Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

442 Az országgyűlés képviselőházának 282 szocializmusa a szegedi gondolat. (Ügy van! Ügy van! jo&bfelgl. — vitéz Lipcsey Márton: Habár muzeálisnak tartják! Annak dacára! — Zaj.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban méltóztassanak megengedni a következő megállapítást. (Zaj. — Elnök csenget) En magát a szegedi gondolatot sokkal többre beesülöm, mert olyan hatalmas történelmi mozzanatnak értékelem, hogy Lukács Bé'a helyében ezt a gongolatot nem így fogalmaztam volna meg. (Felkiáltások jobbfelól: Miért?) Azért, mert lényegében véve, valamennyi kormány és vala; mennyi kormánypárt Szeged óta a szegedi gondolatra építi fel tu'ajdonképpen a maga politikai programmá át. (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Talán gróf Bethlen Istvánt, vagy gróf Károlyi Gyulát (vitéz Lukács Béla: Gömbös Gyuláról beszéltem!) azért, mert szintén kimunkálói voltak a szegedi gondo'atnak, még sem sajátíthatom ki a nemzeti szocializmus javára. (Rassay Károly: Nem is akarjuk! Nem is óhajtjuk! — Zaj. — Elnök csenget. — vitéz Lukács Béla: Nagyon gyenge érv! Nem ezt mondtam.) Ezt már csak azért sem mondanám, mert nem akarnám a liberális világ bálványképeit kisajátítani. Erre sem jogom, sem okom nincs. A szegedi gondolatot azonban nem lehet olyan formában sem analizálni, ahogyan ezt például megkísére'te egyik képviselőtársunk, aki egyszerűen abból a korból származó ujságközleményekből vagy füzetekből igyekezett bebizonyítani, hogy tízegeden lényegében véve zsidóbarát-irány inaugurálta a szegedi ellenforradalmat. (Baky László: Még ma is benn ülnek a Házban! — Ferenczy Tibor: Csavarás az, uram! — Bajcsy-Zslinszky Endre: A szegedi kiá'tványt olvasta fel! — vitéz Lukács Béla: Tessék elmenni a kiállításra, ott megláthatják!) Általában véve, ami a szegedi gondolatot illeti, e körül még mindig, úgy látom, nagyon sok mindenféle mendemonda és köd terjeng. Itt van a kezemben, — a képviselőház egyik ülésén valamelyik kép vise ő társunk fel is olvasta — a napisajtóban is megjelent az a közlemény, amelynek keretében van az a 12 pont, amely állítólag annakidején az eszmei tartalmát jelentette volna a később Szegeden kibontakozó szegedi gondolatnak, (vitéz Lukács Béla: Miféle Programm ez?) Nem tudóm elképze'ni és azt hiszem, Lukács Béla igen t. képviselőtársam is egyetért velem, sőt valószínűleg az egész túloldal is abban, hogy még sem lehetett a szegedi gondolat programmja például a közigazgatás és az egész népoktatás államosítása, (vitéz Lukács Béla: Nekem nem programmom! Miféle Programm ez?) amelynek 11. pontjában benne van a papi és egyházi javák, birtokok ál'ami kezelésbe vétele, — valószínűleg ez sem volt szegedi gondolat — a népnevelés és népoktatás teljes államosítása, a felekezeti iskolák teljes megszüntetésével. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly: A szegedi kormány programmja Programm volt!) Tisztában vagyok azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy igenis 1919-ben akár Szegeden, akár az akkori Magyarországon nem lehetett az antant Európát rendező szellemével ellentétes elveket hirdetni. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Jaross Andor: Én tehát abból magyarázóm azt, hogy például ilyen jellegű 12 pont fogalmaztatott meg annak idején. (Zaj. — Elnök csenget.) Nem az a célom beszédem elmondásával, hogy itt azt az árkot, amelyet a miniszterülesß 19 Al december 5-én, pénteken. elnök úr beszédével kimélyített, (Bárdossy László miniszterelnök: Ellenkezőleg, át akartam ugrani!) még egy ásónyommal mélyítsem. Nem, a szegedi gondolatot, mint a magyar állami eszme újonnan megfogalmazott krédóját, lígy értékelem és fogom fel képviselőtársaimmal együtt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntével megfogalmazta rugalmasan és bölcsen a független nacionalista magyar állam és nemzetpolitika nagy elveit. (Zsindely Ferenc: Nem a monarchia, hanem a bolsevizmus megbukása után!) De nem határozta meg mindenegyes kérdésben előre az álláspontját, ezt bölcsen a fejlődésre bízta, nem prejudikált mindenegyes kérdésben. Ez a szegedi gondolat értelme és értéke. Nem merevített meg semmit és így a nemzet változó körülményeihez és szükségleteihez képest megújhodhatik, megfiatalodhatik az eszme minden sérelme nélkül. (Zaj.) Nem szolgálja helyesen ezt a gondolatot az, aki ezt az eszmét egyszerűen ad hoc azokhoz az időkhöz hozzá akarja szegezni, (vitéz Lipcsey Márton: Naivitás!) Hiszen magában véve azóta is több, mint két évtized telt el, óriási mértékben haladt előre a világ minden tekintetben. Hiszen a, merev ragaszkodás a régi világ fegyvereihez, azt jelenthetné, hogy például ma a 20—30 kilométerre hordó ágyú korában ragaszkodnánk a 7—8 kilométerre hordó ágyúkhoz, vagy ragaszkodnánk a repülőtechnika nagy fejlődésének idejében Blériot repülőgépéhez, amellyel 1908-ban átrepülte a Csatornát, holott azóta a Messerschmidt gépek már túlszárnyalták a régi gépeket. (Szász Lajos: Ez tényleg bábeli nyelv! •— Zaj a jobboldalon.) Ezért hirdetem, hogy a szegedi gondolatnak meg kell újulnia, (vitéz Lipcsey Márton: Hagyjuk a Bábelt!) Az előttünk íekvő költségvetésről azt mondotta Lukács Béla t. képviselőtársam, hogy az keresztény, nemzeti és szociális is. Hát a költségvetés lehet külön keresztény, lehet nemzeti, sőt lehet szociális is, de nem nemzeti szocialista. (Zsindely Ferenc: Ez szőrszálhasogatás!) Azt mondotta, hogy a szegedi gondolatot ő nemzeti szocializmusnak tartja, már pedig ebben a költségvetésben nincs nemzeti szocialista gondolat. Tessék jól megnézni és analizálni a költségvetésnek azokat a tételeit, amelyek az altiszti és a munkáskategóriák fizetéséből tevődnek össze, (vitéz Lipcsey Márton: Kezdünk unatkozni! — Derültség jobb felől.) amelyek akár a postánál, akár a vasút rubrikájában feltalálhatók. Nyilvánvaló, hogy 1941ben, amikor Európa tekintélyes része a nemzetiszocialista életberendezésre tért át, nekünk is, akik az igazi szegedi gondolatot vállaljuk ós hirdetjük (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) a magyar nép boldogulása, ereje és nagysága érdekeben kell erre az útra térnünk és nem azért, mert az egyes nemzetiszocialista politikusok ezt kívánják-e vagy sem. A nemzet szükségletei, kívánalmai mondatják velünk ezek3t a követelő mondatokat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ! Lukács Béla igen t. képviselőtársam foglalkozott például azzal is, — egy ilyen panaszos és borongó mondat végigvonult más képviselőtársunk beszédén is — hogy nagyon kellemetlen elvándorlási folyamat van a falvakról, a vidékről a városokba. Emelkedik a városok lakosságának száma, ami egészségtelen, mert a falvak elnéptelenedőben vannak. (Egy hang a jobboldalon: Az egész világon így van!) Vájjon miért van ez? Vájjon a városok villanyfénye, a szép kirakatok vonzzák-e az embereket? Nem. Igényesebb, magasabbrendű életnívó csábítja be a falvakból a városokba- ä Jásembereket.