Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

450 Az. országgyűlés képviselőházának-232. ülése W4-1 december -5-én, pénteken. előadniok. Magyarországon tudniillik csak a miniszter úr által jóváhagyott színdarabokat lehet játszani. Jóváhagyott színdarab pedig alig van 10. Természetesen nem gondolok itt valami klasszikus színdarabokra. Fel van ugyan több is terjesztve jóváhagyás végett, de valahogy nagyon nehezen megy a dolog. Ha volna is tehát lehetőség olyan értelemben, hogy volna ilyen kis színtársulat, — vagy nem tudom, minek nevezzem azt a kis műkedvelő színcsoportot — akkor sem tudna működni, mert nincs mit játszania. T. Ház! Áttérek most az iskolaügyre. Itt mindjárt azzal kell kezdenem, hogy a kultuszminiszter úr költségvetési beszédében kijelentette, hogy minden nemzetiség és mindenki Magyarországon az anyanyelvén tanulhat és hogy minden nemzetiségnek meg kell hogy legyen a maga iskolája. De van itt egy kis hákli is. Vannak természetesen nemzetiségi iskolái, de azokban nem tisztán nemzetiségi nyelven tanítanak, hanem bizonyos tantárgyak — mint például a torna — tisztán csak magyarul mehetnek. (Tost László: Ez csak nem baj? A honvédség részére nevelik a gyerekeket! — Zaj. — Elnök csenget) Kendben van, nem tiltakozom ellene, mert ez leventeelőkészítés, a leventeoktatással pedig a hadsereg részére készítik elő a gyerekeket. Én ezt csak felhoztam, de nem tiltakozom ellene. De a földrajzot, a történelmet, az alkotmánytant és más tantárgyakát is magyarul kell tanítani (Bencs Zoltán: Bizonyítékot kérünk erre! — Zaj. — Elnök csenget.) és magyarul kell belőlük felelni. Egyedül az van megengedve sok iskolában, — vannak iskolák, ahol ez nem így van — hogy oroszul is megmagyarázzák az előadott tárgyát annak a gyereknek. (Tost László: A magyar állam nyelvét meg kell tanulni! így van ez Németországban is!) A magyar nyelv megtanulása ellen nincs kifogásom. Kincs kifogásom az ellen, hogy a magyar nyelvet mint tantárgyat tanítsák, de viszont ha orosz iskoláról van szó, akkor minden más tantárgyát oroszul kell tanítani és abból oroszul kell felelni. (Bencs Zoltán: Ez így van!) Nem így van. Elnök: Képviselő urak, ezt a vitát nem lehet így közbeszólásokkal eldönteni. (Zaj. — Bencs Zoltán közbeszól.) "Csendet kérek, Bencs képviselő úrj Spák Iván: Ez nemcsak nemzetiségi presztízskérdés. Ha az a gyerek olyan nyelven tanulja a történelmet és a számtant, amelyet nem ért, akkor nem fogja tudni megtanulni, tehát természetes, hogy tudásban alul marad a magyar gyerekkel szemben. Nem akarom még csak fel sem tételezni, hogy a magyar kormányzatnak az volna a célja, hogy ezekkel a metódusokkal a nemzetiségek alul marad iának kultúrában. (Bencs Zoltán: Megtanultuk az ellenkezőjét! —Tost László: Hogy tanítottak a cseh éra alatt?) Elnök: Kérem Tost László képviselő urat. ne méltóztassék kérdéseket feltenni. Spák Iván: Rosszul tanítottak. Ha ezt kérdi a kénviselő úr, akkor hivatkozom Hokky Károly képviselőtársaimra, aki azt mondotta, hogy jobb dolguk van a ruszinoknak, mint a magyaroknak, mert privilégiumot élveznek. Felhozta, hogy amikor egy tanítói gyűlésre elment, az ott megjelent miniszteri tanácsos oroszul beszélt a tanítósághoz — szóval Hokky képviselőtársam megbotránkozott azon. hogy az orosz tanítókhoz a miniszteri tanácsos úr oroszul beszélt — és csak mikor észrevette őket. akkor kezdett el magyarul beszélni. Ezen pedig semmi megbotránkozni valója nem volt Többet mondok: amikor megalakították az orosz tanítók egyesületét, elfogadták azt a hivatalos javaslatot, hogy az egyesületnek hivatalos nyelve a magyar nyelv lesz. Jól tudhatná akár Csuha Sándor, akár Hokky Károly képviselőtársam, hogy azelőtt, ha az orosz tanítók egyesületében valaki mert volna olyan javaslattal előállani, hogy annak az egyesületnek a hivatalos nyelve az oroszon kívül még a cseh legyen, formálisan kidobták volna, vagy előbb a csontjait törték volna össze, ma azonban elfogadták azt. hogy az egyesületnek magyar legyen a hivatalos nyelve. T. Ház! A kultuszminiszter úr azt mondotta, hogy mindenki a maga anyanyelvű iskolájában tanulhat. Ezt csak helyeselhetem. Azt azonban már nem tudom helyeselni, amikor azt mondotta, hogy a szülők szabadakaratuk szerint választhatnak a magyar és az orosz iskola között. A továbbiakban pedig azt mondotta a kultuszminiszter úr. hogy ha már a nemzetiségeknek adunk nemzetiségi jogokat és iskolákat, akkor nem szabad megengednünk, hogy egy magyar gyermeket is elidegenítsen a nemzettől a nemzetiségi iskola. Ha Magyarországon egy magyar gyereket lehet félteni az elnemzetietlenedéstől. ha lehet tartani attól, hogy egy nemzetiségi iskolában elszakad nemzete testétől, saját fajától, annál inkább lehet félteni azt a nemzetiségi gyereket attól, hogy saját fajától el fog^ szakadni. De nemcsak ő, hanem mások is állították ezt. Mi nem tudjuk helyesnek tartani azt, hogy a szülők szabadon válogathassanak magyar és nemzetiségi iskola között. (Felkiáltások jobbfelől: Miért nem?) Azért, mert a magyar szülőknek sem

t adatik meg

1 az a jog, hogy válaszszanak az iskolák között. Például a Hortobágyon vagy Hajdúböszörményben nem lehet azt mondani a magyar szülőknek, hogy: járathatod a gyerekedet német iskolába is, ha neked úgy tetszik. Azért vannak ezek a szórványiskolák is. (Tost László: Tévedés! Nem is járhat! — Egy hang a jobboldalon: Nincs is ott német iskola! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Spák Iván: Azt, hogy a szülők szabadakaratuk szerint választhatnak nemzetiségi és magyar iskola között^ helytelenítem. Ezt mi már nagyon jól ismerjük, és a képviselő urak is ismerik a cseh időkből, mint trükköt. Nagyon jól tudjuk, hogy a csehek hol kényszerrel, hol kis rábeszéléssel, hol kis bakancs, cipő, írószer, vagy ruha ajándékozásával azon igyekeztek, hopy magyar helyeken cseh iskolát létesítsenek. Jól tudjuk, hogy olyanok akadnak mindig, akikkel ilyen trükkel meg lehet ezt csináltatni. (Zaj.) Kárpátalján egyetlen kirendeltségben, tehát egyetlen megyében 29 orosz faluban van 43 osztállyal magyar iskola, de nem a magyar kisebbség, hanem az oroszok részére. (Király József: De ha kívánják a magyar iskolát!) A csehek alatt is kívántak a magyarok magyar iskolát, mégse helyeseltük ezt önökkel egyetemben. (Bencs Zoltán: Nem lehet a kettőt öszszehasonlítani! — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy ez nem az a tárgyalási mód, amelyet a parlamentben folytatni szoktunk, e<z mindinkább a társalgás jellegét veszi fel. Méltóztassék módot adni, hogy a képviselő úr elmondhassa a. ma^a gondolatait. Spák Iván: Ha már itt tartunk, akkor arra