Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
448 Az országgyűlés képviselőházának 232 mert érdekeink párhuzamosan haladtak, most pedig ellenünk vannak. Ügylátszik, talán ők csakugyan azt tartották, hogy mi, — ahogyan a csehek mondták ránk, ahogyan a csehek agitáltak ellenünk — mi nem az orosz nép érdekeit védjük, nem az orosz nép autonómiájáért harcolunk, hanem el akarjuk a magyaroknak adni az orosz népet. Talán tényleg ezt hitték ők? Akkor pedig nagyon sajnálnám, ha ilyen formában kellene csalódnom bennünk, mert mi nem voltunk akkor sem árulók, most sem lehetünk. Akkor is őszintén harcoltunk népünk jogaiért és most is álljuk ezt. Hokky képviselőtársam... (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nagyon szerencsétlen beszéd volt Hokky beszéde.) Elnök: Csak Spák képviselő úrnak vau joga beszélni. Méltóztassék a közbeszólásokat és a párhuzamos beszédeket abbahagyni. Spák Iván: Egyenesen nevetséges Hokky képviselő úrnak az a megjegyzése, amikor azt mondja: Hápka tökéletesen beszél ruszinul, tehát éppen úgy lehetne ruszin képviselő. így polemizált Bródy képviselőtársammal. Azért, mert tud ruszinul, mindjárt ruszin képviselő is lehetne? Hiszen akkor ilyen alapon, ilyen logikával á prágai parlamentben száznál is több magyar képviselő volt. T. Ház! Mint ahogyan beszédem elején ünnepélyesen kijelentettem, nekem nincsenek robbantási szándékaim és nem célom nemzetiségi vitát provokálni, de kénytelen vagyok ezeket leszögezni, hogy hamis színben ne tűnjék fel az egész probléma. (Mühl Henrik: Tisztázni kell a fogalmakat.) Czermann igen t. képviselőtársam, én nem is csodálkozom azon, hogy ezt tette, mint a német nemzetiség tagja, —• (Mühl Henrik: Nem az!) akkor tévedtem, akkor csodálkozom — a németséget helyezte előtérbe és azt mondta, hogy a németségnek járnak ezek a jogok, mert a németség ezeket kiérdemelte. Rendben van. Ugyanezt mondotta Teleki gróf képviselőtársam is, hogy tudniillik a hazai németség megkapja a maga jogait, mert ezt indokolja a történelmi múltjuk. Én meg akkor a saját népem érdekében fogok beszélni és nem veheti rossznéven tőlem senki, ha én^ is hivatkozom arra, — mint már az előbb említettem is — hogy a magyarországi oroszság szintén megérdemli ezeket a jogokat és ezt is indokolja a mi népünk történelmi múltja, mert a magyarországi oroszsággal sohasem volt baj, hiszen azért is nevezték el gens fidelissima-nak. Mindig lojális volt ma is és lojális lesz a jövőben is. (Bencze György: És most is ragaszkodik, csak a lelkét kell megfogni. A lelkét!) De rá kell mutatnom arra, hogy nem áll az a tétel, amit itt hallunk, mert hiszen — ismétlem — nem panaszkodunk, belátjuk, hogy háború van és ha széjjelnézünk magunk körül, ki kell jelentenem, úgy látjuk, úgy tudjuk, bogy itt Magyarországon .van a legnyugalmasabb, a legrendesebb élet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) nemcsak a magyarság részére, hanem a kisebbség részére is. Ezt lojálisán elismerjük mi is. (Helyeslés jobbfelől. — vitéz Lipcsey Márton: Ehhez is fogjuk tartani magunkat! — Bencs Zoltán: A külföldiek is elismerik!) Ezt azért hozom fel, hogy ne méltóztassanak félreérteni, ne méltóztassanak a sonok között olvasni és ne méltóztassanak hátsó gondolatokat keresni, mert olyanok nálam nincsenek. (Bencs Zoltán: Őszinte szót őszinte szívvel fogadunk.) Csak meg kell cáfolnom azt a hamis beállítást is, hogy ott a Kárpátalján viszont sokkal jobb dolga van mindenkinek, mint a Nagyalföldön vagy a Dunántúl, vagy bárhol é^ hogy mí bizonyos privilégiumokat élvezünk. Ma ugyanis ülése 19Ul december 5-én, pénteken. már átment a közvéleménybe az, amit Hokky t. képviselőtársam mondott, (Bencs Zoltán: Nem irigyeljük!) hogy a ruszin nép soha az életben nem keresett olyan jól, nem volt olyan anyagi helyzetben, mint ma (Bencs Zoltán: örülünk neki! Magunk is ezt akarjuk!) rákerül a sor, nem egészen így van — úgyhogy most már valósággal irigykedve néznek reánk, mert azt mondják, hogy a ruszin nép dédelgetett nép és milyen jó ruszinnak lenni! Istenem, ezek szerint Magyarországon kedve volna ruszinnak lenni talán még a legnagyobb magyarnak is, ha olyan jó dolga van a ruszinnak. (Bencs Zoltán: Megbecsüljük!) Viszonylag nem rossz a dolga, de az sem áll. ho^v olyan túlságosan nagy ott az anyagi jólét. Még a belügyminiszter úr is azt mondotta, hogy soha az életben nem keresett a ruszin nép annyit, mint amenynyit ma keres. (Felkiáltások jobbfelől: Ez iaaz! — vitéz Lipcsey Márton: ö tárgyilagos ember!) Kérem, ez sem áll, mert hoery valaki mennyit keres, az relatív fogalom. 1922-ben talán milliókat kereshetett valaki és a végén mégsem keresett semmit. Azt mondják, hogy ott rengeteg a munkaalkalom, soha annyi munkaalkalom nem volt, mint manapság. Hát kérdem, hogy melyek voltak ezek a munkaalkalmak, bol vannak ezek a munkaalkalmak? Az építkezés teljesen nan g, teljesen szünetel, kivéve a kaszárnyák " építését. Kaszárnyákat ém'tettek, de más építkezés Kárpátalján két és félév óta nem volt. Egyetlenegy ház sem énült fel egy-e^y városban, sőt ott van az Oti.-palota Unsrvárott, amelyre már a tető is fel volt húzva és három év óta ott áll befejezetlenül, csak az ablakok, meg a vakolás, ' meg hasonló dolorok hiányoznak, mégis még most is ott áll ueryanútry befeje^etlenü. szégyenszemre. (Egy hana balfelH: Mát építik!) Tehát az építkezés terén az /építőmunkások- a kőművesek nemigen kereshettek. Sőt, ezzel kapcsolatban eay kis epizódot is elmondhatnék. Volt ott pártunk »szakszervezetében« esry kőműves, aki munkásviszorylatban elég iómódfi ember volt. mert épített matrának/ 1 '^ kis házikót, azt eladta és azután esy t másikat, egy nagyobbat épített. Tavalv téW Jön hozzám ez az ember és azt mondia: Képviselő úr, nem volna egy nadrágja? Mondom: Ki részére? Hát az én részemre! Marának kell nadrág? — kérdem én: Azt mondja: Kpr*»m, tetszik látni. itt # nincs építkezés, nem tudok keresni egy krajcárt sem. — Ez csak egy epizód, de tény, mindenki tudhatja, hogy építkezés nincsen, tehát ezen a téren nem lehet ke resni. Még milyen munkák voltak? Arra szoktak hivatkozni, hogy útépítések voltak. Jó rendben van. volt egypár útépítés, ott is kerestek. ívitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Voltvolt!) volt-volt, nem tagadom, de ez nem jelentett Pluszt, mert hiszen azelőtt is volt útépítés. Hiszen nagyon jól tudjuk azt, hosry 1918 előtt nemcsak a Kárpátalján, hanem sehol sem voltak betonutak az egész monarchiában, a betonutak azóta épültek, véletlenül éppen akkor, armkor ott a csehek voltak és most tele van a vidék betonutakkal, tehát ott építettek. Tehát az útépítés sem jelentett semmiféle plusz munkaalkalmat. Az oroszság harmadik, de talán legfőbb kereseti ága volt az erdőmunka. Több munkaalkalom, azt hiszem, ott sem lehet, mert hiszen azt állítjuk és ís-y is van, hogy a cse<hek rablógazdálkodást folytattak, már tudniillik olyan értelemben, hogy nem annyit termeltek ki (Bencs Zoltán: Pusztítottak!), mint amennyit
