Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Az országgyíllés kêpvisetohâzâTiak 232. get. — Horváth Géza: Persze, hogy rendszerváltozás!— Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. vitéz Jaross Andor: ... a rendszerváltozást nem forradalmi alapon képzelem, hanem képzelem, akarom és követelem azért, mert nyilvánvaló, — éppen az eddigi eredménytelenség folytán, amelynek nagy vonalait az előbb ismertettem — hogy a kormányzatnak jelenleg rendelkezésére álló eszközei, instrumentumai a bürokráciával megterhelve, alkalmatlanok ezeknek a nagy nemzeti problémáknagy a megoldására, (Ugy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Böres János: Ott is elismerték! — Br. Vay Miklós: Hiszen több évig volt Imrédy miniszterelnök! — Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: A honvédelmi törvényt ki hozta? Abból élünk ma! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Abból élnek, amit Imrédy hozott! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (vitéz Lipesey Márton: Személyileg megcsinálták a rendszerváltozást! — Palló Imre: Imrédy-programmal jöttek be! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Mikles: Otthagyta a zászlót! — Donath György közbeszól. — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Horváth Géza: Imrédy-programmal jöttek be! — vitéz Lukács Béla: Maga beszél? Magát lemondatta a kerülete! Minden községe levelet írt, hogy mondjon le! — Horváth Géz: Maga mondjon le. — Zaj. — Elnök csenget, — vitéz Lukács Béla: Kormánypárti párttitkárból lett kormánypárti képviselő... — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. —t vitéz Lipesey Márton: Elég csúnya dolog! Majd meglátjuk, mi lesz! — Elnök csenget, — vitéz Lukács. Béla: Ha tetszik, így is tudunk mi! — Kunder Antal: Tessék feliratkozni! — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk Lipeseyt!) Cendet kérek, képviselő urak. vitéz Jaross Andor: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr egy mondatban foglalkozott azzal, hogy nincs szüksége ennek a nemzetnek új köntösre. Ezt a mondatot teljes •egészében aláíiom. (Bárdossy László miniszterelnök: Nagyon örülök neki! — Mondja meg Zimmer képviselő úrnak is! — Zaj. — Elnök csenget.) De ma elmúlt az az idő, amikor embereket jelvények, ingek és külsőségek választanak el egymástól. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Igaza van! Bravó! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Elnök csenget. — Palló Imre: Csak tapsoljanak! — Szeder János: A nyilasok tapsoljanak! — Zaj. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: De a mondatának másik fele is van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Jaross Andor: Ha t. képviselőtársaim Imrédy Béla beszédét végighallgatták volna, akkor meggyőződtek volna arról, hogy éppen az ő beszédén vonult végig vörös fonálként (Felkiáltások jobbfelől: Zöld fonálként!) tulajdonképpen az új kor szellemisége, amely nem függ össze semmi néven nevezendő külsőségekkel, hanem éppen az azonos szellemiségben gondolkozni tudó embereknek az együttműködése, összmunka ja. (vitéz Lipesey Márton: Ö is Szálasit támogatja! — Szögi Géza: És ha őt támogatja? — Br. Vay Miklós: Szálasit támogatja! — Egy hang a szélsőbáloldalon: $ljen Szálast! — Élénk éljenzés és taps a ütése 1941 december o-én, pénteken, 441 szélsőbaloldalon. — Elnök csenget — Sütő Gyula: Majd egyszer megtanulja, hogy mit jelent ez! Majd meg fogja tanulni! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Jaross Andor: Ebből a miniszterelnöki beszédből is megerősödtem abban a tudatban, hogy a megajánlási vita alaptónusát tulajdonképpen vitéz Imrédy Bélának a beszéde adja meg, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) aki mélyenszántóan felvázolta a magyar nemzeti szocializmus alapfogalmait és... (Perenczy Tibor: Európai!) Nem, magyar. (Zaj. — Elnök csenget.) Nyomában minden belső rázkódás nélkül megvalósulhat itt egy magyar nemzeti szocialista életszemlélet és ennek előnyeit a magyar nép és állam javára biztosíthatjuk. \ Ha a megajánlási vita beszédanyagát vizsgalom, akkor két főirányt különböztethetek meg. Az egyik az az irány, amely a szegedi gondolat híveinek a táborát alkotja, akik azonban nem akarják elfogadni azt a mi tételünket hogy a nemzeti szocializmus megújító ercével kell felfrissíteni a szegedi gondolatot. (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Angyal László: Nem kell oda Voronoff! — Elnök csenget.) Ök ennek a szemléletnek alapján hajlandók az egyes kérdéseket részlétintézkeclésekkel megoldani, de a rendszert továbbra is konzerválni akarják, lehetőleg ad Graecas Kalendas. A másik irány a mi irányunk, amelyet büszkén vallok és valószínűleg egykor majd Örülni fogok annak, hogy itt ma ezt hangsúlyozhatom. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Ez az irány a magyar nemzeti szocialisták iránya, akik a szegedi gondolat megfiatalítását, megújítását kívánják. (ßr. Vay Miklós: A maguk személyében! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ráfér! — Zaj. — Elnök csenget.) Rendszerváltozást sürgetünk tehát, mert napjaink megvalósítandó problémái nemcsak új embereket, hanem új módszereket, azaz új instrumentumokat is igényelnek, (vitéz Lipesey Márton; Forgatható köpönyeg!) Ami mármost ezeu a két főirányon kívül van, az vagy aláfestése ennek a két főiránynak, vagypedig az erdélyi képviselők felszólalásait kivéve, amelyek bizonyos mértékben másképpen értékelendők.".. (I elkiáltások jobbfelől: Miért?) Megmondom, miért. Ne tessék izgulni, örülök, hogy már megszűnt az unalom légköre: (Zaj. — Elnök csenget.) E^yes pártok részéről, amelyeknek a beszédanyaga muzeális jellegű, a magyar életnek a lendítő erejét várnunk úgysem lehet. Az erdélyi képviselők megnyilatkozásai, nagyon természetesen, olyan kérdések körül forogtak, amelyek az átállítással kapcsolatosak. Ez érthető, mert az ő nemrégen megtörtént felszabadulásuk óta még aránylag kevés idő múlt el. Nagyon természetes tehát, hogy valamennyiünknek gondolatkörét az átállítással járó napi gazdasági és társadalompolitikai problémák töltötték be. De azok a szemléleti, világnézeti síkon elmondott beszédeik, amelyekben bizonyos mértékben keresték az új világ eszmei konponenseit, annak megállapítására indítanak engem, hogy lényegében véve ők is korszerűen gondolkodó magyarok, akik meglátták, hogy az individualista gondolatnak vissza kell vonulnia a kollektív gondolat mögé. (Albrecht Dezső: Mindenki látja!) Lukács Béla igen t. képviselőtársam (Éljenzés és taps a jobboldalon.) beszédében azt mondotta, hogy az ő nemzeti szocializmusuk, tehát a Magyar Élet Pártjának nemzeti