Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

24 Az országgyűlés képviselőházának 225. kint járni a gazdák között és őszintén meg kell vallanom azt a szomorú tényt, hogy ez a rekvirálás, ez az úgynevezett igénybevétel ilyen árpolitikával egyenesen azt az érzetet kelti bennük, bogy tőlük elraboltak egy jelentős értéket (Egy hang a szélsőbaloldalon: Majdnem ingyen!), mert ők nagyon jól tudják azt, hogy 13 és fél pengőért nincs kukorica, hiszen a kukorica reálára a mai ipari árszínvonal mellett 18—20 pengő. Ha tehát tőle karhatalommal elvesznek valamit, az az érzés marad benne, hoT tőle elraboltak ennyi és ennyi értéket (SzÖllősi Jenő: És Kaesóh Bálintok vannak a másik oldalon!) Ez az eljárás, ez az intézkedés a bizalmi válságnak olymértékű fokozásiára vezetett az én megítélésem szerint, hogy a gazdatársadalomban, komoly kisgazdák körében is hallani azt a furcsa lehangoló megjegyzést, hogy majd annyit termelünk, amennyi kell. A passzivitás gondolata tehát már felütötte a fejét. Ezen az úton járni a legveszedelmesebb, mert nem tudjuk, hova fog vezetni, esetleg teljes csődhöz és egy egész rendszer bukásához. (Rajuiss Ferenc: Csak a gazdasági élet bukhatik meg. De a rendszeri Az ki van zárva!) Ez volt az, ami az árkérdést és a bizalmi kérdést illette. Egy másik dologról szintén be kellene számolnom, de sajnos, időhiány miatt ezt nem igen tehetem, csak részleteket tudok elmondani. E mellett a termelési csőd mellett, mert én ezt annak nevezem, utalok azokra a nagy sikerekre. f amelyeket Olaszország, vagy Németország elért. Azt is mondom őszintén, hogy a termelési csőd mellett a közellátás is csődben van, szervezetlensége következtében. Kétirányú csődben vagyunk tehát. Az alappillérekben is hiba van. a termelés oldalán, de az elosztás, az odajuttatás oldalán is csőd van, mert nem vitás az, hogy az a közellátási szervezet és rendszer, amely ezt eredményezi, hibás. Fel akarom hozni a német eredményeket; csak a lényegét említem fel, hogy annál világosabb legyen a kép. Közismert dolog, hogy Németországban az átlagos heti húsada^ 4(H) gramm, nehéz testi munkásnál 3(100 gramm és ezt pontosan meg is kapják. Ugyanez az elv érvényesül a közellátási adagok terén. Maguk a munkások mondották nekem Németországban, hogy minél nagyobb a család, minél nehezebb munkát végeznek, annál bőségesebb az ellátás. Magyarországon ezt nem merném mondani, itt pontosan ennek ellenkezője az igaz. Nem akarok sérteni senkit, csak a rendszert mutatom be. A főjegyzőnek, a tanítónak és az orvosnak félreteszik a két kiló húst a székben, a sorakozók pedig megkapják 10—20 dekás járandóságukat vagy annyit, amennyi éppen jut. (Zaj a szélsőbaloldalion.) Tudom nagyon jól, a pesti -ellátás terén pedig magam tapasztaltam, a képviselő úr egyszer menjen közéjük, hogy igenis akárhány kisgyermeke van az embernek, ha bemegy a tejelosztóhoz, megkapja a két-három deciliter tejet. Három kisgyermekkel tudom, hogyan élünk. Ugyanakkor a zsidó cipésznek két liter tejet tettek félre, mert éppen ismerős. Ez nem az az igazságos elosztási politika, amelyről az előbb beszéltem. (Zaj.) Nagyon sajnálom, nem tudok tovább a részletekbe belemenni, de hangsúlyozom, íiogy kardinális nagy kérdéseket kell sürgősen megoldani, a termelés vonalán árpolitikával a termelést fokozni, az elosztás terén pedig a ülése 1941 november 26-án, szerdán. jegyrendszert okosan, de úgy, hogy annak fedezete is legyen, bevezetni és a mellett az egész tejadagkiosztásuál az igazságot érvényesíteni, me^t ellenkező esetben a bizalom ós a hit szörnyű módon válságba kerül, ez a válság meg jobban elmélyül és az egész magyarság ellenállóképességet csökkenti. T. Ház! e

Mivel én ezeknek a kívánalmaknak megvalósulását ennél a kormányzatnál és ennél a rendszernél nem látom, a költségvetést nem fogadom el. (Taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik* Szeder János jegyző: Báró Vay Miklós! Elnök: Báró Vay Miklós képviselő mat illeti a szó. íir. Vay Miklós: T. Ház! Abba a ritka helyzetbe kerültem, hogy az előttem felszólalt MatoJcsy képviselőtársam beszédét helyeslem. Helyeslem pedig azért, mert a termelés kérdésében elmondott fejtegetései teljesen megállják a helyüket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A többi is!) Kétségtelen, hogy helytelen árpolitikával r többet teimelui az országban nem lehet, mégpedig nem lehet sem katonai intézkedésekkel, de egyáltalán semmiféle hatósági intézkedéssel sem. A tekintetben, amit az előttem szólott képviselőtársam mondott, hogy helyes^ árra van szükség, ezt szintén vitatom olyan értelemben, hogy a helyes ár megállapításara van szükség, mert legyünk teljesen tisztában azzal, hogy bármilyen árat állapítunk meg, a gazdatáisadalom sohasem lesz megelégedve a megállapított árral. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Matolesy Mátyás: Alacsony ipari árak kellenek!) Mindig arra fog törekedni a gazdatársadalom, hogy munkájának gyümölcsét minél nagyobb százalékban megkaphassa. Amikor tehát a képviselő úr azt mondta, hogy ő Németországban járt és azt mondták neki, hogy hiába próbáljátok, magyarok, utánozni a mi rendszerünket, — ez teljesen igaz, mert ilyen közfelfogással nem lehet ezeket a kérdéseket megoldani. Ha itt az országban bárki kiad egy rendeletet, mindenki c«ak azt nézi, hogyan lehetne azt megfúrni. Mindenki azt nézi, hogy csak egy kis lyukat csiáljon azon a rendeleten, csak egy kis hézag t legyen, mert akkor azt nagy űrré lehet tágítani s azon azután el is folyhat az egész ország vére. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon! — Vájna Gábor: Ez a zsidó szellem! — Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang a jobboldalon: Nem csak a zsidók csiniUák így!) Mondjuk meg azonban őszintén^ itt egymás közt — és ezt mondom a szélsőjobboldal felé — hogy ennek igenis mélyen fekszik a gyökere, nevezetesen abban, hogy a kisgazda társadalom, a termelő réteg, de a nagygazdák közt is előfordul, hogy a közösségi gondolatnak a csirája sincs meg. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt tehát meg kell mondani, mert politikai jelszavakkal hiába akarjuk megoldani ezt a kérdést. (Szöllősi Jenő; Nemzeti szocializmust kell csinálni!) örültem Matolesy képviselő űr felszólalásának azért is, mert tárgyilagos beszédébm; nem tért ki politikai részekre, nem tért ki például arra sem, hogy mi van a zsidó birtokokkal. {Matolesy Mátyás: Az más téma!) Pedig ez összefügg a termelés kérdésével. Megmondom itt nyiltan, hiba volt az, hogy a föld kiosztásával kapcsolatban # hozzányúltak a zsidó birtokoknak ahhoz a részéhez, amely magas színvonalon termelt és gondoskodott a közfogyasztásról (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Kapcsányi László: Nincs