Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

394 Az országgyűlés képviselőházának 2$ a legszorosabb szálakkal a közösségbe, mert csak a közösségben tudja megtalálni a maga életének értelmét, célját és a védelmét is, másrészt a nemzet élére egy olyan új edit kerül, amelyet nem előjogok, nem származás és nem gazdasági eszközök juttatnak oda, hanem maga a hivatás tudata. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi életbein sem előnyt, sem hatalmat nem jelent a vezetés, ellenkezőleg, ez áldozat és veszedelem (Ügy van! Ügy van!), aki tehát vállalja, az nyilván belső lelki kényszerből, nem pedig külső körűimé nyék hatása alatt vállalja. És megváltozik ezzel kapcsolatban az az embertípus, amelyet ideálnak magunk előtt Itatunk, 'hiszen nyilvánvaló, hogy egy önző, a maga materiális érdekein túl látni nem akaró ember a kisebbségi időben jobban boldogul, mint egy olyan, aki a maga népének küzdelmeiben részt vesz, és kockáztat. Itt a nemzetnek vezetői, gondolkozói és irányítói egy olyan életideált állítanak fel, amelyet természetesen nem mindenki követ, hanem mondjuk, bizonyos elit. a választottak követnek, de mindig ennek magatartása jellemzi a társadalmat. Én tehát úgy érzem, hogy a mai életünkben bizonyos fokig ezek a vezető eszmék kialakultak, a mi társadalmunk fejlődését meghatározták. És itt őszintén meg kell mondanom azt is. hogy mi viszont egy olyan politikai rendszert nem tudtunk kialakítani, mint mondjuk, a nemzeti szocializmus, tehát ez. ránk, életünk alakulására, annak ellenére, hogy Európában akkor niár uralkodó rendszer volt. talán viszonylag kicsi átalakító hatást jelentett. Szó volt az előző viták során arról is. hogy az új államforma a totális államforma lesz, szemben a liberális állammal. Elismerem, hogy ebben a tekintetben olyan érvek vannak, amelyek teljesen meggyőzni látszanak, azonban jellemzőnek még sem tartom a jövendő korokra a totális államot és pedig nem tartom jellemzőnek azért, mert úgy érzem, hogy az átmeneti államforma. Hiszen a totális állam értelmét és létjogosultságát csupán az adja meg, hogy az állam bizonyos kitűzött célok megvalósítására mindaddig, míg ezeket a célokat el nem érte, a maga teljes hatalmi súlyát igénybe veszi és a maga népének minden készségét, erejét és tehetségét munkába állítja. A legnagyobb erőfeszítést jelenti tehát, amelyet természetszerűleg bizonyos ideig és bizonyos veszély idejében tud csak az állam kifejteni. Én tehát megértem azt, hogy ma a totális állam felé haladunk, sőt elismerem azt is, hogy talán még ez az államforma huzamosabb ideig fog uralkodni Európában, azonban még sem tekintem olyan jellemző szellemi jegynek, amely az új Európát hosszabb jövőre meg iogja határozni. (Horváth Géza: Na, majd meglátjuk!) Én úgy érzem, hogy ezeknek a kérdéseknek vizsgálata szükséges volt azért, mert nálunk is gyakran hallunk arról, hogy bizonyos rendszereket és bizonyos módszereket be kell vezetni ahhoz, hogy az új Európához hozzá tudjunk simulni, én azonban úgy látom, hogy ennek az új Európának nem ezek a rendszerek és módszerek a jellemző jegyei és nem is a doktrínák. Legyen szabad Mussolininek néhány szavát idéznem, amikor azt mondja hogy (olvassa:) »A fasizmus érthetetlen maradna számos gyakorlati megnyilvánulásában, ha nem életkoncepciójának tényénél nézzük- Spiritualisztikus felfogás ez, amely a XIX. század materializmusa ellen való általános reakció X. üíé§e 19íl december U-en

f csütörtökön. ból született. Ez a politikai életkoncepció nyilI vánvalóan etikai koncepció. A fasizmust tehát nem lehet egyszerű rendfenntartó elvre korlátozni, ahogy a liberalizmus akarta, mert belső forma és irányító szabály ez és az egész élet fegyelme. A fasizmus az emberi életnek nem a formáit akarja megújítani, hanem a tar| talmát, az embert, a jellemet, a hitet.« T. Ház! Ügy érzem, hogy ebben a tekintetben az európai rendszerek egyeznek egymással. Ahagyon a fasizmus az olasz hitből született és megszületett a nemzeti szocializmus a német hitből, úgy kell megszületni a magyar hitből a magyar rendszernek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én tehát, amikor az új Európába való beilleszkedés kérdéséről gondolkozom, azt hiszem, hogy elsősorban nem az állami rendszerekben kell a feladatokat keresni, hanem abban, hogy újból szabályozzuk az egyénnek és a közösségnek egymással való viszonyát, szabályoznunk kell a nemzeti elitnek kiválasztódását és nem megerősítenünk, hanem uralomra kell juttatnunk azt az új magyar embertípust, amely az új magyar feladatokat meg is tudja oldani. Amikor ezeket mondom, ezzel korántsem azt akarom elismerni, hogy a feladatok kisebbek, mintha egy politikai rendszert kellene bevezetni. A feladatok nem kisebbek, sőt azt hiszem, hogy lényegesen nagyobbak és nehezebbek, azonban mindenesetre mások, mintha egy rendszert kellene megvalósítani. Kétségtelen azonban, hogy ha ebből a szempontból a mi életünk lehetőségeit vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek a jellemző jegyek sem a mi nemzeti jegyeinkkel, sem a mi nemzeti sajátosságainkkal a legkevésbbé sem ellenkéznek. (Ügy van! a .jobboldalon! •—-, Horváth I Géza: Tehát nem idegenek!) Legyen szabad itt először az új ember• típusról beszélnem. Ha talán ez az embertípus az utóbbi évtizedek során háttérbe is szorult, de a magyar történelemben ez az áldozatos és hősi embertípus uralkodott. (Ugy van! a jobboldalon.) Ks itt nemcsak a magyar katonára hivatkozom, a végeknek a hadnagyaira, hanem hivatkozom a magyar szellemi elet ezer és ezer hösere, aki talán egyedül és magára ha1 gyatva, talán félreértve és üldözve, de ho.-si xüieKkel és hivatástudattal a maga posztján teljesítette a maga Imádatát. Itt van peidaui Misz Tótfalusi .has Miklós, kora legnagyoub könyvnyomtatója, aki mikor az erueiyi rendek nem adjak meg neki a magyar biblia | kinyomtatásanoz szükséges segítséget, azt I mondja, hogy (olvassa): »Hozzálogok en, szeI geny legény lévén es megmutatom, hogy egy szegénylegénynek szíves devotiója többet ér, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezete«, vagy Apáczai Cseri János, aki hazajön a külloidi egyetemekről, keresi egy egységes magyar nemzetnevelés gondolatrendszerét, aki akadémiát akar csinálni Erdélyben és alig tudja az életét megmenteni az üldözés elöl. (Horváti Géza: Ki üldöztél!) EUÍOK: Keram Horváth képviselő urat, szíveskedjék a kérdéseit más alkalommal feltenni és nem itt. Vita öiuidor; ö azt mondja (olvassa): »... ha meliyedben vagyon meg elevenség, a szívedben virtusnak csak szikraja is vagyon, távol legyen tőled minden lágy könnyű kényes dolog, keményeket keress, kősziklákon, havasokon járj-kelj«. Vagy idézzem Körösi Csorna Sándort, aki egy könnyű sétabottal egymagában indul el Nagyenyedről Ázsiába felfedezni