Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. meg tehát az ilyen vonásokat is a történelemből (Helyeslés jobbfelől.) és necsak azokat, amelyeket az Acsádyak és mások mint saját lenézésünket és saját lemosolygásunkat állítják elénk. (Ügy van! jobbfelól.) Az volt nálunk a legnagyobb tudományosság, ha valaki a > magyar viszonyokat leszólta és mindenki, még az utolsó jött-ment is leköpte. (Ügy van! jobbfelől. — Rapesányi László: De azért tárgyilagosnak is szabad lenni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! t BaJás Károly: Legyen m szabad még ezek után csak igen rövid megjegyzéseket tennem az egyes tárcákkal kapcsolatban is. Legyen szabad mindenekelőtt a közlekedésügyi minisztériummal kapcsolatban néhány szót szólnom a Bszkrt-ról, (Halljuk! Halljuk! — vitéz Hertelendy Miklós: Lassan járj, tovább érsz!) Az idősebb emberek emlékeznek még az 1896. évi kiállításra. Akkor már Budapesten volt földalatti vasút. Ezen a téren az elsők voltunk Európában és ma azt hiszem, az összes világvárosok között az utolsók vagyunk a közlekedés dolgában. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Pedig itt nem kellett volna sziklákat fúrni, hanem csak a homokot kellett volna kikaparni ahhoz, hogy egy mélyített vasútat csináljunk. Ezen a téren tehát igenis nagy mulasztások voltak. Nem akarok rátérni arra, hogy miért voltak és hogy miként kezelték a Bszkrt-vagyont stb.; tény az, hogy elmaradtunk és ma — merem mondani, — nyomorúságos, utolsó közlekedésünk van. (Rátz Kálmán: Ilyen nincs az egész világon! — Maróthy Károly: Csak ezen a téren maradtunk elH) Ezen most nem tudunk segíteni, ezért csak felhívom a figyelmet erre. Ilyen körülmények között, világégés közben nem lehet ezt a helyzetet megváltoztatni, de mementónak ez nagyon jó lesz. A kultusztárca köréből legyen szabad csak nagyon röviden a falusi iskolaépületek ügyére kitérnem. Különösen teszem ezt a római katolikus iskolák érdekében, mert véletlenül ; abban a vármegyében és kerületben, ahol érdekelve vagyok, igen sok ilyen római katolikus iskola van a lehető legprimitívebb épületekkel. Azt hiszem, hogy itt nagyon sok tennivaló van. De mivel nem akarok itt nagy költségeket javasolni, és nem akarom új milliók befektetését, beállítását kérni a költségvetésbe, ezért csak mint ötletet vagyok bátor felvetni azt, hogy talán meg lehetne ezt valamilyen házi eljárással csinálni. Esetleg az illető vármegyék megtehetnék azt, hogy közmunkák bevonásával, egészítsék ki egy tanteremmel és egy tanító-lakással azokat az iskolaépületeket, amelyek nem megfelelők, mert enélkül a nyolc, vagy hat osztály csak papiroson van meg; azt mondják, hogy az első két pad az első osztály, a második két pad a második osztály. Az első feltétel volna megfelelő tanterem és iskolaépület. Azt hiszem, egy kis energiával nagyon sokat lehetne tenni igen olcsó anyagi eszközökkel, ha az illető plébános urak kezükbe vennék az iniciativát és ha a kormány is megadná a lehetőséget, arra, hogy ezeket az iskolaépületeket, amenynyire lehetséges, jókarba helyezzék. Ma, amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy akárhogyan forgatjuk is a dolgot, anyagi erőink ki vannak merítve, tehát nem tudunk költséges és illuzorius befektetéseket eszközölni, akkor egy kis jóakarattal ezeket az iskolaépületeket fel lehetne javítani. Néhányszor jártam több ilyen községjben és bizony ezek az állapotok sürgősen javítást, orvoslást igényelnek. lése 1941 december 4-én, csütörtökön, 405 Ezekután be is fejezem rövid felszól alá sómat és nagyon természetes, hogy a kormány iránt való bizalmamnál fogva az appropria ciót elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő arat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Balás igent, képviselőtársunk bizonyos megrovásban részesítette az ellenzéket az antibolsevista kiállítással kapcsolatban a tanáeskozóképtelenség megállapítása miatt. Ezen az oldalon is ülnek jó néhányan, akiknek valami kis közük kétségtelenül van az antibolsevizmushoz. Példának okáért az antikomintern paktumhoz való csatlakozásunk bejelentése vitéz Imrédy Béla kormányelnöksége alatt történt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel nem volt meg a megfelelő udvariasság ahhoz, hogy megegyezzünk, hogy mikor nyitjuk meg, és a kisebb pártok is elmehessenek, tehát nem is volt abban a helyzetben a kisebb párt tagja, amelynek szónoka beszélt, hogy elmenjen ió néhányukkal együtt erre a kiállításra, (vitéz Hertelendy Miklós: Elment! Maróthy Károly is ott volt!) A nacionalista oldalon, ha már egymást tiszteletben tartjuk és megtiszteljük, legalább annyit ismerjünk el, hogy valamit ezen a téren mi is csináltunk — szerény személyem 1936—1939 között, amikor még nem lépett be Magyarország az antikominternbe, képviselte Magyarországon az antikominternt — s akkor feltétlenül könnyű ezeket a dolgokat áthidalni, csak a többségi párt részéről kell egészen kevés udvariasságra számítanunk. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Egyébként is a törvényhozásnak, a képviselőház tanácskozásának megtisztelése terén — nyugodt lélekkel állíthatom — ho3szú esztendők óta nem adtunk olvan rossz példát, mint ebben az esztendőben. Legnagyobb tiszteletem azon képviselő urak iránt, — csodálatos módon maidnem mindig ugyanazok —akik ezt a törvényhozási munkát látogatlak és abban részt vesznek, ellenben állítom, hogy a közel kétszáztagú kormánynártnak száz tagját hosszú hónapok óta egyáltalán nem láttuk a törvényhozás házában. (Rátz Kálmán: Nem is ismerjük!) Ha a törvényhozás tekintélyéről olyan nagyon sok szó esik, akkor lehetetlenség odáig vinni a dolgot, ho°-y vagyunk körülbelül ötvenen, akik minden áldott nap, minden időben itt látjuk egymást, a többiek sedier egyszerűen nem is vesznek részt a tárgyalásokban. Méltóztassék tudomásulvenni, hogy, sajnos, ez így van. {Egy hanq a jobboldalon: Ezt nem lehet letagadni! — Mester Miklós: Névsort kell olvasni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Engedlek Rajniss képviselő urat beszélni. Rajniss Ferenc: Van időm, én nem panaszkodom. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék rámbízni, hogy mit tartok szükségesnek elnöki hatáskörömben tenni és ezt ne méltóztassék megieeryzésekkel kísérni. Rajniss Ferenc: Balás Károly igen t. képviselőtársam beszédével szeretnék r lehetőleg nagyon nyugodtan és a kontroverziák elkerülésével foglalkozni, habár nem félek a kontroverziáktól. Bizonyos izgatottság látszott az igen t. képviselőtársam beszédének egész első felé 'ben, folytonos adresszálás, de ezzel szemben 55*