Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

382 Az országgyűlés képviselőházénak 231. abba, hogy derék magyar népünk legjobbjai és jövő reménységünk új hajtásai ennek a szerencsétlen helyzetnek áldozatul essenek. Közöm bős az is, hogy mentségül szolgál a vízügyek irányítóival szemben az a körülmény, hogy hosszú éveken keresztül a szárazság ellen való védekezés kérdése kötötte le az elméleti kutatások mestereit, valamint, hogy az állami költségvetésben egy évtizeden keresztül az áryédelem és a vízjárás biztosítása számára jelentéktelen összegek álltak csak rendelkezésre. Ma már három év tanulsága áll rendelkezésünkre, ennélfogva a vízgazdálkodás és a vízjárás irányításának feladatait olyannak kell tekintenünk, amelynek meg kell előznie a mezőgaadaságíejlesztés konkrét munkájának megkezdését. T. Máz! Nemrég tanulmányoztam a magyar vízügyek kiváló szakemberének. Trümmer miniszteri tanácsosnak azt az átfogó tervét, amelyben a vízzel való bánásnak a nedves és száraz periódusokra egyaránt érvényes gazdálkodási rendjet felépíti. Ez a terv jelenti szerény nézetem szerint a mezőgazdaság igazi milliárdos Programm ját. Ha nem ezzel kezdjük a imagyar föld jobb jövőjének megalapozását, úgy hiábavaló lesz a magyar közgazdaság és az állam megterhelése, mert bizonytalan célokra eredménytelenül foguník nagy áldozatokat hozni. Az említett kiváló tervhez a magáim részéről csak azt szeretném hozzátenni, hogy a magyar gazdatársadalom csak akkor fog bizalommal viseltetni a vízügyek irányításával szemben, ha az összes ármentesítő, vízszabályozó és vízgazdálkodásra létesült társulatok haladéktalanul megszűnnek és azoknak feladatait a törvényhozás állami feladatkörbe és egységes irányítás alá utalja. (Böres János: Ebiben igaza van!) T. Ház! Tudjuk azt, hogy a háborús életkörülmények közepette alig gondolhatunk | arra, hogy évtizedek mulasztásait tegyük jóvá és a termelés korszerűsítése terén jelentkező hiányokat pótoljuk. Hiszen a hazához visszatért területeken olyan feladatok megoldása vár reánk, amelyeket az ellenséges megszállásnak magyar népünk ellen irányított kizsákmányoló politikája hozott felszínre. Ezeknek megoldása pedig halasztást nem tűr. Éppen ezért igen nagy óvatosságra van szükség a különféle programmok kidolgozásának Nagy felelősséget venne magára, aki ilyen rendkívüli viszonyok mellett kellően át nem gondolt, vagy keresztülvihetetlen programmok elindításával zavarná meg a béke munkájának előkészítését. Ez csak arra lenne alkalmas, hogy a háború és az egyéb körülmények folytán előállt nehézségeket fokozza, avagy a termelésben káros zökkenőket okozzon. Különösen legyen szabad figyelmébe ajánlanom a mezőgazdaság és iparfejlesztés terén bejelentett programmok előkészítésére hivatott tényezőknek ezt a körülményt. Kétségtelen, hogy a háború befejeztével egy új gazdasági rend kialakulása várható. Erre az állami igazgatás gazdasági irányításának és a termelés összes j tényezőinek fel kell készülnie, azonban vigyáznia kell, hogy ez az előkészítő munka számoljon a realitásokkal. Ne menjen túl azon a határon, amelynél még a mai viszo- | uyok Ofcözt eredmények várhatók. Vannak olyan területei a gondoskodásnak, ahol. biztosíthatjuk az eredményt és meg-nyithatjuk a I jövő termelési tevékenységének jótékony forrását. Ilyenek például a mezőgazdaság terén, a már említett vízgazdálkodáson kívül, a szakoktatás és a kísérletügy, korszerű megülésalBM december U-én, csütörtökön. szervezése és a gazdasági irányításra alkalmas szakszemélyzet nevelése. Ha a ímezőigazdaság fejlesztést — a mai adottságokra való tekintet nélkül — elméleti nekiugrással, téves nyomokon indítanánk el, abból nemcsak egy törvény és

1 egy igazgatási ág csődje, hanem az egész imiezőgazdaság katasztrófája származnatik. Maradandó épületet építeni csak úgy lehet, ha annak alapjait szilárd talajba, kipróbált és időt álló anyagból és megfelelő szakemberek rakják le. Annak az új világnak, amely felé Európa törekszik, különleges követelményei lesznek egyes államokkal szemben. Ezek a követeimé^ nyék az állami berendezkedés, a társadalmi adottságok, á szellemi és fizikai felkészültség terén lényeges átalakulásokat tartalmaznak. Végleges keretei ennek csak akkor lesznek ismeretesek, ha a háborús életkörülményeket a béke nyugodt munkája váltja fel._ Nagyon óvatosan kell tehát a jövőre, a béke időszakára kiható gazdasági programmjainkat harmóniában tartani a nemzetélet terén folyamatban levő egyéb átalakulások ütemével, nehogy áthidalhatatlan belső szakadékok keletkezzenek. A termelés korszerűsítése és fokozása tekintetében az ipar és a mezőgazdaság együtt kell hogy haladjon. Nem képzelhető el olyan mezőgazdasági fejlesztés, amely nem a magyar iparra van alapítva és megfordítva sem. De alig hihető, hogy akár a mezőgazdasági, akár az ipari fejlesztés komoly lépésekkel haladjon előre, amíg az ország közlekedési problémáit, a gazdaságos villamosáramszolgáltatás feladatait a vidékre nézve is meg nem oldottuk. Utak, vasutak, hajózás, fuvarozás teljes kiépítése képezi az alapját annak, hogy a magyar vidék a gazdasági vérkeringésben neki kijáró helyet elfoglalhassa. Nem vitás, hogy ezen a téren elismerésreméltó eredményeket mutathat fel a kormány, mégis szabad legyen arra rámutatnom, hogy a termelésfejlesztés előrehaladásának lendületet csak úgy tudunk adni, ha a közlekedés összes problémáinak megoldása rövid idő alatt megtörténik. Földrajzi fekvésünk és a magyar földben rejlő adottságok, de népünk különleges tulajdonságai is predesztinálnak bennünket arra, hogy Európában az úgynevezett mezőgazdasági ipar legfejlettebb középpontjává legyünk. A nyugati gazdasági vezetés szaktekintélyei is több ízben rámutattak erre a nagyjelentőségű szerepünkre. De tisztában vannak ezzel a kormányzati tényezők is. A mezőgazdasági termelés természeténél fogva területileg és intenzitásban is csak bizonyos határig fejleszthető. A nagyobb birtoktestek fokozatos elaprózódása folytán viszont a mezőgazdasági munkavállalók jelentékeny része nem talál majd elhelyezkedést az intenzívebb termelés kereteiben sem. Ezen túlmenőleg a falusi népszaporodás emelkedésével jelentkező munkaerőfelesleg új munkaterületeket igényel. A nehézipar és az iparnak az a része, amely a nemzetközi verseny megindulásával további fejlődésre csak igen kis részben számíthat, nem lesz abban a helyzetben, hogy a falusi népfelesleget foglalkoztatni tudja. Viszont azok az iparok, amelyeknek nyersanyagait a hazai föld megtermi, vagy megtermelheti, a fejlesztés tekintetében beláthatatlan prespektívával rendelkeznek. Ezen a ponton találkozik különösen az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének problémája. Világos tehát, hogy ennek a két irányító tevékenységnek közös céljai vannak. ífv a tervek-