Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az or§zág.gyidés képviselőházának 232. is rámutatok, hogy. volt olyan iskola is, ahova nem tettek magyar oklevéllel, vagy képesítéssel rendelkező kárpátaljai tanítót, vagy ta nítónőt, hanem az anyaországból vittek oda olyan tanerőt, aki természetesen egy szót nem tudott oroszul. (Bencze György: Ügy van!) Hogyan tanultak ezek a gyerekek, hiszen a tanítónővel egyáltalán nem tudták magukat megértetni? (Mühl Henrik: Ez még nálunk is megvan az én kerületemben!) Ott volt egy zsidó kocsmárosnak a kislánya, szintéin tanuló, aki talán valamit gagyogott magyarul, de az sem tudott Jól. Az volt a tolmács. Kérdem, micsoda tanítás ez? (Mühl Henri'k: Egységes» nemzetiségi iskolatípust kell felállítani és azt kötelezővé tenni a nemzetiségek részére! Ez az egyetlen helyes eljárás!) A kívánságunk tehát az, hogy minden orosz faluban csak orosz iskola legyen. Nem beszélek én a szórvány-magyar iskolákról. Természetes, hogy ahol a magyar szórványiskoláknak megvan az alapjuk és a létjogosultságuk, ott legyenek is, mert én elismerem, hogy mindenki a magáét akarja, tehát a ma gyarságnak is elismerem ezt a jogát. De mindenféle trükkökkel létesíteni, szervezni iskolákat, mint ahogyan előfordul, hogy összeírnak magyarhangzású:'neveket és akkor mennek a szülők -ás azt mondják nekik, hogy hó, te magyar Vagy tulajdonképpen ... (Bencs Zoltán; Hol, kicsoda? Csupa általánosság!) Felhozom, hogy hol vannak ezek az iskolák, ha éppen szükséges. (Bencs Zoltán: A miniiszter úr maM érvényt szerez a törvénynek és a rendeletnek!) Alsóhunkócon van egy osztály, Antalócon két osztály, Bacsaván egy osztály, Bercsényifalván egy osztály, Csontoson egy osztály. Cirókafalun egy osztály, Gerényben két osztály, Hegyfarkon egy osztály, Karcsaván egy osztály, K5sbereznán két osztály, Klenován egy osztály, Ladoméren egy osztály, Lyután egy osztály, Nagybereznán négy osztály, — ott talán lehet, szórványiskola is — Nagypolányon egy osztály, ókemeneén egy osztály, Oroszhrabócon egy osztály^ Perecsenyben két osztály, Poroskőn egy osztály, Rahoncán egy osztály, Remetevasgyáron ,egy osztály, Szerednyén két osztály, Szenteskén egy osztály, Szobráncon egy osztály, Takosányban kpt osztály, TJblyán három osztály, Ungpinkócon egy osztály, (Hófflan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Meg fogjuk vizsgálni! — Éljenzés.) Utcáson két osztály, Turjaremetén két osztály. (Hóm an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék felhozni az adatokat! — Bencs» Zoltán: Ez a helyes út!) A szórvány iskola ellen semmi kifogásom nincs, de viszont kötelességem megmondani, hogy ha a magyarnak van oka félteni a maga gyermekét az elnemzetietlenedéstől Magyarországon, és azért nem szabad egy magyar gyermeknek nemzetiségi iskolába kerülnie, akkor nekem annál több okom van félteni az orosz gyermeket attól, hogy magyar iskolában # elnemzetietlenedik. Már pedig azt mondjuk, hogy ezt a maaryar kormányzat nem kívánja, nem akarja (Ember Sándor: Nem is kívánhatjuk!), sőt ma már általános felfogás, hogy ilyen asszimilációra nincs is szükség. Ezt tehát joggal támadom meg és ezért nem kell, hogy valaki megbotránkozzék és azt mondja, hogy itt nemzetiségi vitát provokálok. (Mühl Henrik: Egységes nemzetiségi iskolatípust kell bevezetni és azt kötelezővé tenni! Meg van oldva a kérdés! — Bencs Zoltán: Soha sem fogjuk megtiltani senkinek, hogy a maga nemzetiségi iskolájába járjon!) „ KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1941 decemher 5-én T -pénteken. .451 Elnök: Kérem Bencs és Mühl képviselő urakat, méltóztassanak talán egymáshoz köze 1 lebb ülni és ezt a kérdést úgy megtárgyalni! (Élénk derültség.) Spáik Iván: T. Ház! \ Még visszatérve ezekre a nemzetiségi törvényekre, amelyeket előttem szólott igen t. képviselőtársaim itt fejtegettek, azt szeretném megmondani, hogy ne kerettörvényeket alkossunk, mert látjuk, hogy a kerettörvénynek mindenféle magyarázatot lehet adni, hiszen egy keretbe be lehet tenni aktot és lehet szentképet is. Inkább konkrét és taxatív felsorolás legyen tehát arról, hogy ezek és ezek a jogaik vannak a nemzetiségeknek. (Mühl Henrik: Konkretizálni!) Teleki Pál megboldogult miniszterelnök úr, amikor az autonómia ügyében tárgyaltunk vele. ezekre a kifogásainkra azt válaszolta, hogy nem lehet, mert hiszen a magyar alkotmány is olyan keretalkotmány, amely rugalmas és amelybe minden belefér. Elnök: ^ A képviselő úr beszédideje letelt. Szíveskedjék beszédét befejezni! (Feiiezik István: Jó is lesz! Hozzá kell készülni egy beszédhez. Komolytalan beszéd!) Spák Iván: Az idő rövidsége miatt errera megjegyzésre nem felelhetek meg. (Fenczik István: Hozzá kell készülni, ha valaki beszélni akar!) ;:.:-:. Elnök: Fenczik képviselő úr ne méltóztassék képviselőtársát ilyen bántó megjegyzéssel illetni! Snák Iván: Lesz módom válaszolni megjegyzésére. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. (A szónok nem folytatja.) Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Szöllősi Jenő! Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti j a szó. Szöllősi JpnŐ: T. Ház! Amikor a magyar zríldinges nyilaskeresztes - tábor kéjpviselőjeképpen itt felszólalok, először is arról a mi uniformizáló zöld ingünkről szeretnék egy-két megjegyzést tenni, amely ma itt szóbakerült. Én mint jó magyar ember úgy érzem, hogy engem a zöld ing a magyarságtól nem választ el. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a zöld ing az én szememben semmi egyebet nem képvisel, (Krancz Rajmund: A magyar becsületet!) mint hogy mi igenis, készek vagyunk uniformizálva egy felsőbbrendű népi egység követelménycinek alávetni magunkat. (Ügy van! a szél s ibalol dalon.) De jelképezi azt is, ho°y amit mi befelé é r zünk, ezt külsőségben is őszintén, kertelés nélkül megvalljuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ez a mi hitvallásunk a zöld ingről, mint külsőségről. Van ennek komoly jelentősége, mert aki egyszer a zöld inget felvette, az nyíltan kiállott a j'övő nemzeti szocialista Magyarország mellett. (ÍJQV van! Űoy van! a szélsobaloldalon.) Most pedig engedtessék meg, hogy röviden válaszoljak az előttem szólott igen t. képviselő úrnak, illetőleg kitérjek az ő feftegeté seire. En az az ember vagyok, aki keresi a megértést és annak jó szö'gálatot akar tenni. De megmondom őszintén, fájdalommal hallotlam, hogy egy magyarországi nemzetiségnek képviselőié itt a Házban ma ilyen témákkal jön elő és ezek az ő témái még ma is aktuálisak. Mert egy ilyen fontos kérdésben, mint a nemzetiségek kérdése, én már régen azt mondom, hogy igenis a magyar államnak tiszta helyzetet kellett vo'íia teremtenie s a magyar kormánynak '•• kötelessége, hogy ezen a téren minden félreértést eloszlasson. Nem tudom 61
