Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. lás joga, de az is _ megnyirbálva (Egy hang a szélsőbaloldalon: És az igazság!) és az igazság nagy fegyvere, amelyet azonban nem tudunk a Házon kívül vinni és amelyet itt többségi jogon egyszerűen szavazással elhallgattatnak egy ideig. A gyülekezési jog, a szervezkedés szempontjából^ teljesen ki vagyunk szolgáltatva a főszolgabírói, főispáni, illetve belügyminiszteri önkénynek. A sajtócenzúra nemcsak értelmetlen, hanem tudatosan gonosz is. T. Ház! Egy képviselőtársunk már megemlítette azt, hogy véleménye szerint egyenesen a Ház szuverenitását sérti az a helyzet, hogy a cenzúra embere bejön ide a Házba, vaffy átveszi a képviselőházi naplónak azt a különlenyomatát, amelyet a képvise'őház elnöke engedélyez a képviselők számára, és azt me^-cenzúrázza, A Ház asztalára teszek ilyen példányt, amely valósággal szörnyűsége a cenzúra működésének. Mert miről van itt AZÓ 1 ? Csupán arról, hogy száz példányban megkapjam a ma iram képviselőházi beszédét, hogy legalább baráti körömet tudjam informá 7 ni a felől, hogy én micsoda eszméket és miképpen képviselek itt a Házban. Ezt úgy megcsonkítja a cenzúra, hogy a négyötödrészét törli, s az egé«z be«zédnek csak pfyötödrésze marad meg. (Maróthy Károly: Kő kövön nem marad!) Leteszem ezt a Ház asztalára és felhívom a figyelmet arra a kísérő levélre, amely mellett van. s amelyben az Athenaeum nyomda césrnvomá3 és aláírás nélkül kérdi, hogy ilyen köWilménvok köpött kívánom-e ennek kinyomtatását. (Maróthy Károly: Persze, hogy nem kívánja!) De menjünk tovább. A kormány az internálás rémes fegyverét is magához ragadta. Nem akarok részletesen belemenni ebbe a dologba, csak annvit kérek a belügyminiszter úrtól, hogy vizsga lia ki még ee-vszer Ágoston János püspöklellei lakos interuálási ügyét. Ezt az embert közbenjárásomra három hónán után elengedték és én meg vagyok róla győződve, hogv ártatlan. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a főispáni omnipo+eneiának. A főispénak ma már azt is az ő diszkrét hatáskörükben döntik el, hoffy ki kanion nagykereskedői engedélyt. -Az összes szikkö^eírek és fórumok, amelyek alá ez tartozik, mindannyin ajánlanak valakit: a vé?pr\ megkérdezik a főispánt, ho^y megfel^l-e az illető és ha az illető csak egy kissé is nyüasgvanú«. már nem kaj>já mee; az engedélyt. P**aróthy Károly: V^zont, ha kormánypárti főkortes. nagykereskedő lesz belőle!) Elnök: Maróthy Károly kénviselő urat kérem, méltóztassék rábízi Szöllősi képviselő úrra. hogy mit akar mondani. Szöllősi Jenő: Az emlber valóságos Bachkorszakban érzi magát. (Mokcsay Dezső: Az még jó korszak volt!) Egy megjegyzés hangzott el, azt hiszem, Imrédy Béla képviselőtársunk részéről, amely úgy szólt, hogy ha Metternich élne. gratulálna. Azt hiszem, bogy nem, mert még Metternich is túlságosan nyersnek találná, ami most itt van. Nincs levéltitok, a telefonbeszélgetéseket^— úgy tudjuk — kihallgatják, (Mozgás a szélsőbal oldnlon.) a parasztság r felett ott lebeg a készletek bejelentésének' a réme, amelyet politikailag szintén kihasználnak, stb., stb. Már a barátság sem szent, mert az iskolapaitásom nem ülhet le velem egy asztalhoz nyilvános helyen, mert mindjárt azt mondják nekir^ nagyon sokat mutogatod magad azzal a nyilas-képviselővel, miért történik ez? (Maróthy Károly: Gyalázat!) De még ülése 19 ki december 5-én, pénteken. 453 mindezek az eszközök sem elegendők a rendszer kezében. Most rá akarok térni arra az esetre, amelynek pár nappal ezelőtt itt szemtanúi voltunk, amikor legutóbb a belügyminiszter úr Budinszky képviselőtársunk interpellációjára adott válaszában olyan fegyvert vett a kezébe, amelyet nem is tudok hirtelen hogyan jellemezni, de úgy érzem, hogy azt a fegyvert csak a politikai gyűlölet adhatja valaki kezébe. Ez a fegyver — enyhén akarnám kifejezni másamat — a politikai általánosítás fegyvere. Egy képviselőnek a magatartásában a belügyminiszter úr valami kivetnivalót vél felfedezni, erre nekiront az egész nyilaskeresztes» pártnak és meg: akarja azt egy nyilatkozatban bélyegezni. Felvetem a kérdést, mit szólt volna a t. túloldal, micsoda elemi erővel tört volna ki a felháborodás az önök soraiból, ha mi például Müller Antal képviselőtársuk, vagy volt képviselőtársuk esetét általánosítva akartuk volna itt politikai fegyverként alkalmazni? (Mozgás.) Amit súlyosan megbélyegez tek volna az urak, ha egy szélsőséges képviselő itt a parlamentben elmondta volna azt, száz szorosan diffikultálnunk kell, ha a belügy* miniszter úr mondja. A noblesse oblige jelige» a belügyminiszter urat közjogi állása folytán is kötelezte volna, mert neki közjogi állásából folyó kötelessége a politikai békességnek az előmozdítása és megteremtése, nem pedig ellenkezőleg, annak megzavarása. De súlyosbítja a belügyminiszter úrnak múlt szerdán elhang zott kijelentését körülménv is, hogy a belügyminiszter úr akkor az ország mim'sz+er elnökhelyettese volt. Nagyon szerettem volna. ha, a miniszterelnök úrnak beszéde előtt figyel méhe ajánlhattam volna azt a módot, amelylyel a belügyminiszter úr a rábízott hatalommal s r miniszterelnök űr távollétében politikailag sáfárkodott. De van még ennek a dolognak egy folytatása is. ïln ez után az eset után beszél érettem erről a dologról Horváth Géza igen t. kép viselőtársammal és Horváth Géza kér»viselőtársam, aki nem áll tőlünk távol gondolkozásban, azt mondta nekem: Te, nekem az az érzésem, hogy a belügvminiszter úrnak feltétlenül tudnia kell rólatok valami komuromittálót. hogy egyáltalában. így mpr v^etek beszélni. Mi következik ebből, t. Ház? (Maróthy Károly: Ez rágalom!) .Az. hogy r a gyanú elindult. Nem mondom, hogy ez szándékos volt, de a belügyminiszter úr nem is akarta, a gyanúsítás elindult. A gyanú Öl és én nem bírom a gyanút. Felkérem és felhívom a belügyminiszter urat. itt a parlament sz ; ne előtt, ho^vha van valami olyan adat a birtokában, amellyel bizonyítani tudja v hogy a mi pártunk, a nyilaskeresztespárt ás annak vezetősége destruál és forradalmasít, akkor állion vele a parlament elé és indítsa meg az eljárást. De ha nincs a kezében ilyen adat. — mint ahogy erről meg vagyok győződve én. aki egy esztendőnél több ideje tagja vagyok már a pártnak, ott bizalmas tisztségeket is töltök be és soha a legkisebb jelét sem láttam > a forradalmasításnak -— mondom, ha nincs ilyen adata, akkor álljon fel és általánosító nyilatkozatát a lovagiasság szabályai szerint tegye jóvá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Maróthy Károly: így kellene csinálni!) De felhívom a sajtónak azt a részét is. amely dőlt betűkkel nyomatta le a belügyminiszter úrnak ezt a ránk vonatkoztatott megbélyegző nyilatkozatát, a nélkül, hogy még csak említést is tett volna arról, amit mi erre 61*
