Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Àz országgyűlés képviselőházának 231. ül térni és a magyar életet újból és újból mindig megújítani. Nekünk olyan formát kell találnunk, amelyik minden magyar szellemi, anyagi és erkölcsi értéknek szabad kibontakozására és a nemzeti életbe, a nemzeti munkába való állítására a legtöbb és a legjobb lehetőséget adja. Ennek előfeltételeit voltam bátor az előbbiekben vázolni, amikor az új elitképzés, az új emberideál, az egyén és a nemzet viszonyának szabályozására gondoltam. Abban a kataklizmában, amelyben ma Európa él, egy új és szebb jövendő ígéretével talán a méhében, nekünk meg kell találnunk azokat a pozíciókat, amelyek lehetőséget adnak számunkra, hogy jellemünkhöz, sajátosságainkhoz és multunkhoz méltóan foglaljuk el abban helyünket. (Taps.) Mi hiszünk itt egy olyan sajátos és eredeti magyar hivatásban, amelyet a Kárpátok medencéjében más betölteni nein tud, csak mi. (Taps a jobboldalon és a középen.) Ahhoz azonban, hogy betölthessük, szükséges az, hogy a magyarságban rejlő minden szunynyadó erőt és képességet felszinre hozzunk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a geográfiai, számbeli és erőbeli adottságokon túl végeredményben a nemzet minősége lesz az, ami dönt a népek sorsa felett. Isten kegyelméből minden adottságunk és lehetőségünk megvan arra, hogy valóban minőségi nép tudjunk lenni a magunk életformája szerint, a magunk feladatainak betöltése végett. Ezt a célt véltem szolgálni az előbb elmondottakban és mély tisztelettel kérem a kormányzatot, fogadja ezeket ugyanolyan bizalommal, mint amilyen bizalommal neke>m szerencsém van a meghatalmazási javaslatot elfogadni. (Élénk éljenzés és tavs a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Bejelentem, hogy gróf Bethlen György képviselő lír a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kért felszólalásra engedélyt. A képviselő úrnak az engedélyt megadtam azzal, hogy felszólalására a házszabályok értelmében csak a napirend megállapítása után kerül sor. Ezek után folytatjuk a javaslat tárgyalását. Szólásra következik? Porabszkv Géza jegyző: Eitner Ákos! Elnök: Eitner Ákos képviselő urat illeti a szó. Eitner Ákos: T. Ház! A felhatalmazás megadásának tárgyalásánál szeretnék először általános helyzetképet adni az ország igazi arculatáról. Abból a célból teszem ezt, hogy a kormányzatnak segítségére' legyek a bajok forrásainak felismerésében, hogy ha akarja, módiában legyein megtenni sürgősen a szükséges lépéseket. Szeretném a t. Ház előtt őszintén feltárni, vagy ha lehetséges lenne', ide vetíteni a magyar milliók lelkületét, azt a rettentő gyötrődést, kétséget és bizonytalanságot, amellyel az elkövetkezendő idők elé tekintenek. Szeretnék felvonultatni egyes társadalmi rétegeket, amelyek úgy érzik, hogy teljesen kiestek^ a kormány gondoskodási köréből, szeretném idehozni a minden tiszteletet megérdemlő középosztály méltányos és jogos panaszait és — amit elsősorban kellett volna mondanom — a zs'rt és kenyeret termelő, mezőgazdasággal foglalkozó rétegek valóban nagyon nehéz helyzetét, amelyek minden rosszul sikerült kormányintézkedés ellenére is szívós akarattal folytatják nehéz termelő munkájukat. êse 19

Al december U-én, csütörtökön. 397 Lehet, hogy a t. túloldal úgy véli, hogy túl sötétnek látom a helyzetet, ezzel szemben azonban azt mondom, hogy a kormány azért nem ismeri fel a való helyzetet, mert az általam vázolt hangulat nem nyilvánul meg aggodalmat keltő formában azért, mert a magyar nép bámulatos önuralmat és fegyelmet tanúsít mai súlyos helyzetében. Ne tessék tehát ezt a látszólagos nyugalmat megelégedésnek tekinteni avagy a belügyminiszter úr kesztyűtlen keze eredményének elkönyvelni, mert ma közrendészeti szempontból nem nehéz a rendet és nyugalmat fenntartani. Nem a belügyminiszter úrnak köszönhető ez, hanem nekünk, az ellenzéki pártoknak (Haypál István: Bizony minden az ellenzéknek köszönhető!), amelyek a mai súlyos helyzetből nem igyekeznek jól használható politikai fegyvereket kovácsolni, mert messze idegenben harcoló hős honvédőinkre és szövetségeseinkre való tekintettel nem akarjuk a belső ellentéteket meg jobban kiélezni. Tényként kell megállapítani, hogy a kormányoknak Magyarországon soha nem volt lojálisabb ellenzékük mint ma, hiszen mi mindig meg tudtuk őrizni bírálatunk gyakorlásánál a komoly tárgyilagosságot. Ha a képviselő urak közül ezirányban bárkinek kételyei vannak, annak csak a világháború előtti időkben lefolyt politikai harcokra kell visszemlékeznie, amikor a közjogi vitáknál sokszor kellő argumentumok hiányában tintatartók dobálásával és botrányos verekedésekkel intéztek el kérdéseket itt a t. Házban. Nekünk nincs szükségünk ilyen alátámasztásra elveink igazolásához, mert nemzeti szocialista felfogásunk helyességét az idő és az élet igazolta és az a programm, amelyet 1932 óta hirdetünk, ma már jórészt hivatalos kormányprogrammá vált természetesen anélkül, hogy belőle valamit is megvalósítottak volna. Ezzel kapcsolatban egy érdekes és egészen megmagyarázhatatlan jelenséggel kell itt a t. Ház előtt foglalkoznom. Mintegy nyolc évvel ezelőtt akadtak Magyarországon férfiak, akik világosan látták az új koreszmének, a nemzeti szocialista világnézetnek erőteljes kibontakozását, azt is látták, hogy ez a koreszme nem fog megállni az országhatároknál és azt is tudták, hogy azok az országok fognak jól járni, azok az országok fognak majd nagy előnyre szert tenni, amelyek az elsők között fogadják be az új eszmét és az elsőknek tudják gazdasági életüket az új gazdasági elvek szerint átrendezni. Világosan láttuk, — csekélységem is köztük volt — hogy ha az új eszmében megújhodott hatalmakhoz alkalmazzuk gazdaságpolitikánkat, gazdasági berendezkedésünket és őszinte — ezt a szót nagyon szeretném kihangsúlyozni — »őszinte« baráti kapcsolatot teremtünk velük, akkor — amint ma már teljesen le tudjuk ezt mérni — jelentős külpolitikai előnyöket biztosíthatunk az ország számára. Ma már mindenki teljes tudatában van ezeknek a dolgoknak. Mi akkor mindezeket előre látva és ezeket tudva magyar fajtánk iránt érzett végtelen rajongással és azzal a szent hittel, hogy a magyarságnak mint rendkívül életerős, szívós, alkotó fajnak nemcsak a Kárpát-medencében, hanem egész Délkelet-Európában történelmi hivatása van, kezdtük hirdetni az új eszme és az új rend befogadásának feltétlen szükségességét. A magyar nép egyszerű tömegeinek egészséges fejlődési ösztönét és vágyát dicséri az, hogy nagyon gyorsan befogadta az új tanókat és a magyar életformának megfelelően átala-