Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Ai országgyűlés képviselőházának 231. igen t. képviselőtársam, hogy megkérdez/-* mi, kihez adresszálta ezeket a szavakat? Mert azalatt a hat-hét esztendő alatt, amióta a Húz tagja vagyok, ha jól emlékszem, egyetlené«'}.' magyar képviselőtől, egyik oldalról sem hal' íottani még a magyar államnak, a magyar nemzetnek, á magyar történelemnek megtagadását. Legfeljebb az történt, — a régiek megemlékeznek rá — hogy ránkfogták ezt; példának okáért, hogy én pénzért eladtam Magyarország jogait Németországnak, aminek közönséges hazugság mivolta tökéletesen és teljesen bebizonyosodott. (Rapcsányi László: Mi is Hitler-bérencek voltunk!) Rendkívül érdekes tétele volt a képviselő úrnak, amelyben bebizonyította, hogy nem szabad az idegen eszmékkel, mondjuk, kufárkodni, hanem becsületes férfiassággal ki kell állni és meg kell mondani az idegen nemzeteknek, hogy mi fenn akarjuk tartani magyarságunkat. Ez ellen a beállítás ellen tiltakozom, mert sem pártomban (Palló Imre: Ügy van!), sem a mellettem ülő pártban, amelyhez nem tartozom, soha egyetlen jelét sem láttam még annak, hogy magyarságukat, a magyar nemzet szuverenitását fel akarták volna adni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Palló Imre: Hogy lehet ilyenre gondolni? — Mester Miklós: Felakasztjuk, aki ezt akarja!) Elnök: Képviselő úr, a legnagyobb figyelemmel hallgattam végig Balás Károly képvisel Őtársunk felszólalását. Méltóztassék Rajniss képviselő úrnak és pártjának is meggyőződve lenni arról, hogy ha Balás képviselő úr felszólalásában a legkevésbbé is azt vettem volna észre, hogy fejtegetései sértőleg hatnak akár egy egész pártra, akár pedig az egyes képviselő urakra, elnöki hatáskörömben megtettem volna a szükséges intézkedéseket. Legjobb tudomásom szerint Balás Károly képviselő úr fejtegetései általánosságban mozogtak (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalonJ ós távolról sem volt szándéka vagy célja a jelenlévő pártokra vagy a képviselő úrra vonatkoztatni őket. (Baky László: Valamilyen irányba mégis csak vonatkoztak! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Most azt hiszem, hogy a kérdésnek ezt a részét lezárhatjuk. (FÖldessi Gyula: Hogy került a magyar parlamentbe a karlsbadi 15 pont?) A képviselő úr pedig folytassa beszédét. Kajniss Ferene: Szórói-szóra idézhetem a következő mondatot, amellyel vitába óhajtok szállni, (olvassa): »Ne tagadjuk meg magyarságunkat, hanem térjünk vissza a magyarsághoz: Magyarokként illeszkedjünk bele Európába, ne értéktelen másolatként; (vitéz Lipcsey Márton: Nagyon helyes!) Értéktelen másolatoknak lenni annyit jelent, mint önállóságunkat feladni és idegen programmok felvételével keresni más nemzetek kegyeit.« (Helyeslés jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kinek mondotta, eztf — Baky László: Kire vonatkozik ez? — Tost László: Saját magát is beleértheti! — Baky László: Saját magára is? — Zaj.) Elnök: Rajniss képviselő urat illeti a szó. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy fejtegetéseit elmondja. (Halljuk Halljuk!) Rajniss Ferenc: Azt mondotta igen t, képviselőtársam, hogy tulajdonképpen egy korszerű re szépített abszolutizmusról van szó és hogy őszintén meg kellett mondani mindazt, amit mondott. . Azután megint hallottunk egy szép mondatot az egyéni politikai ambíciók szolgálata-, ülése 19 Ul decem,ber-4-ên; csütörtökön. 107 ról. Engedjék meg igen t. képviselőtársaim, hogy végre egyszer tisztázzuk már ezt a kérdést, mert úgy látom, hogy lassanként elöregrtzük, egymásután szépen meg is Inalunk és u koporsónál esetleg majd észreveszik, hogy: édes Istenem, mégse csupán egyéni politikai ambíciók szolgálatáról volt szó. (Mozgás.) Régi parlamenti frázis ez: az egyik oldalról állandóan azt hangoztatni, hogy a másik oldalon csupán egyéni politikai ambíciók fűtik az embereket. Sok politikai harcom, volt, de még sohasem mondottam, hogy a kormányzati oldalon ülőket egyedül egyéni politikai ambíciók fűtik. Hogy a magyar közjogi struktúra bármilyen veszedelemben lenne, azt én tagadom, ezzel tehát nem is óhajtok foglalkozni. Olyan kicsi az ellenzék és olyan óriási nagy a kormányzópárt, hogy itt semmiféle ilyen kérdésről szó sem lehet. Azt azonban határozottan tagadom, hogy a nemzeti szocializmus gondolata vagy eszméje abban a formában, amelyben Imrédy Béla itt a Házban kifejtette és amelyből az igen t. képviselő úr idézett, mint saját véleményét, mint centrifugális erő képes Magyarországot szétrobbantani, vagy hogy ez az eszme tisztán fából vaskarika lenne. Ezt más, nem idevaló szempontból sem tartom helyesnek, de azonkívül Magyarországot nem robbanthatja szét egy eszmei állásfoglalás. Magyarország sokkal, de sokkal erősebb ennél. Magyarország, — mindaddig, amíg a magyar paritok — nevezzük nemzeti szocialista pártnak, vagy bármilyen néven nevezendő pártnak, tényleg a történelem parancsa és a bennük lévő ösztön szerint teljesítik kötelességüket a hazával szemben, nem robbanhat szét, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akárminek ine

T vezik is magukat és amikor ez az ösztön elmúlott, akkor, bárminek nevezzék is magukat, széjjelomlanék Magyarország. Azt mondja továbbá Balás képviselő úr: »A történelmi jogokról való lemondás hazaárulás.« A figyelmeztetés miatt nem szólok semmit, csak tisztelettel újra megismétlem azt, amit az. igen t. képviselő úr mondott, hogy a történelmi jogokra Németország is hivatkozott s remélem, ezzel az igen t. képviselő úr bennünket nem akar tanítani. Mert mi, akik az új államoknak óriási európai erejét idejében felismertük, sohasem tettünk mást, mint minden utunkkal, minden összeköttetésünkkel minden időben Magyarország történelmi jogait hangoztattuk. (Mester Miklós: A jugoszláv paktum ellen »mi tiltakoztunk egyedül! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Meister képviselő úr. Rajniss Ferenc: Ezt természetesen nem hangoztathatták ezen a helyen a.zok az urak, akiknek nem ez volt a meggyőződésük. (Mester Miklós: A jugoszláv paktum!) T. Ház! Ezek után rövidesen áttérek a megajánlás! vita kérdéseire. A hosszú költségvetési és megajánlási vitából és a-z itt elhangzott vélemények megütközéséből kétségtelenül levonható legfontosabb tanulság, hogy a vita tényleg alapvető elvi kérdések körül forgott mind a két oldalon, — akkor is, ha beismerjük, akkor is, ha nem. A vélemények alapvető kérdésekben oszlottak meg ellenzék és kormányzópárt között, a részletkérdések rendkívül kevés embert érdekeltek, egyáltalában nem is beszélve arról, hogy a padsorokat sohasem töltötték meg, de minden komoly értékes felszólalás, vagy minden komoly és jó gondolat azt mutatta, hogy a lelkek mélyén