Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. nek és végrehajtandó feladatoknak állandóan parallel kell haladniok. Ez a kölcsönhatás teszi logikussá, hogy olyan kérdések megoldásával kell mindkét irányban elindulni, melyeknek megoldása részint magában az illető termelési ágban elsődleges jelleggel bír, részint a másik termelési ág haladásához szükséges eszközöket, illetőleg nyersanyagokat biztosítani tudja. T. Ház! A magyar föld olyan gazdag kin­csekben és a magyar nép annyira rátermett, hogy az új európai gazdasági rendben kulcs­pozíciót tölthetünk be, ha ezeket az értékeket szisztematikus munkával és tervszerű irányí­tással rendszerezzük. Ehhez azonban nagy megfontoltság, az európai és a hazai viszo­nyok alapos ismerete, komoly szaktudás és józan mértéktartás szükséges. Nemcsak azzal lehetünk ártalmára a gazdasági haladás ered­ményességének, ha a szükséges tennivalókat elmulasztjuk, hanem azzal is, ha ugrásszerűen próbálkozunk ki nem forrott elméletekkel, ava,gy közgazdasági babonák megfejtésére pa­zaroljuk erőinket. Hiszem, hogy a kormányelnök úr bölcse­sége, a pénzügyminiszter úr éleslátása, a nem­zetközi viszonyokra kiterjedő nagy tárgyis; merete és nagyvonalúsága meg fogja találni ezekben a végtelenül nehéz és bonyolult kér­désekben is a helyes utat. Ennélfogva a fel­hatalmazási javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Kunder Antal! Elnök: Kunder Antal képviselő urat illeti a szó. Kunder Antal: T. Képviselőház! • Tisztelet­tel kérem a tanácskozóképesség megállapí­tását. Elnök: Méltóztassék megkezdeni a be­szédet. Kunder Antal: T. Képviselőház! Belekap­csolódva Máté Imre igen t. képviselő úr beszé­débe kiragadnék abból egy részt, amely a leg­gyakrabban képezi téves megítélés tárgyát eb­ben az országban, nevezetesen a mezőgazdasági termelésre felépített iparnak mint egy abszo­lúte védett valaminek elgondolását. Azt mél­tóztatott mondani, hogy iparunk a háború utáni időben előálló nagy versenyben nehezen fogja megállani helyét. Hogy verseny lesz, az kétségtelen, és nehéz lesz a helytállás; felszó­lalásomban leszek bátor később erre rámu­tatni. Nem lehet azonban úgy beállítani a dol­got, hogy mivel idehaza termelni tudunk ola­josmagvakat és rostnövényeket tehát az erre felépített iparnak nagyon könnyű dolga lesz, mert ez a felfogás a tények helytelen látásán alapszik. Nevezetesen azok az olajos magvak és azok a rostnövények, amelyek bizonyos ipar­ágak nyersanyagait alkotják, másutt is ter­meszthetők, így például a rostnövények a most elfoglalt Ukraijna északi részén és a balti álla­mokban sokkal rentábilisabban termelhetők, mint minálunk, az olajos magvak pedig, mint a kopra, a kókuszdióolaj és a szójabab, ame­lyek tudvalevőleg a tengerentúlról száranaiztak át hozzánk, ott rentábilisabban termeszthetők és bárhol, akár a helyszínen, akár más európai államokban dolgozzák fel azokat ipari termé­kekké, úgy konkurrálnak le bennünket az illető államok, ahogy akarnak. Legyünk tehát tisz­tában azzal, hogy itt nem lehet éles cezúrát húzni abban a tekintetben, hogy a mezőgazda­sági ipar, miután annak nyersanyagai itt terem­nek, mindenképpen védett helyzetet élvez, mert az éppen úgy ki van téve a versenynek, mint ülései 19^1 december U-én, csütörtökön. 383 a többi ipar, amelynek nyersanyagait, mond­juk, a pamatut, a textilanyagokat és a féme­ket ugyanúgy importálják a velünk konkurráló ipari országok, Németország és mások, a ten­gerentúlról, mint ahogy magunknak kell im­portálnunk. Szövegezzük meg tehát egyszer helyesen ezt a problémát, amely annyi téves megíté­lésre ad alkalmat nálunk, olyan formában, hogy nekünk ipari termelésünk rentabilitását kell arra a fokra felvinni, amelyen helyünket a versenyben megállhatjuk. Lényegtelen ebben a tekintetben az, hogy én hazai nyersanyagot dolgozok-e fel; világos dolog, kényelmesebb, ha erre támaszkodom, — főleg háború esetén — de a verseny tekintetében ez nem hoz kedve­zőbb helyzetbe. A képviselő úr volt szíves beszélni arról, hogy nekünk arra ke;l törekednünk, hogy a háború utáni új európai gazdasági rendbe zökkenés nélkül menjünk át és illeszkedjünk be. Ez tökéletesen helyes megállapítás; leszek bátor felszólalásomban kimutatni, hogy amennyiben helyes ez a megállapítás, any­nyira nem követi a kormány ezt a mezőgaz­dasági politika niai irányításában. Volt > szí­ves beszé'ni a képviselő úr arról, hogy vidéki közlekedési viszonyaink elmaradottsága meny­nyire nehézzé teszi a falusi lakosság életszín­vonalának emelését. Leszek bátor rámutatni arra, hogy ha mi azt a tempót követjük az utak építésében, amely az elmúlt tíz év átlaga volt, akkor kereken 80 évre van szükségünk arra, hogy elérkezzünk arra a nívóra, amely igazán nem mondható ma túlzottan magasnak. Amiben egyetértek, az az, hogy helyesen mu­tatott rá a képviselő úr arra, hogy az ár­rendszernek végleges megalkotása most már el nem odázható feladat. Tehát úgy, amint eddig történt, hogy itt ma egyik, holnap a másik termelési, gazdasági ágazatnak árait emelték, de soha egy időben, hanem mindig akként, hogy mire az egyik megtörtént, a másik már elavulttá vált abban a pillanatban, — így irányított gazdálkodást folytatni nem lehet, (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!) t Ebben egyetértek és leszek bátor később kifejteni, hogy mik ennek az ármegállapításnak elvi alapjai és mik azok, amikre a kormány tá­maszkodva ezt a kérdést sikerrel megoldhatja. (A szónok abbahagyja beszédét. — vitéz 1/n­rédy Béla: Nem vagyunk tanácskozókénesek!) Elnök: Tessék folytatni, az elnök tudja mit csinál. Kundcr Antal: A költségvetési vitában el­mondottuk bírálatunkat a kormányzat kon­krét ténykedéseit illetően és megvitattuk azo­kat a ténykedéseket az egyes tárcák ügyköré­nek kereteiben, amelyek a költségvetés kere­tein belül és annak számadatain keresztül megvilágíthatok voltak. A megajánlási vita már az elveknek vi­tája, magasabb sikon mozgó bírálata a kor­mányzati elveknek, azoknak az elveknek te­hát, amelyekkel a hatalom birtokosai ennek az országnak napi életét irányítják s az or­szágnak sorsát a jövő élet számára előkészí­tik. Én eme elvek feletti bírálatomban kizá­rólagosan a gazdasági politikának keretébe tartozó elvekkel kívánnék foglalkozni és vizs­gálni kívánnám, hogy gazdasági életünk ma előttünk álló legfontosabb problémái, amelyek a termelés körül... Elnök: A képviselő úr mondatát befe­jezte? Kunder Antal: Kérem befejezettnek venni,

Next

/
Thumbnails
Contents