Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. célja, hogy az az áru, amelyet ő a gyárakban kap mint nagykereskedő, közvetlenül a kiske­reskedésében adassék el, mert senki nem fog neki elgyalogolni Felsőnyékről Ozorára és senki nem fogja onnan a vállán elhozni a textilárut. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Itt tehát feltétlenül erkölcstelen helyzet áll elő, mert Hamar Lajos és minden olyan nagykereskedő, aki egyúttal kiskereskedő is, vagy kettős hasznot vág zsebre, ami erkölcs­telen, vagy pedig- nem tudom hogyan dolgo­zik, milyen intézkedések vannak ebben a te­kintetben. Van, aki a marge-ot elengedi és olcsóbban árul, ebben az esetben pedig er­kölcstelen konknrrenciát támaszt a többiek­nek, Általában OZ Él helyzet, hogy ha új ke­reskedőgeneráeiót akarunk nevelni, feltétlenül el kellene választanunk a nagykereskedői és a kiskereskedői minőséget, minthogy a nagy­kereskedői és kiskereskedői minőség? ebben a formájában ma nem fér össze. Ma ugyanis nem az a nagykereskedő feladata, hogy pia­cot kutasson és elhelyezze az áruját, hanem ma minden nagykereskedő ott áll a gyár előtt (Meskó Zoltán: Elmegy Ozorára is, ha kap árut!), jelentkezik és boldog, ha kap va­lami árut, de ha már megkapta az árut, min­denkiben jogosan felvetődik a kétely, hogy mint nagykereskedő, nem a saját kiskereske­dését fogja-e előnyben részesíteni és nem fog-e annak a csábításnak engedni, hogy mint nagykereskedő két hasznot vágva zsebre, kis­kereskedőként adja el a portékáját. (Incze Antal: Engedni fog a csábításnak! — Derült­ség.) Föl kívánom hívni a miniszter úr figyel­mét Magyar József kijelölésére. Magyar Jó­zsef Tardos községben jelöltetett ki textil­nagykereskedőnek. Én jól ismerem országunk földrajzát, de Tardos községről nem tudtam, hogy hol fekszik. A hivatalos helységnévtárt kellett fellapoznom, amelyben a következő adatokat találtam. Tardos Tatatóváros mel­lett fekvő kisközség, 1898 lakossal, sem. vasútja, sem postája, sem távirdája, sem tele­fonja nincs, még csendőrőrs sincs a faluban, utolsó posta Tarján — nem Salgótarján, csak úgy magában Tarján. (Derültség.) Tehát Tar­ján, amelynek a nevét szintén nem ismerjük, csomópont hozzá képest. (Rassay Károly: Érdekes volna az ajánlók nevét megtudni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Benne va­gyunk! — Rassay. Károly: Meg kell nézni, hogy a nemzeti ajándékot ki ajánlotta?) E tekintetben is azonban olyan irányban fejlődik a textilkereskedelem és az egyéb ki­jelölt kereskedők helyzete, amit én a kereske­delemmel szembenállónak tartok. En nem he lyeslem és nem tudom magamévá tenni, hogv ugyanakkor a kijelölt kereskedők között a tolltól a fán keresztül, a textilig nyugalma­zott tábornokoknak, nyugalmazott miniszteri tanácsosoknak és gróf uraknak egész sora le­gyen. {Mozgás.) Azok, akik már, egyszer mint közhivatalnokok munkaképtelenség címén men­tek nyugdíjba, néhány hét alatt bámulatos fürgeséggel jelentkeznek valamilyen nagyke­reskedői szakmára és ott kijelölést nyernek. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy e tekintetben — akarva, nem akarva — sok suttogás van és helyes lenne, ha a minisztei úr közegeivel megvizsgáltatná, hogy ezek a suttogások mennyire felelnek meg a valóság ülése 19Uí november 26-án, szerdé/n, 29 j nak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szét l kell ezt robbantani!) Azt állítják, hogy gróf í Berehtold László kijelölt textilnagykereskedő I nem maga vezeti az üzletét és a Régipceta­| utcában lévő üzletében sohasem található. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Biztosan a pult mögött áll!) Azt állítják, — ezt még szintén nem tudtam ellenőrizni és megnyugtató lenne, ha illetékes helyről kapnék erre vonat­kozólag választ — hogy a Hombár-bizomá­nyossá kijelölt gróf Cziráky (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na!) mögött szintén — hogy úgy fejezzem ki magam — régi érdekek búj­nak el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aha! Zsidók?) Hivatkoznom kell azonkívül még egj esetre. Tűzifa- és szptnnagykereskedői kijelö­lést nyert el és annak birtokában dolgozik egy nagybirtokosunk, akinek e percben is 2üu0 holdnyi birtoka van és a jelek arra mutatnak, hogy igen jelentős támogatást élvezhet hiva talos helyről, mert a saját megyéjében ez a kezdő fiatal keresztény kereskedő nagy támo gátasban részesül. Ennek a nagybirtokosnak a neve: gróf Almássy Denise. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na!) A textilnagykereskedelem és az egyéb ki­jelölt kereskedelem helyzete általában véve nem abban az irányban fejlődik, mint ahogyan mi annakidején az új kereskedelemről való elképzeléseinkben elgondoltuk. Itt az áru hiány olyan helyzettel állítja szembe a kor­mányzatot, amelyet a kijelölt kereskedők nagy száma miatt olymódon kívánt megoldani, hogy egy bevásárlási könyvrendszer .bevezetéséről beszélnek, amely a kereskedőket nagyjában \?ß egészében egyforma, egyenlő módon látja el áruval. Mi erről az oldalról az egyformaság nak és egyenlőségnek nagy szószólói vagyunk és mindig örömmel üdvözöljük, amikor az egyenlőség és az egyforma elbánás elve érvé­nyesül, (Felkiáltások a szélsőöaloldalon: Es az igazság!)' de valahogyan a kereskedelem terén ez a skatulyázás nem vezethet jóra és a ke­reskedelem terén ez a skatulyázás azt a látsza to't kelti, hogy itt tulajdonképpen nem is ke reskedőkről, hanem juttatottakról van szó, hogy ezek a reálexisztenciák, akiket itt terem­tettek, nem kereskedővé képeztetnek ki, hanem rendes havi átalányt kapnak az ő meghatáro­zott mennyiségű forgalmuk után. Hogy itt nem az új textilnagykereskedői generáció felnevelésének szempontjai voltak az irányadók, arra legjobb példa a kijelölések közül a Társadalmi és Szociális Bizottság nevezetű igein tiszteletreméltó jótékonysági intézetnek textilnagykereskedővé történt ki­nevezése. (Derültség, mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ilyen is van?) Ha a Társa­dalmi és Szociális Bizottság biztosan rend­kívül tiszteletreméltó okoknál fogva támoga­tásban kívánt részesülni a kormányzattól, mi lettünk volna az elsők, akik szót emelünk • a normális és költségvetési úton keresztülvitt támogatás mellett, ha azt a belügyi kormány­zat kiutalja, de sem a szociálpolitikai, sem pedig a kereskedelempolitikai elvekkel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, hogy a támoga­tás azután olyan formában következzék be, hogy az illető textilnagykereskedői kijelölést kapjon. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbal­oldalon. —) Rassay Károly: Azelőtt moziba tették, meg trafikba...) Én nem hiszem el, hogy ebből a jótékonysági egyesületből va­laha is jól működő, elsőrangú fiatal textil-

Next

/
Thumbnails
Contents