Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1941 december 3-án, szerdán, 3f&> ságú üzletágba is bekapcsolódik és az elnökvezérigazgató posztját fos 1 alt a el, (Egy hang a szélsőbalodalon: Mennyi fixfizetése van?) azután pedig, hogy formailag arizáltassek a vállalat, megvette a Krausz jugoszláv zsidó részvénykótegét. De miből? Hiszen egy vasa sincs a kormányfőtanácsos úrnak, (Elénk derültség.) hiszen semmije sincs! Havi törlesztésre vette meg a részvénytársaságnak sok százezer pengőt érő vagyonát. (Derültség. Maróthy Károly: Nyolcvan év alatt törleszti!) Ez a legteljesebb kijátszása az eddigi zsidótörvénynek is. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Az, hogy hogyan intézik a vállalat ügyeit, azt hiszem, most már világosan kialakult képvise'őtársam előtt. Az anyagelosztást, amely a magyar kereskedelem éidekeit rendkívül módon sérti, változatlanul Vass zsidó végzi, ami pedig a vezetést illeti, a kormányfötanácsos úr vette védő szárnyai alá a vállalatot és vállalta, hogy a céget képvise'i a minisztériumokban, — mert ő jár el a minisztériumokban — a vállalatot azonban ma is változatlanul az a Krausz jugoszláv zsidó es társa, a Bajai zsidó intézi, akik azelőtt intézték. (Maróthy Károly: Tipikus esete! — Zaj. — Boér Ágoston: Be kell jelenteni az illetékes helyen !) Olyan tipikus esete ez a zsidókérdés megoldásának, amilyenhez fogható ninesen és akkor jön a kormánypárt elnöke, akinek erről nyilván fosralma sincsen, megkapta a statisztikai adatokat, hogy a vállalatokat ilyen mértékben arizáltuk, de hogy e mögött mi van, és hogy ez alatt a magyar érdekeket éppen úgy sértik, mint korábban, sőt többet mondok, az a tragédia, hogy most messzebbre jutottunk a megoldástól, mert ezek a szabályosított aladáros Krausz-féle vállalatok (Felkiáltások jobb felől: Frischauf!) ma ezeknek a kormányfőtanácsosoknak védelme a'att még kegyetlenebbül intézhetik ügyeiket és még inkább sértik a magyarság érdekeit. (Ügy van! a szélső baloldalon.) mondom, erről mind nem beszélt a kormánypárt elnöke. Nem elég a puszta számok t emlegetése és a megoldás kolosszális sikereinek idetárása, mert ha mindezt megkaparjuk, mögöttük az ilyen megoldások húzódnak meg, amelyeknek következtében a magyar kereskedőim, az új magyar exisztenciák, akikről annyit szónokoltunk itt három héten ke resztül, a legkisebb faluban is ilyen módon vannak elintézve. (Poér Ágoston: Tes«ék a konkrét adatokkal bejelenteni! — Meixner Emil: Fel kell jelenteni!) Nem kívánom ezt a kérdést tovább fejtegetni, csak meg azt a nagyon érdekes és megemlítésreméltó > do

7

got hozom fel, hogy ez a Kransz és Bajai zsidó, akiknek eery jelentős vállalat vRTi tulajdonukban.—- amely kereskedelmi váTHlat lévén, természetesen hatalmas váltóforgalmat bonyolít le — az arizálással formailag kikapcsolódtak ugyan, de — milyen érdekes — a vállalatnak egészen a Nemzeti Bankig

1 fu+ó váltóit ma is ez a Kr»n°z jugoszláv zsidó és BR isi írják e^á- eí^vmillió penp'ő ereiéiÉT. 'Felkiáltások a, szélsőba

7 oldaton: Fallation!) Ho°"y ez az arizálásnak miiven mód^a, erről i azt hiszem, nem kell sokat beszélnünk. Ez a legteljesebb kijátpzqsa a zsidótörvénynek és a végsrehnitásníák,-v(Egy hang a szélső} aloJdalon: Behunyják a szemüket! — Fajni»s I Ferenc közbeszól. — Maróthy Karoly: A váltó &7r már komoly dolog!) A váltókon termé=zete^u ott van a két zsidó tulajdonos n^ve, akiknek már nincs is semmi közük a/> üzlethez, mert hiszen az arizálva van: semmi közük hozzá, de a váltókat ők írják alá, és mellettük ott szégyenkezik a váltókon Szablya kormányfőtanácsos úr, (Rajttiss Ferenc: Méltóságos úr!) méltóságos úr aláírása is. (Zaj és derültség.) Ez olyan kínos és olyan szégyenletes ügy, amelyhez hasonlót alig találunk a zsidókérdes megoldásának vonalán. (Boér Ágoston: A száraz tényeket, fel kell jelenteni! — Maróthy Károly: Mi jelentsük fel? — Keck Antal: Ezeket kel! internálni! —- Boér Ágoston: fejelen ten i levélben!) T. Ház! Azért hoztam ezt ide, hogy, a keresztény magyar kiskereskedőtársadalóm ezen a télen már végre jusson hozzá a tüzelőanyaghoz és ne nézze községeinkben,'.'.szégyenszemre, hogy a zsidónál mindent lehet kapni, őnála pedig semmit sem, ugyanakkor, amikor a kormány és az egész rendszer a zsidókérdés megoldásáról beszél. Befejezésképpen kérem a közellátásügyi miniszter urat, akit — nyilvánvaló, hiszen katonaember — puritán jellemű, erőskező emLer-> nek ismerünk, (felkiáltások: Mindenki tudja!) hogy ilyen tiszta, világos esetben a legkegyetlenebb módon irtsa ki a jugoszláv zsidó Krauszokat és Bajaiakat (Helyeslés Jobbfelől.) é$ teremtsen olyan megoldást, amelyben . a kicsiny keresztény magyar kereskedők érdekei biztos és hatásosabb védelmet találhatnak és ezt az üzletágat is necsak papíron, hanem a való életben is vegyék át az arra hivatott keresztény kereskedők, (vitéz Lipcsey Márton: Nagyon helyes!) De itt még nem állok meg. hogy felkérjem a közellátásügyi miniszter urat, akinek hatalmában áll a kérdés sürgős gyakorlati megoldása, hanem felhívom Kul csár kormánybiztos urat is, hagy Szablya János kormányfőtanácsos úr ellen pedis: a legszigorúbb vizsgálatot folytassa le a zsidótörvény komisz kijátszása miatt. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Matol'csy képviselő urat figyelmeztetem, hogy interpellációját sértő kifejezéssel fejezte be. Azt méltóztatott mondani, hogy

# »komisz kijátszás«. Ez nem parlamentáris kifejezés, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Budinszky László: Ne szólj semmit! — Matölcsy Mátyás: 50 pengőmbe került ez! Mát másodszor!) Az interpellációt a Ház kiadja a közellátásügyi miniszter úrnak. (Matölcsy Mátyás: Tehát nem komisz! — Keck Antal: A kijárás maga büntetendő cselekmény!) Következik Teleki Béla gróf képviselő úi interpellációja a kereskedelem1 és # közi ekedé» ügyi miniszter úrhoz. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. ; Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a kereskedelem- és kp/ lekedésügyi miniszter úrnak arról, • hogy á déda^szeretfa'vi vasútépítés nem folyik ázzál a gyorsasággal, amit a Székelyföldnek az ország központjával való összekapcsolása múlhatatlanul megkívánna? . 2. Van-e tudomása a kereskedelem- és köz lekedésügyi miniszter úrnak árról, hogy ezen a vonalon dolgozó munkásság ma sincs még szociális szempontból megfelelően ellátva? 3. Van-e tudomása a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak arról, hogy az ottani munkások alkalmazásánál, illetve azok ellátásánál és beszerzésénél nem eléggé érvé nyesülnek a nemzeti szempontok? ;

.;:'-. :.,: :' í\":'.. V'.'üV- 50*. A;'U