Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

440 Az országgyűlés képviselőházának % jelentenem, hogy ma nem jó ügyet szolgált a miniszterelnök úr akkor, amikor beszédét ebben a formában, ebben a stílusban, ebben a támadó szellemben mondotta el. (ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy mozgás a jobboldalon.) Ügy érzem, felelősségem teljes tudatában, hogy Magyarország miniszterelnökének ma szintetikusan össze kell tudni fognia mindazokat az alkotásra hajlandó nemzeti erőket, amelyek egyedül alkalmasak ma az ország szekerének továbbvitelére. (Élénk helyeslés és taps a sztusőbalolaalon. — Nagy zaj. — Elnök hosnszasan csenget. — vitéz Szalay László: Tessék odaállni!) T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy teljes tisztelettel hangsúlyozzam: én végighallgattam a kormánypárti oldalon ülő képviselő urak beszédeinek legnagyobb részét és szerencsém volt végighallgatni azoknak a beszédeknek a legnagyobb részét is, amelyek a Háznak ezen az oldalán hangzottak el. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy voltak disszonáns akkordok. Meg kell állapítanom, hogy úgyszólván valamennyi beszédet komoly meggyőződés, felelősségtudat hatotta át. akármelyik oldalról is nyilatkozott meg akármelyik képviselő úr. Ha az ellenzék — ahogy a miniszterelnök úr elismerte — a kritika jogán beszélt, természetszerű, hogy széjjelboncolta a napi problémákat, foglalkozott elvi síkon tárgyalandó kérdésekkel, de mindenkor a nemzet előtt feltétlenül gyakorlandó és megtartandó felelősségtudat jegyében tette ezt. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta a miniszterelnök úr, — és nagyon sajnálom, hogy ezt a kijelentést megtette — hogy sopánkodott az ellenzék. Engedtessek meg nekem, hogy ünnepélyesen visszautasítsam ezt a kijelentést. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Horváth Géza: A miniszterelnök úr mögött ülők sopánkodtak! — Maróthy Károly: Az ország sorsa felett sopánkodott az ellenzék! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) vitéz Imrédy Béla képviselőtársam beszédében volt egy mondat, amelyben azt mondotta, hogy ha leméri az országban uralkodó közhangulatot, valahogy valami unalom, áporodott imalomszag, savanyú közöny van az országos közhangulatban. (Zaj.) Ezt az unalmat hogyan kell értelmezni? Ügy kell értelmezni, hogy itt valami csüggedtség, kismagyarság van és nem tudunk ma a nagy világesemények közepette erős, kemény magyarok lenni, nem érezzük, hogy a világtörténelem itt dübörög a fejünk felett, és mi ennek cselekvő részesei kell hogy legyünk, (vitéz Hertelendy Miklós: Érezzük mindnyájan! — Állandó zaj.) nemcsak abban a mértékben, ahogyan ma, aggodalmaskodva, lelve cselekszünk. (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr ezzel kapcsolatban mondott egy mondatot, amelyet szintén nagyon szeretném, ha visszavonna. (Derültség a jobboldalon. — Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Demagógia. — Maróthy Károly: Nyugodtabban védhetnék a rendszert!) Azt mondotta, hogy az unalom jegyét nem olvashatta ki azokból a kemény katonaarcokból, amelyekkel találkozott, amikor viszszatértek a keleti frontról, mert ezekben az arcokban még mindig ott tüzelt az átélt csatáknak az élménye, a kemény magyar kitartás. T. Képviselőház! Ezen az oldalon ülnek olyan képviselőtársaim is, akik szintén résztvettek a keleti harcokban. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: Nyíregyházáig 1 Nyíregyházán ott voltaki — Zaj a szél2. ülése 1941 december 5-én, pénteken. sőbaloldalon.) Nagyon sokan vagyunk, szerény személyemen kívül vitéz Imrédy Bélával együtt, akik végigharcoltuk a világháborút. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Mi is. Nem érdem! Kötelesség volt! — Mokcsay Dezső: Talán nem igaz? — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Nem azt mondottam, hogy a túloldalon talán nem volnának, akik a világháborúban ugyanúgy harcoltak. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Lukács Béla: Ez természetes! Sokkal többen! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem erről van szó. Mi ugyanúgy, ahogyan a miniszterelnök úr most egy ilyen impresszión keresztül találkozott ezzel a magyar katonarccal, négy éven át a világháborúban napról-napra találkoztunk ezekkel a magyar katonaarcokkal. (Ügy van!_ Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi is!) És én ehhez még hozzáfűzök valamit. Mindazok, akik 1918 után letettük kezünkből a lőfegyvert és hazamentünk otthonunkba, tekintet nélkül talán ennek a területnek akkori széj jelosztottságára, mi kisebbségi sorstársaimmal együtt, mindenesetre azt éreztük, hogy ez a háború nem fejeződött be és mi továbbra is húsz éven át ilyen mozgósított állapotban voltunk és napról-napra ilyen kemény katonaarcokra tekintettünk (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is! Hát még mi!) és ilyen kemény katonaarcokból merítettünk magunknak kitartást (Bárdossy László miniszterelnök: Ezt elismerem! — Zaj. — Elnök csenget.) és az a politikai álláspont, amelyen én képviselőtársaimmal együtt ma is vagyok, ezeknek a kemény katonaarcoknak a lelkületéből táplálkozik és azt akarja, hogy ilyen katonássá formáljuk át az egész nemzet arculatát. (Élénk taps a szélsőbaloldalon. !— Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Elnök ismételten csenget.) Mélyen t. Képviselőház! Én ma is minden további nélkül aláírtam volna a miniszter; elnök úr minden egyes mondatát, ha mondatai mögött ma a következő tények állnának például megdönthetetlen erővel. Meg volna oldva évtizedes nas:y problémánk, a földreform (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.), meg volna oldva az az európai probléma, a ma olyan sokat szereplő zsidókérdés (Ügy van! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.)^ meg volna oldva a munkásszervezés problémája és nem volna még ma is a szociáldemokrata szakszervezetekben mentsvára egy elavult ideológiának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat méltóztassanak minden oldalon csendben maradni! (Sigray István: Lehetetlen csendben maradni'.) Sigray képviselő urat rendreutasítom. (Zaj ) vitéz Jarossi Andor: Ha például meg volna oldva ennek a nemzetnek hatalmas probléy mája_ a teljesen modern, korszerű, nemzeti alapokon megoldott érdekvédelmi organizáció, vagy meg volna oldva még egy hiányzó na*?y organizmus, amelyet majd akkor kell hirtelenében összekapnunk, organizálnunk, amikor már nagyon kevés időnk lesz: magának a nemzetszervezetnek a kérdése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon, —H Zaj jobbfelől. —Elnök csenget.) Ha mi, ezen az oldalon ülő képviselők talán nagyon gyakran hangsúlyozzuk is és beszédeinkben ismételten meg is jelenik ez a szó, hogy rendszerváltozás... (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Br. Vay Miklós: 1918-ban is volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez fáj! — Zaj. — Elnök csen-