Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

30 Az országgyűlés képviselőházának 225. nagykereskedő lenne. (Derültség a szélsőbaloldolon.) Ezek után meggondolandónak kell tartanom azt, hogy vájjon egyáltalán milyen szempont irányította a kormányzatot akkor, amikor a nagykereskedői kijelölések rendszerét megalkotta, vájjon valóban az új kereskedői generációt kívánta-e megteremtem evvel a cselekedetével, vagy pedig rosszul értelmezett ^szociális szempontból egy rétegei keresethez és jövedelemhez akart juttatni. Minhogy úgy látom, hogy a tendencia a kereskedőknek egyforma és egyenlő ellátásában van, és ezirányban halad előre, nekem az, a tiszteletteljes kérdésem, hogy amikor a másik oldalon az árpolitikában a legmesszebbmenőiéig ragaszkodunk az alacsony árak vonalához, hogy az,on ne emelkedhessek túl semilyen ár és ne emelhessenek azon túl semilyen árat, amikor bizonyos differenciák miait nagymenyiségű külföldi leiőhelyü nyersanyagról vagyunk kénytelenek lemondani, akkor nem lenne-e megfontolandó, hogy ezt az egész uniformizált és valódi ténykedését úgysem ellátó textilnagykereskedelmet és egyéb kijelölt kereskedelmet igyekezzünk megszüntetni és a gyárak központi eladási irodái által szolgáljuk ki azokat a kiskereskedőket, akik így legalább pontosan és egyformán kapnának kiszolgálást és árut. (Földcsi Gyula: A gyárak a zsidónak adnak árut!) Tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi miniszter urat ezekért az eseményekért es özekért a cselekedetekért a legtávolabbról sem lehet felelőssé tenni, de mi nem a miniszter úr személyét kritizáljuk, hanem a kor mányzat rendszerének egész eddigi tevékenységét és így akarva, nem akarva, minden tiszteletünk ellenére szembe ' kell, hogv forduljunk a miniszter úrral, mint a kormányzatnak a jelen pillanatban ezirányban megbízott képvisel őjéve'l, miniszterével. T. Ház! Én meggondolandónak tartottam volna 1939-ben a német példák nyomán a Reichsstellékhez hasonlóan azoknak az importkasszáknak a felállítását, amelyekre most két esztendővel később a török-magyar árucsereforgalmi egyezmény keretében úgyis sor került, amely import-kasszák feladata kettős lett volna. Egyik feladata lett volna kiküszöbölni azt a^ konkurrenciát, az idegen nyersanyag esetében jelentkező egymásraigérést, amely nagyon sok tekintetben az árak legnagyobb felhajtója. Hiszen a miniszter úr biztosan tudja hivatalból, hogy például az olaszországi eredetű fiocco-fonal ára rövid heteken belül milyen hatalmasan felemelkedett, nem azért, mintha ennek a beszerzési ára drágább lett volna, hanem éppen azért, mert a cégek egymásra licitáltak. 1940. októberében még 16 líra volt az ára, novemberben már 20 lírára emelkedett, 1941 harmadik hónapjában 26 líra volt, ötödik hónapjában 46 líra. kilencedik hónapjában 60 líra, ma pedig 100 líráért kapható. Ha mi annakidején kis differenciák miatt nem zárkóztunk volna el ennek a fonálnak az átvételétől, akkor ma 70 filléres áron tudnánk elő állítani ezt a portékát, amelyet például kénytelen vagyok itt felmutatni. Ezt 3*07 pengős áron hozzák be Olaszországból. Ennek nagy sága egészen kivételes valami, ez nem vágott darab, ez a teljes szélessége, amely 70 cm. vagy legalább 50 cm. kellene, hogy legyen. Ez a kis anyag alkalmatlan arra, hogy Tiármilyen ru hára felhasználják, de ennek ellenére jelenleg is árulják é. Deutsch Ervin üzletében 3*u7 pengős ülése 19hl november 26-án, szerdán. áron darabonkint. (Bassay Károly: Mi ennek az ára Olaszországban? Mennyiért adják Olaszországban? — Oláh György: A feléért!) Még egy néhány példát szeretnék felhozni, amelyek a közellátási ügyek intézésének jelenlegi rendszerében a legjobban kimagaslanak és a legfurcsáhbak. (Hátijuk a szélsőbaloldalon.) Itt van példának okáért az egyetlen magyarországi lelöhelyű textilnyersanyag, mint pótanyag, a lenmagszalma, a kotonin. Ennek a lenmagszalmának az ármegállapítása ma még nem történt meg. Amikor az árkormánybiztosság óriási apparátussal dolgozik és a legkülönbözőbb cikkek egész sorozatára állapította meg az árakat, ugyanakkor ennek az óriási fontosságú nyersanyagnak az ármegállapítása még mindig késik. Ma november végén vagyunk, a vetésforgókat már régen beállították a gazdák és a kotonin termelesének céljára szükséges €0 000 hold természetesen nem maradhatott szabadon, mert hiszen a gazda nem tudta, hegy mennyit fog majd kapni ezért a termeivényért, hiszen ennek az ára még mind a mai napig nincs megállapítva. Az ármegállapítások terén csupán egyetlen cikkre kívánom felhívni a figyelmet. A len árát 2'44 pengőben állapították meg. Ismeretlen és nyilván . nagyon respektálandó kormányzati okokból ez az ár a Bácskában és a visszatért déli területeken nem érvényes, az onnan szerzett áru kilóját 3 pengős áron váltják be, ha azonban e felemelt, magasabb maximális áron vásárolnak ott a gyá ak, akkor nem tudják áthárítani ezt a differenciát a fogyasztóközönsésre, mert az ebből készített árucikkek árát nem emelték fel, úgyhogy ezeket az árukat kénytelen a gyáios exportálni, mert idehaza a régi áron, a megfelelő áron elhelyezési lehetőséget éppen az árkormánybiztosság intézkedései miatt nem talál. Hosszan folytathatnám még ezeknek az okoknak a felsorolását, amelyekből csak a legpregnánsabbakat és az önmagukban is beszélőket ragadtam ki. Felhasználom még ezt az alkalmat arra, hogy a miniszter úrnak rendelkezésére bocsássak egy adatot, nevezetesen azt, hogy a 680 kijelölt textilnagykereskedő között van olyan család, amely önmagában három textilnagykereskedői kijelölést kapott. (Zai a szélsőbaloldalon.) Textilnagykeieskedői kijelölést kapott Biró Ferenc, aki a Weiss Manfréd kerékpárüz^mének raktárnoka volt, ugyancsak textilnagykereskedői kijelölést kapott Biró Ferencné is, aki felesége az előbb említettnek, ugyanakkor textilnarykereskedői kijelölést kapott az Unió Fonálkereskedelmi Rt., amely részvénytársaság részvényeinek többsége Biró Ferenc és Biró Ferencné tulajdonában van. {Derültség a szélsőbaloldalon. — Baky László: Családi konkur:encia! — lncze Antal: Jó család! — Baky László: Viszály lesz!) Az elmondottak alapján — annak nangsulyozásával, hogy bizalmatlanságunk nem a miniszter úr személyének szól, hanem annak a kormányzati politikának, amelynek akarva. nem akarva részese kell hogy legyen — a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés es lavs a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Kei bel Mihály! Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti & fi?',Ó Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Kóródy