Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 281 a. magyarság- őshazáját? A lélek hősiességének ezer és ezer ilyen példáját lehetne idézni a ni agyar történelemben, (Mester Miklós közbe­szól.)^ Mlnök: Kéreim, Mester kén viselő úrnak sínes joga r állandóan közbeszólni. Vita Sándor: És most, amikor az ú:j Euró­Iútban ez a hősi és áldozatos embertípus az, ÍImely uralomra kerül, akkor azt hiszem, mi nyugodtan és öntudattal nézhetünk a jövendő felé, mert ennek az embertípusnak nálunk nem a megteremtése, hanem a megerősítése szük­séges. ÊS hogy mit jelent ennek a lelki és szellemi erőnek a fenntartása és jelenléte egy nemzet megtartásában, arra bátor vagyok itt idézni a kisebbségi időknek ezt a másik tanul­ságát, hogy amikor minden összeomlott, a nemzeti élet politikai vezetését természetesen politikusok vették át és végezték is ezt a ununkát az adott lehetőségek között becsület­tel. A nemzetnek azonban az erkölcsi és szel­lemi vezetése a szellem embereire maradt, a papok, költők, gondolkozók, írók kezébe jutott, és taláu Bethlen Gábor óta egyetlen egy kor­szak sem volt, amelyben ilyen hatalma lett volna a magyar közösség felett a szellem em­bereinek. Életünknek magasabb eszméit ők adták a helytállás a földhöz, a néphez való hűség parancsára ők tanítottak és ezzel kap­csolatban legyen szabad egy tegnapi beszédre utalva esupán azt hangsúlyozni, hogy megtör­ténhetik egy nemzet életében és a magyar nemzet életében is igen sokszor megtörtént, hogy a politikusok kényszerülnek bizony meg­alkuvásokra, kényszerülnek olyan lépések megtételére, amelyek talán namaeti önérze­tünket megalázzák, azonban ilyen körülmények között is egy új nemzeti politika fundamen­tuma lehet a szellemi erő hatalmának felisme; rése. Bethlen Gábor koncepciójára utalok, aki akkor; amikor a török megelégedett az adó be­hajtásával, de nem érintette Erdélyben a belső társadalmi és szellemi berendezkedést, felismerte azt, hogy a belső szellemi függet­lenség elegendő eszköz a magyarság életének megmentésére. T. Ház! Ma Magyarországon új szellemi élet van kibontakozóban irodalomban, tudo­mányban és művészetben egyformán. Népinek mondják ezt az irodalmat, hungarológiának a tudományt és új magyar ennek a művészetnek a jelzője. A mai magyar fiatalság irodalmi érdeklődésének útja a nagy magyar klassziku­sokon át ezekhez a népi írókhoz vezet, tudo­mányos érdeklődése pedig az új magyar tör­ténettudomány, néprajz, társadalomtudomány, antropológia vagy biológia felé fordul, Kodály és Bartók zenéje milliós magyar tömegek han­gulatának kifejezője és a tömegek igazi ma­gyar művészet utáni vágyának bizonyítéka. Ennek az új magyar szellemiségnek éppen úgy megvan a hivatástudata és hite, mint ahogy megvan ez â többi újjáéledő európai állam­ban is, legfeljebb az a baj nálunk, hogy ez az új elit nélkülözi a hivatalos elismerés teljes mértékét és nincs köze a hatalomhoz. Szüksé­ges ezeket elmondani, mert hiszen ha az élet­nek ném a formáit, hanem a belső lényegét akarjuk megújítani, akkor azzal az ellentmon­dással fogunk találkozni, hogy van egy hiva­tástudatot és egy új magyar élet álmát hor­dozó magyar szellemi elit, azonban ez a ma­gyar elit nem jutott hozzá vagy nehezen Jut hozzá ahhoz, hogy a maga hitét a gyakorlati életben is valóra váltsa. (Mester Miklós: Szó­val nemcsak a múlt, hanem a jelen is!) Elnök: Csendet kérek. pÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XII. ülése 19ifi december b-én, csütörtökön. 395 Vita Sándor: Természetes t. Ház, hogy ezt a magatartást egy nemzeti társadalomból csak a lenyűgöző példa tudja kiváltani és ez a példa az, ami talán a mi életünkből hiányzik, vagy a mi életünkben nagyon kis mértékben van meg. Mert hiszen, hogy ha a mai magyar a születési vagy vagyoni vagy pedig a hivatali gőgnek vagy strohmanságnak, vagy pedig a pro­tekcinizmusnak ezer és ezer jelével találkozik, illetőleg azzal, hogy mindez boldogulást jelent az életben, akkor aligha kívánhatjuk és aligha hihetjük azt, hogy egy olyan emberi ideált állítson fel maga elé, megvalósítás végett, amely mindezeknek pontosan az ellenkezője. Én tehát tisztelettel kérem a kormányt, mél­tóztassék a maga hatáskörében mindent elkö­vetni, szolgáltasson a mainál sokkal több és meggyőzőbb példát, határozottabb példát arra, hogy ennek a hivatástudatot hordozó új ma­gyar emberideálnak megvalósítását kívánja a magyar életben. Annak, hogy Európában ne­héz évszázadokban fenn tudtunk maradni és újból és újból talpra tudtunk állni, az okát. úgy vélem, a magyar jellem és a magyar szel lemiség erejében kell keresnünk. Ezeknek sza­bad kibontakozása egyben a magyarság fel­emelkedésének korszakait is jelentette. Ilyen megfogalmazásban azonban t. Ház még távolról sem jutottunk el ahhoz a célhoz, amelyet elérni akartunk. Az új magyar élet kialakításához szükséges az egyén és a társa­dalom, a nemzet és az állam viszonyának új rendezése is. Ebbe az elrendezésbe beletarto­zik egy új közösségi tudat kialakítása, ez pe­dig megkívánja mindazoknak az ellentéteknek * lebontását és felszámolását, amelyek akadá­lyai ma ennek a közösségi tudatnak és termé­szetesen törvényes szabályozást is kíván. Hon­védelmi és gazdasági szempontból egyformán az életnek mind nagyobb területén szükséges az állam beavatkozása, mert az állam felada­tai megsokasodtak és ezeket a feladatokat az állam a maga centralisztikus és bürokratikus rendszerével óhajtja megvalósítani. Ahhoz azonban, hogy sikerrel valósíthassa meg, szük­séges egy szervezett nemzeti társadalom, amely az állam segítségére van és szükséges, hogy az egyént is bizonyos kényszerrel közös­ségi érdekek nagyobb tiszteletbentartására kényszerítsük. Szükséges tehát ebből a szem­pontból azoknak a feladatoknak pontos meg­határozása, amelyet az állam a társadalomtól kíván és szükséges, hogy megfelelő szankciók legyenek az állam kezében, amelyekkel lesújt azokra, akik ezeket a feladatokat nem végzik el. (Egy hang a balközépen: Nagyon helyes.) Elsősorban a jogrendszerben kell bizonyos sza­bályozásnak bekövetkeznie. A liberális jog­rendszer nem ismerte a közösség elleni bűn­cselekmények fogalmát és erkölcsi magatartá­sokkal szemben nem voltak szankciók. Nincse­nek szankciók ma sem abban az értelemben, hogy ez a jogrendszer módot ad bárkinek arra, hogy tisztességtelen, sőt a nemzeti érdekek szempontjából esetleg veszedelmes műveleteket is hajtson végre, a paragrafusok között való­ságos artistamutatványokat végezve és könyö­kével súrolva a büntetőtörvénykönyvet. Ennek meg kell szűnnie (Igás! Helyes!) és mindazokra a cselekményekre, amelyek közösségi szem­pontból ártalmasak, a legkönyörtelenebb szánk; ciókat kell az államnak alkalmaznia. (Padányi Gulyás Jenő: Ha jogászi nép vagyunk, meg is csináljuk!) Igen nagy feladatai vannak a tár­sadalmi szervezettség szempontjából is az ál­54

Next

/
Thumbnails
Contents