet, mert éppen most került sorra eddig egyhelyben tipegő és helyéből ki nem mozduló földmívelésünk továbbfejlesztésének az a kérdése s hogy évtizedek számára irányt mutassunk neki a mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslattal. iVnnak az embernek, aki a ! mezögazdaságfejlesztő törvényjavaslatot itt benyújtva, a kezében van országunk, parasztságunk egész jövője és egy milliárd felhasznúlú-' sának a sorsa. Ki vállalja a felelősséget ezért a kísérletért, amelytől, mint mondom, országunk és népünk jövője függ 1 ? T. Ház! Ennek az igen komoly kérdésnek a felvetése engem arra kötelez, hogy indokoljam bizalmatlanságomat Állítom, hogy Bánffy földmívelésügyi miniszter úr nem tudta megvédeni a földraíyelo la-; kosság és agrártermelésünk legjogosabb érdekeit, mert nem tudta biztosítani azt az árszintet, mely a mezőgazdasági termelés jövedelme-^
