Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Àz országgyűlés képviselőházának 232. kadó államfenntartó és állam vezető kötelességeinkkel. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) A képviselő úr ebből a kétségtelen ellentétből — amit őmaga állapít meg — úgy próbál kikeveredni, hogy végül is azt ajánlja: illeszkedjünk bele minél tökéletesebben és minél előbb az európai nemzeti szocializmusba. Bocsánatot kérek, de ez circulus vitiosus. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Lstgyünk tisztában eggyel: mi ezen a földön, amely a miénk, ezer éven át éltük a magunk sajátos módján szervezett állami életünket. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Fogjuk is élni! — Ilovszky János: Független Magyarországot akarunk!) De e mellett mindig részt tudtunk venni, mégpedig Európa számára mindig hasznothajtó módon, a többi európai nép életében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Űj életformáink most vannak kialakulóban. Abban mindnyájan egyek vagyunk, hogy egy boldog, erős, kiegyensúlyozott, tiszta erkölcsi alapokon nyugvó, a közösségi elvet mindenekfelett előtérbe helyező Magyarország számáia kell ezeket az új életformákat a magunk sajátossága szerint és ezeknek me?felelően kialakítani. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen.) És ezt az új Magyarországot úgy kell beleillesztenünk Európa új rendjébe, ahogyan^ ez önálló és független magyar államiságunk érdekeinek és dunavölgyi történelmi missziónknak megfelel. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Ügy van! Ez a lényeg! — Börcs János: Senki sem állított mást!) Ezt előkészíteni, ezen munkálni ennek a kormánynak maga elé tűzött feladata és célja. (Egy hana a ssélsőbaloldalon: Tettekkel bizonyítson!) Meg a költségvetési vita során az egész ellenzék gondolkozására különösen jellemző megállapítás hangzott el. Az ellenzék egyik tagja azt mondotta, hogy itt van a történelmi pillanat, amikor új köntöst kell öltenünk, mert csak így lehetünk méltók arra, hogy az új európai közösségben éljünk. (Meskó Zoltán: Maradjunk a régi magyar kömtösben! — Maróthy Károly: Üj bort a régi hordóba! —• Elnök csenget. — Gr. Festetics Domonkos Jcö&l)(?Sí£Ól/ ) Elnök: Gróf Festetics képviselő urat kérem, szíveskedjék a párhuzamos beszédtől eltekinteni. Bárdossy László miniszterelnök: Igen t. Ház! Van egy magyar közmondás, amely úgy szól, hogy nem a ruha teszi az embert. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ugyanígy igaz az is, hogy nem a politikai köntös teszi a nemzetet, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) hanem belső magyar valónk, amelynek kifejlesztése és felmagasztosítása mindnyájunk kötelessége. Uj köntös felöltésével ezt nem * lehet elintézni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Donath György: Csak ing kell hozzá! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mikszáth Kálmánnak van egy kedves, a török hódoltság idejében játszó története. »A beszélő köntös« a címe. Ha jól emlékszem, a kecskeméti királybíróról van szó, akinek volt egy zöldbársony mentéje s erről a mentéről sokan azt hitték, hogy különös erőt ad annak, aki hordja, azt nem járja golyó. (Derültség a jobboldalon.) Utóbb azután kiderült, hogy ez a mente is csak olyan, mint minden más mente ütése 1H1 december &-ín, pénteken. 4$9 és hogy az erőt nem a mente adta, hanem az a bátor magyar szív, amely alatta dobogott. {Ügy van! ügy van! Nagy taps a jobbotdalon. — Jandl Lajos: Legyen meg az a szív!) Es hogy az európai népek közösségében nem az új politikai köntöst nézik, hanem azt, milyen következetesség, milyen öntudat és hivatástudat nyilvánul meg az egyes államok politikájában, azt éppen nemrégen volt alkalmam Berlinben tapasztalni azokon a valóüan történelmi napokon, amelyeknek eseményeiben egy európai együvétartozás és egy Pax Europaeica alakjainak első körvonalai bontakoztak. Ha az európai államokban a sorsközösség és az ezen alapuló szolidaritás gondolata megerősödik, ha az egyes államok csakugyan alkalmazkodni akarnak és tudnak e gondolát követelményeihez, akkor az európai együvétartozás és bekéâ együttműködés komoly Valósággá lesz. Mi a magunk részéről mindenesetre őszintén készen állunk erre. (Ügy van! ügy van! — Taps a jobboldalon.) És most menóztasseK ne&em megengedni, hogy ezek után a vita során felvetett konkrét kérdésekkel ne foglalkozzam. A költségvetés tárgyalásánál a szakminiszterek részletes tájékoziatással szolgáltak. (Kunder Antal: A részietekről!) A szónoklat művészete nem az én mesterségem. {EUenmomások jobbfelől.) Nem látom célját és értelmét, hogy ezekről a kérdésekről itt tovább disputáljunk, JÉn szeretnek möát az elvi síkon megmaradni és ezt csak akkor tehetem, ha a konkrét kérdések felett nem bocsátkozom hiábavaló polémiákba. Ezelőtt körülbelül hat hónappal a t. Ház előtt tartott bemutatkozó beszédemben elmondottam, miben látom teendőimet és feladataimat és milyen szellemben, milyen elgondolás mellett szeretném azokat megvalósítani, ügy érzem, hogy az akkor elmondott beszédem elvi részéhez nincs sem hozzátenni, sem abból elvenni valóm. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A megajánlási törvényjavaslat megszavazása a politikái bizalom kérdése. Ha erre a bizalomra méltónak tartanak, kérem a törvényjavaslat megszavazását és kérem, hogy a vita során benyújtott határozati javaslatokat elutasítani méltóztassanak. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: vitéz Jaross Andor! Elnök: vitéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. vitéz Jaross Andor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amikor a megajánlási vita folytatásaként a miniszterelnök úr elhangzott beszéde után felszólalok, elsősorban meg kell állapítanom, hogy kissé nehéz szerepben vagyok (Felkiáltások jobbfelől: Bizony!), mert meghallgattam a kormánypárt vezérszónokát, vitéz Lukács Bélát is, akinek a beszédében lényegesen más, ellentétes gondolatok és álláspont foglaltatnak, mint a miniszterelnök úr beszédében. (Úgy van! Ügy vari! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Palló Imre: Ez nem szavalókórus! — Elnök csenget.) Minthogy nekem nemcsak a budapesti parlamentben volt szerencsém a nemzet lelkiismeretét képviselni (Zaj a jobboldalon.), úgy érzem, — a miniszterelnök úr személye iránti minden tiszteletem hangsúlyozása mellett —- ki kell