Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-231
386 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése) 1941 december 4-én, csütörtökön. és a hizlalás rentábilis megoldása, amelyet ki kell eiraemi úgy, ahogyan bátor voltam a Házban már szóvátenni. Legutóbb, az én igazolásomra, kezembe került egy árlap a lengyel mezőgazdasági termelés ármegállapításáról,, ahol a búzának az ára 32 zloty, ami nagyjában imegfelel a mi pengő-búzaárunknak, a repce árát pedig 80 zloty ban állapították meg. Világosan látszik a törekvés, hogy felemeljék az olajos növények termesztését. ezért tehát ezeknek olyan magas rentabilitást biztosítottak, hogy azt mindenki észrevegye. (Rajniss Ferenc: Olyan egyszerű, hogy nem lehet megcsinálni! — Egy hana a szélsőbaloldalon: Olyan világos!) A második, amit szóvá kell tennem, hogy ha tehát nagyjában tisztába jövünk azzal, hogy nekünk a jövő Európa gazdasági rendjében milyen szerep fog jutni a mezőgazdasági termelés terén és az árirányítáfeon keresztül emeljük termelésünket, akkor azzal is számolnunk kell, hogy rentabilitásunkat csak az esetben tudjuk biztosítani a többi konkurrens mezőgazdasági állammal szemben, ha a termelést legalább is olyan technikai fokon végezzük,, mint amilyen fokon a velünk konkUrrens áramok végzik. Értem ez alatt a gépesítést a mezőgazdaságban. Legyünk tisztában azzal, hogy ez elől elzárkózni nem lehet. Ez ma már a középbirtokon problémát nem is jelent, csak a kisbirtokon, mert azoknak a gépeknek beszerzése, amelyek a középbirtok számára konstruáltattak meg technikailag racionálisan, a, kisbirtok számára ma lehetetlen. Hyen módot tehát az a probléma áll ma előttünk, hogy ha a gépesítéssel, mint ilyennel, foglalkozni kívánunk: mi a racionálisabb, megkonstruáltatni a kisbirtokegység számára alkalmas, jó hatásfokú gépegységet, — ami nem volna racionális — vagy pedig valami módon kol'ektív alapon megműveltetni a kisbirtokot, megadni a gépi megműveltetés lehetőségét a kisbirtoknak? (Szöllősi Jenő: Termelő szövetkezetekre van szükség!) Világos dolog, hogy az utóbbi az, ami a racionális megoldást biztosítja. Ezért a kormánynak kell ezen a téren is, hogy el ne maradjunk megint a konkurrens termelő államokkal szemben, a kezdeményező lépést és irányítást gyakorolni. Ez nem jelent pénzügyi kiadást, ha a dolgot úgy tekintjük, hogy lényegében arról van s r /ó, hogy iparunkkal gyártatunk néhány száz vagy ezer traktort, amely traktorok azután el fogják végezni azokat a műveleteket, amelyeknek hiánya okozza éppen azokat a különbségeket, amelyek a kisgazdaságokban — szemben a közép- és nagygazdaságok termelési atlagaival — fennforognak. Célzok különösképpen a talajnedvességgel való gazdálkodásra, tehát a tarlóhántás és a mélyszántás elhanyagolására. Ha valóban nem jelszóképpen tekintjük, hanem elérendő célképpen tekintjük azt, hogy többet akarunk termelni ebben az országhan és a többtermelósre való általánosabb áttérés során az átlagtermés emelkedésével teszszük termesünket rentábilissá, — éppen azért, mert az árak emelése folytán ezt nem lehet elérni, csali azáltal, hogy többet termelünk azonos rezsiköltségekkel és ezáltal le szünk olcsóbbakká és rentabiüsabbakká — mezőgazdaságunkban ezt csak úgy érhetjük cl. ha mi a technikának azt a fokát, amelyen a ma velünk konkurrens áUamok dolgoznak, a magunk számára is biztosítjuk. (Élénk he hjeslés a. szélsőbaloldalon.) Ez volna a második része annak a téma körnek, amelyet a mezőgazdasággal kapcsolatosan felemlíteni bátor voltam. A lényeg tehát az, hogy ma számot kell vetnünk azzal, milyen irányba tereljük agrártermelésünket, azonkívül hozzáférhetővé kell tennünk azokat a gépi eszközöket, amelyek ennek a termelési iránynak rentábilis kiművelését lehetővé teszik. Itt át is térek felszólalásom második^ részére, az iparral kapcsolatos prob'émákra. Nevezetesen, ha azt kívánom célul kitűzni, hogy a magyar iparral gyártassam a mezőgazdaságnak szükséges gépi eszközöket, akkor nekem ezt az ipart életképes állapotban kell tartanom. Ha ma számot vetünk durván azzal, hogy a magyar iparra milyen feladat teljesítése fog hárulni a háború után, akkor megállapíthatjuk azt, hogy ennek az iparnak a teljesítőképességét jelentős mértékben kell emelni. Nevezetesen ki kell elégítenük a visszacsatolt területek igényeit, (ügy van! balfelőL) amelyek többé-kevésbbé ipar nélkül kerü tek vissza ebbe az országba, vagy legalább is nem hoztak magukkal jelentősebb ipari termelést. Ki kell elégítenünk azokat az igényeket, amelyek a háború után fokozottabb mértékben fognak jelentkezni annak következtében, hogy jelenlegi közellátási politikánk szükségszerűen kell, hogy ezeket ma visszanyomja. Azonkívül ipari kivitelre is be kell rendezkednünk és nevezetesen lehetőségünk van arra, hogy különösen vas- és gépiparunk révén az európai újjáépítés munkájában résztvegyünk. (Rajuiss Ferenc: Ügy van! Nagyon nagy lehetősegek!) Nem gondolok arra, hogy ezeknek a területeknek újjáépítésében tőkeexporttal vegyünk részt, tehát hogy ott üzemeket létesítsünk, amelyeknek létesítését valójában hitelezéssel tudnók csak megoldani úgy, hogy saját termelő jószágainkat kiszállítjuk és majd annakidején az üzem jövedelméből tudjuk magunknak ezeket leírni. Nem erre gondolok. Szerényen arra gondolok, hogy nekünk vannak ezeken a területeken cserelehetőségeink, mint ahogy voltak a régi orosz birodalommal: aszbesztben, pamutban, fémekben és ezeket a cserelehetőségeket ipari termelésünk exportjával tudjuk kiegyenlíteni. (Rajniss Ferenc: Azelőtt is szállítottunk motorokat! A cárok alatt is!) Ügy van. Az elmúlt rezsim alatt is, több gépgyárunk szállított. A lényeg tehát az, ha mi ezeket a fogyasztásnövekedéseket számbavesszük, amelyek adódnak egyrészt, r- mint mondom — a terület növekedésével, másrészt a megnövekedett fogyasztói igények kapcsán, amelyek talán nem is csak a most ki nem elégített, visszaszorított fogyasztásnak újból való jelentkezésével, hanem egy helyes gazdaságpolitika követése mellett kialakítandó magasabb életszínvonal következtében is fognak adódni és ha ki akarjuk használni azokat az exportlehetőségeket, amelyek számunkra adódnak és amelyek szükségesek számunkra: akkor úgy fogalmazhatnám meg a tételt, hogy nekünk jelenlegi ipari termelésünket lényegében meg kell dupláznunk. Természetes, hogy miután mai ipari termelésünkben az egyes termelési ágakban különböző kapacitások, tehát különböző keresztmetszetek mutatkoznak, ezt nem lehet így lineárisan elgondolni, hanem alaposan meg kell néznünk, melyek azok a termelési ágak, ahol szűk keresztmetszetek adódnak, mert természetesen a legszűkebb keresztmetszetek determinálják az össztermelést és ezt ilymódon
