Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése. 19hl december 5-én, pénteken^ 435 líton, akar pedig egészen kis emeléssel — öntözhető legyen. Ha a kamarazsilipeket megépítenénk, akkor a zöldséges kofákkal minden hajnalban hajó indulhatna a Sión felfelé, amely meg a délelőtt folyamán az őszes fürdőhelyeket elérhetné. így az olcsón termelt, s olcsón szállított gyümölcs és zöldség a fürdővendégeknek is o'cöón volna eladható; ezzel lehetővé válnék az is, amit mindnyájan szeretnénk, hogy a Balaton a munkások és a középosztály olcsó nyaraló- és pihenőhelye legyen. (Helyeslés jobb felől.) Mindezt el lehetne érni a Sió hajózhatóvá tételével, aminek az előmunkálatai már a mu'tban megkezdődtek, amikor a Sió medréből töob, mint 9 millió köbméter földet emeltek ki és a régi alacsony fahidakat vas- és vasbetónhidakkal cserélték ki. Ezek alatt most már egészen könnyen elmehetnek ,a hajók, most már tehát csupán a kamarazsilipekét és a yízeresztő telepet kell megépíteni, hogy a víziút áldásait élvezhessüki A munká'atok eddig több, mint IS millió penyobe kerültek és szerény véleményem szerint most már nem szabad ezen a téren megáilnuuk. A munka befejezéséhez szükséges ös-szeg hasznos befektetés, amelyet a földmívelésügyi kormány tárcája keretén belül is eszközölni tud a mai nehéz idők ellenére is. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a Sió hajózhatóvá tételével igen nagy munkaalkalom nyílik a Dunántúl népének, de egyben a menekülteknek is, akiket azon a vidéken helyeztek el. Különben is a kifizetett munkabér és a felhasznált kőért, cementért, fáért kiadott pénz mind az országban marad és visszakerül a gazdasági élet egészséges vérkeringésébe. Mindnyájunknak össze kejl tehát fognunk, hogy ezt a hatalmas lehetőséget megteremtsük és a Dunántúlt te'jes egészében bekapcsoljuk a magyar gazdasági életbe. A háborús viszonyokra való tekintet nélkül fogjunk azonnal munkához, hogy egy éven 'belül ez a kérdés is megoldassék. (Helyeslés.) T. Ház! Röviden rátérek még az ipar decentralizálásának kérdésére is. Amit a Sió vize energiájának kihasználásáról az előbb elmondottam, azt most itt megismét'em azzal, hogy a magyar iparnak a jövőben nagyobb részt kell kivennie Európa újjárendezéséből. A magyar iparra a jövőben fokozottabb feladatok varnak. Az ipari munkásoknak külföldön való alkalmazása és az ipari munkások kivitele ellen nincs kifogásom, mert azok a munkások, akik most kint vannak, ott megtanulnak dolgozni, s ha hazajönnek, itt megfelelő ipari munkásokká vá'nak, de egyben jó munkavezetők is lesznek. A továbbiakban gépvezetők kiképzésére is gondolnunk kell, mert a gépesítésnek a mezőgazdaságban is egy bizonyos foKaniata flott állunk. Az előbb említett kérdéshez még hozzáfűzöm azt, hogy a vidék elektrifikálásának szükségességét főképpen azért tartom szükségesnek, mert nagy mértékben ettől fű" 1 ? a háziipar fejlesztése is. Nemcsak a jobb világítást és ezzel a téli esték kihasználását is szolgálja ez a háziiparban, — mert hiszen főképpen télen tud a vidéki nép dolgozni — hanem egyben azokkal a bizonyos kis villanygépeK kel, amelyek a háziipar fejlesztését is szolgálják, az energiaforrást is ki lehet használni. Még megboldogult Darányi Kálmán volt miniszterelnök úr mondotta annakidején, hogy a városnak egy-kiét évig félre kell állnia, a követelések tekintetében szerényebbnek kell lennie és inkább a falu igényeit kell teljesítenünk, annak kell többet juttatnunk kulturális KÉrVISELÖHÁZI NAPLÓ XII. szempontból és egyéb más beruházás tekintet tében is. Már az előbb is voltam bátor rámutatni ezekre a gondolatokra s nagyon örülök annak, hogy e tekintetben már sok minden intézkedés megtörtént a kormány részéről; örülök főképpen annak, hogy a gazdasági iskolák szaporításával, kultúrházak létesítésével, a szövetkezeti vállalatok fejlesztésével máris nagy munkát végzett a kormány. Az a pénz ugyanis, amelyet mi a tudás gyarapítására adunk ki, maradandó kincs a nemzet életében, nem vész el, hanem busásan meghozza kamatját annak a tőkének, amelyet a kormány erre a célra fordít. Minthogy a kormánynak intenciója az, hogy sok ilyen maradandó értéket termeljen, és mivel azt látom, hogy az errevonatkozó intézkedések minden tekintetben meg is történnek, továbbá mivel teljes bizalommal vagyok a miniszterelnök úr és kormányának munkája iránt, ennélfogva a felhatalmazást készséggel megadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni! (Hallmk! Halljuk! — Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Bárdossy László miniszterelnök: T. Ház! Kétirányú hivatalos elfogaltságom, amely az utóbbi napokban különösen igénybevett, sajnos, nein tette számomra lehetővé hogy végighallgassam a megajánlási törvényjavaslat vitáját. De a bámulatos gyorsan készülő parlamenti naplóból természetesen minden egyes felszólalásról tájékozva vagyok. Ezek alapján mindenekelőtt szeretném megállapítani, hogy a vita, amely sok érdekes gondolatot és szempontot vetett fel. általában emelkedett szellemben folyt. Általában mondom, mert, sajnos, voltak disszonáns hangok is, amit nem azért fájlalok, mintha ezek a hangok a kormánynak lettek volna kellemetlenek, hanem, mert vétettek a nemzeti szolidaritás, a magyar összetartás kötelező parancsa ellen. (Úgy van! — .Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Azzal kezdem, hogy a t. túloldalról azt hangoztatták, ne kívánjuk, hogy az ellenzéki képviselők elismerjék azt, ami a kormány gesztioiában jó. Az a képviselő úr, aki ezt leszögezte, sietett hozzátenni, hoffy a kormány tevékenységében nem is lát különösen elismerni valót. Sietek én is megnyugtatni mindenkit, akit illet, hogy erre az elismerésre mi igazán nem számítunk. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Horváth Géza: Ez őszinte volt!) Nem várunk mást, mint tárgyilagos, személyeskedéstől ment és olyan birálatot amelynek nem az a célja, hogv szánt-szándékkal ellentéteket idézzen fel. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem várunk mást, mert mint az ellenzék egyik illusztris szónoka, igen helyesen, megállapította, a parlamenti rendszer lényege az a dialektika, amelyben a kormány és a möerötte álló párt állítja a tételt és azt igazolja, az ellenzék viszont állítja az ellentételt és adja a birálatot. E kettő egyesüléséből alakul a nemzeti szintézis. Ez csakugyan így van. Ez a parlamenti együttműködés törvénye. Amit a magunk részéről is szívesen megerősítünk. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ennek a leszögezését annál is szívesebben hallottam, mert ez a tézis felváltotta azt a másikat, amelyet még a tavasszal és a nyáron ugyancsak ellenzéki oldalról mindia* a szemünkre vetettek, amikor azt emlee-ették. hosry nem tartjuk be a parlamenti játékszabályokat. Ezt most már hála Isten, nem hallani többé. Valószínű59
