Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. az erdei (Ember Sándor: Észszerű gazdálkodás megengedett volna!) tervgazdálkodás megen gedett volna, hanem többet. De ha többet termeltek, akkor több volt a munkaalkalom, ez csak természetes, (vitéz Lipcsey Marton: Szó, val dicséri a cseheket!) Nem dicsérem, (vitéz Lipcsey Márton: Ügy hangzik!) Nem. Elnök: Kérem Lipcsey képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. (Szöllősi Jenő: Nem lehet ezt nyelvöltögetéssel elintézni!) Spák Iván: Leszögezem a tényeket, hegy tehát az erdőmunkások számára ^munkaalkalom legalábbis annyi volt azelőtt is, mint most. (Bencs Zoltán: Ügy fizetik őket?) Azt is mondják, hogy igen ám, de most nagyobb a munkások munkabére. Az megint relativ fogalom, hogy mekkora a munkabér. Én nagyon jól ismerem ezeket a viszonyokat, mert pártunknak volt ott »szakszervezete«, Bogdán környékén nagyszámú munkás volt a mi pártunk munkásszervezetébe beszervezve. 16 koronától 25 koronáig volt a napi kereset, tehát mondjuk, gyenge átlagot véve, 18 koronát kerestek naponta. Ezért a 18 koronáért azonban, mindenesetre többet vettek, mint — sajnos — ma azért a hat-hét pengőért. Ezért nem hibáztatom a kormányt, — ismétlem — mert hiszen tudatában vagyunk annak, hogy mi van most, tudjuk, hogy háború van és hogy a drágaság nagyobb, mint rendes viszonyok között. De tény, hogjr akkor az erdőmunkás másfélnapi munkabéréért egy bakkancsot tudott kapni. Ma talán egy heti munkabérért is alig tud kapni egy bakkancsot, pedig ennyiért annakelőtte egy öltöny ruhát tudott venni. Ez azonban mind megmagyarázható, tessék megmondani, hogy azért van így, mert most háborús viszonyok vannak, de ne tessék a dolgot félremagyarázni és úgy állítani be, hogy hiszen rengeteget keresnek, hát mit akarnak még. Sokszor még sértegetések is hangzanak el az orosz munkások felé, azt mondják, hogy az orosz munkás nem is akar dolgozni, mert lusta és ez a kormány bűne, mondják, mert olyan magas a munkabére, hogy két-három - napi munkabérből egy hétig megél. Ez az állítás egyáltalán nem komoly. Előfordul, hogy nem akar dolgozni, de miért? Én utána jártam, nem egy helyen kint voltam és megtudtam, hogy néha azért nem akar dolgozni, mert mondjuk, nem kap kenyeret, nem kap szalonnát. Ha nem kap kenyeret és szalonnát, akkor nem mehet erdei munkát végezni. Otthon még száraz sültkrumplin eltengetheti fekve, lustálkodva az életét, de az erdőbe nem mehet ám krumplival, ha kenyeret^ és szalonnát nem tud kapni. ITiszen egy mázsa kukoricáért 130 pengőt is fizettek feketén. (Mühl Henrik: Hallatlan!) Hát akkor bogyan menjen dolgozni, akkor inkább azt tartja, hogy tényleg inkább otthon marad, megsüti magának azt a két-három krumplit és valahogyan elvan, de erdei munkát nem lehet üres gyomorral végezni. (Simon Ferenc: Aki dolgozik, annak van szalonnája. — SzöUősí Jenő: Nálunk hét pengő a szalonna!) T. Ház! Áttérek most egy másik tárgyra, és pedig arra, hogy milyen a helyzet kulturális téren. Nem az iskolaügyről fogok beszélni, erről csak akkor, ha még lesz rá időm, hanem arról, hogy az iskolánkívüli neveléssel, az iskolánkívüli népművelődéssel hogyan állunk. Mint az anyaországban, nálunk is vannak megyei közművelődési, népművelési bizottságok t és a falvakban is vannak ilyen közművelődési bizottságok. A megyei bizottságok az irányító szervek és a községi bizottságok folytatják a falusi ülése 1941 december 5-én, pénteken. 449 kultúrmunkát; tanfolyamokat rendeznek az analfabétáknak, ismeretterjesztő előadásokat, műkedvelő színielőadásokat tartanak és könyveket osztogatnak a községeknek. De ez mind olyan hivatalos, ennek — bocsánat — olyan hivatalos szaga van. Körülbelül ugyanez a konstrukció meg volt a cseheknél is, de tudjuk a múltból, hogy akkor is csak úgy ímmel-ámmal csinálták, ha volt valami állami ünnep, akkor ünnepséget rendeztek és tulajdonképpen a tanfolyamokon kívül ennyiből állt a kul túrmunka. (Mühl Henrik: A népcsoportnak sajátmagának kell a kulturális dolgait vezetnie és a lehetőséget meg kell adni hozzá!) De a cseh éra alatt sem ezekben a hivatalos szervekben folyt a tulajdonképpeni kuitúrmunka, — azért mondom hivatalosnak, mert hiszen ál'ami, megyei bizottságokról van szó — hanem a tulajdonképpeni kultúrmunka az orosz egyesületekben folyt. (Bencze György: Mapyarorosz egyesületekben!) Az egyesületek kétféle irányzatúak voltak, az egyik ukrán irányzatú, a másik orosz irányzatú volt, de ez most mindegy, tény. hogy majdnem minden közsés-ben volt legalább egy olvasókör, de a legtöbb köz?ésrben volt kettő is, volt egy az egyik egyesü 7 et és a másik egyesület részéről is. Ezekben az olvasókörökben jöttek össze az emberek, igen gyakran felolvasásokat, mezőgazdasági, ismeretterjesztő és egyéb tárgyú előadásokat tartottak nekik. (Bencze György: A csehek ellen itt szerveztük meg a fiatalságot!) Az igazi munka itt folyt, ezekben az olvasókörökben. Ezeknek az olvasóköröknek voltak zenekaraik, falusi énekkaraik, voltak műkedvelő színitársulataik is. Ez most mind nincs meg. (Mühl Henrik: Miért?) Mert az^ alapszabáVokat még mindig nem hagyták jóvá, úgyhogy ezek az egyesületek nem működhetnek. Az olvasóköröknek nagy könyvtáraik voltak, ott olvasgattak az emberek. Ezt most nem tehetik meg, mert nincsenek ilyen egyesületi könyvtárak. Azonkívül voltak községi közkönyvtárak, amelyek el voltak látva orosz könyvekkel. Mondom, az olvasókörök nem működhetnek, mert az alapszabályok eddig nincsenek jóváhagyva, tehát ezek az egyesületek nem folytathatják működésüket^ a községi közkönyvtárak könyveit pedig, sajnos, nagyobbrészt elégették. (Bencs Zoltán: Valószínűleg bolseviki könyvek voltak!) Nem cseh, hanem orosz könyvek voltak. (Bencs Zoltán: A csehek szövetségesei voltak a bolsiknak! Gondoskodtak azok arról!) Ezek nem voltak bolsik. (Bencs Zoltán közbeszól.) Ha oVan emberek égették el, akik nem értenek hozzá, akkor nem lehet azt állítani, hogy ezek magyar állam ellenes könyvek voltak, már ^pedig olyan emberek égették el, akik nem értettek hozzá, ezt állítom. (Mühl Henrik: Ez hiba!) A könyvek többi részét pedig a debreceni egyetem szlavisztikai osztályára küldték, hogy ez nézze át. Azt hiszem, ezeknek is az lesz a sorsuk, mert legalább is eddig nem érkeztek vissza. Ezek helyébe most a közművelődési bizottságok adnak könyveket. Magyar könyveket adnak. Édes Istenem, minek magyar könyvet adni, hiszen ott lepi a por a polcon, senki sem nyúl hozzá; ha nem tudja azt a nyelvet, akkor nem tudja elolvasni. Teljesen felesleges magyar könyvekkel ellátni az orosz könyvtárakat, amelyeknek az volna a céljuk, hogy az orosz nép művelődjék belőlük, (vitéz Lipcsey Már* tön: Hát ez felesleges is!) Ez teljesen felesleges. A műkedvelő színitársulatok szintén nem folytathatják működésüket, mert nincs mit
