Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

410 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 19Ul december U-en

} csütörtökön. jobbfelöl: Nekünk könnyű! -— Elnök csenget! Böres János: Azok mit szólnak hozzá, akik niiii'SL'iiek itt?) Elnök: Csendet kérek Börcs képviselő úr. Ka.iiiiss Ferenc: T. Ház! A közéicímezésre vonatkozólag kénytelen vagyok egyik igen kedves korínánypárti kéj)viselötársam folyosói megjegyzését idézni, — mert rendkívül zseni áli

s volt — aki azt mondotta nekem, hogy a legokosabb volna, ha két közellátási miniszter lenne: (Palló Imre: Nagyon jó!) az egyik, aki azt a rosszat, ami vau, tovább adminisztrálná, és egy másik, aki már közben megszervezné a jövő évi termelést, hogy legalább a,lövőre jobbam menjen mindéin, mint eddig. (Élénk derültség és taps. — vitéz Imrédy Béla: Kernek dolog!) Bölcs mondás ez, t. Ház, mert bizony nem hosszú idő múlva azok, akik esetleg ellenkeznek ezzel a próféciával, meg fogják állapítani, hogy a mostani közellátási rendszernek rettenetes hatása lesz a jövő esztendei termelésre. (Börcs János: De milyen!) Már pedig ha mindent el akarunk felejteni egymás között és azt mondjuk, amit ÍI Jó kereskedők, hogy írjunk le minden tévedést, amely a múltban történt, ennek is az lenne az első feltétele, hogy a jövő esztendei termelés tökéletes bebiztosítására feltétlenül rendezkedjünk be. (Baky László: Ügy van!) A zsidókérdésben az a gyanúm, hogy a zsidóság ma nagyjában és egészében gazdagabb, mint a' két zsidótörvény meghozatala előtt volt. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Ez biztos! — Szöllősi Jenő: Ezt senki sem tagadja!) Mi a törvénynyel okoztunk ugyan egyének és rétegek közötti eltolódúst a zsidók között jövedelemben és bevételben, ez kétségtelen, mert hiszen könyvelőket, hivatalnokokat, kisembereket kitettünk a különböző helyekről, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A kicsiket!) akiknek a legnagyobb valószínűség szerint ma rosszabb dolgaik van, tehát kisebb jövedelme van a zsidóság igen nagy részének, ellenben (Marothy Károly: Globálisan!) globálisan, az egész zsidóság vagyoni helyzetét nézve megállapítható, hogy kétségtelenül jobb helyzetben vannak. mint azelőtt voltak. Ez pedig az intézkedések csődjét jelenti, mert az, ami barbarizmus lehetett a törvényben, hogy a kisember is kikerül munkahelyéről, mondhatnám, egy szükséges rossz volt, egy hatalmas és nagy nem-, zeti célnak szolgálata érdekében, hogy a zsidóság gazdasági hatalmát háttérbe' szorítsuk, ami azonban közben nem sikerült. T. Ház! Egyedül a részvén^vagyonok megnövekedéséből egymilliárd pengőre becsülöm tisztán a zsidóság vagyonszaporulatát; (Maróthy Károly: Ezért valaki felelős!) a hadi konjunktúrából — amelynek legnagyobb haszonélvezője a zsidóság volt, miközben azt mondottuk, hogy most már hadi konjunktúra nincs — a második vagy harmadik milliárd vagyonszaporulatot jegyezhetem fel. a törvénytelen spekulációból pedig legalább két-három milliárd pengőt ez alatt az itiő alatt. A ré tegeződésben való eltolódás pedig, hogy kikhez jutott, kikhez folyt ez az összeg, nem sokat változtat magán a téri y mi. T. Ház! Üjra megragadom az alkalmiat, hogy felhívjam a pénzügyi kormányzat figyelmét arra. amit már ajáulottam: a zsidó tőkének, illetve nem. a

/ zsidó tőkének, mert nem ismerek zsidó tőkét, hanem a zsidó kézbeli levő magyar tőkének (Szabó Gyula: Ez a helyes!) ellenőrzését, amelyet most a keresztényektől megváltási összegek formájában átvesznek; Üjra figyelmébe ajánlom az igen .t, pénzügyminiszter úrnak, hajtsa végre ezt a javaslatot minél hamarabb. Ne azt nézze, hogy honnan jött ez a kérés, hanem nézze az országnak azt az eminens érdekét, amellyel a mai rendszer tökéletesen szemben áll, mert tulajdonképpen a spekulatív tőkék megnövekedését segíti elő. Ha viszont ezt az ellenőrzést bevezetné a kormány, akkor az új keresztény kereskedelemnek és iparnak teljes hitelszükségletét törvényes utakon 24 órán belül biztosíthatja anélkül, hogy a zsidók magánjogait és vagyonjogait bártmiképpen megcsorbította volna. T. • Ház! A parlamentarizmusról szerény véleményem az, hogy amíg van, addig legyen, de ha már lényegében nincs, akkor ne legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt azután nem tudok egyetérteni Balás igen t. képviselőtársammal, mert hiszen a szabadsiágjogokért végeredményben mi is harcolunk, sőt az a véleményem, hogy elsősorban mi harcolunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet azonban helyeselni a parlamentarizmus mai helyzetét, ahol nincs gyülekezési szabadság, ahol ^ megtörténhetik, — csodálkozom, hogy kormánypárti igen t. képviselőtársaim ezt a súlyos visszaélést megengedik — hogy a képviselő beszédét, amelyet itt az országgyűlés színe előtt tartott, az ügyész cenzúrázza. Az ügyész Balás igen t. képviselőtársamnak — aki a szabadság híve — a beszédét csak abban az esetben engedi kinyomatni a képviselő úr saját választói számára, ha kihúzza belőle azt a részt, aimelyet ő mem talál jónak. (Baky László: így van! Tűrhetetlen állapot!) Hyen szabadságról méltóztatik beszélni, ezt a szabadságot méltóztatik védeni! (Palló Imre: Nekik minden szabad, nekünk semmi!) Az ügyésznek semmi köze sincs ahhoz, hogy a Háziban mi történik, de ahhoz sincs az ügyésznek semmi köze, hogy az itt elmondott beszédeket az törvényhozók választói elolvas

1hassák. (Ba!ky László: Ügy, ahogy elmondotta!) Ez a jogokkal valló legsúlyosabb abuzus. Az, hogy a Ház maga itt bent a súlyos helyzetre való tekintettel felállítana egy bizottságot és ott azt mondanák: igen t. képviselőtársam, mai beszédének ez és ez. a része rendkívül súlyos, beszéljük meg egymás között, hogy ezt a részt nem engedjük kinyomatni; ez nem lenne megsértése a szuverenitásnak, de hogy egy ismeretlen ügyész, úr a törvényhozáson kívül kiadott parancsokra kihúzzon Balás képviselőtársam beszédéből részeket — nem tudom, miért lelhet ezért lelkesedni. (Palló Imre: Az övéből nem fog kihúzni! — Baky László: Nem biztos!) T. Ház! Bendkívül fárasztó már minden alapkérdésben állást foglalni Magyarországon. Beszélhetünk mi a zsidókérdésről amennyit akarunk, a legkirívóbb dolgok orvoslására egyszerűen nincs lehetőség. Ha valaki összeírná, hogy itt két esztendő óta hányan követeltek az igen t. képviselő urak közül és hányan követeitek erről az oldalról bizonyos doígokat, amelyek ma is tökéletesen abban -a. siralmas állapotban vannak, amilyenben két esztendővel ezelőtt voltak, akkor nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy itt az egész masina megy magától, és ha á miniszter urak elmennének háromhónapos szabadságra, de úgy, hogy nem mondanák meg, hogy elmentek, hanem az egész ország azt hinné, hogy helyükön vannak, az ország vezetésében : az égvilágon semmi néven nevezendő