Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19Ul november 26-án, szerdán. 21 ment álruhában a nép közé, hogy meglássa és orvosolja, ha kell. büntetni is tudja a bajok igazi okozóit. Kérem, maradjon meg" ezen az úton, egyenes, igazságos magyar embernek. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Matolesy Mátyás! Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott igen t. képviselőtársam szavaiba csak annyiban kívánok belekapcsolódni, — az igen rövid idő miatt — hogy az 1940. évre vonatkozó magyar agrárexport adatait bizonyos mértékig helyesbíteni vagyok köteles. Képviselőtársam azt említette, hogy 1940. folyamán 2 millió métermázsánál több búzát szállítottunk — igaz, hogy a tengelyhatalmaknak, szövetségeseinknek — meg kell azonban állapítani azt, hogv az az 1940. naptári évben bonyolódott le, de az az 1939. évi rekord búzatermésből, a 30 millió métermázsánál több búzából adódott, mert a tavalyi már katasztrofálisan rossz búzatermésből és az ideiből is tudtommal jóformán semmi sem került külföldire, magától értetődően a gyenge termés miatt. Nem volna tehát szerencsés ezzel a számmal azt a hitet kelteni, mintha a közellátási problémáknak a kivitel volna a legfőbb oka. Amennyire én is ismerem az idevonatkozó számításokat és statisztikákat, a helyzet egyenesen az, hogy a magyar agrártermelés sajnálatos visszaesése folytán bizony a régi évekkel szemben, korábbi teljesítményünknek talán tizedrészét vagy annál valamivel több részét tudtuk csak a kivitel terén teljesíteni. Hangsúlyozom én is, ihogy igen szerencsétlen módon, mert éppen nekünk, ha nem vért, de igenis táplálékot kellene szállítanunk abban a nagy küzdelemben, amely a bolsevizmus letöréséért folyik. Ezeknek az előrebocsátása után és azután, hogy a mai beszédek legnagyobb része a sérelmek feltárásában merült ki, én átfogó nagy kéréseket kívánok itt tárgyalni. Elsősorban is^ azt hangsúlyozom — és rendszerbeli kérdést kívánok ezzel érinteni — hogy a közellátás terén mindazoknak a serelmeknek, amelyekről ma itt hallottunk és még hallani fogunk, mindezeknek a hibáknak az alapvető oka a termelés oldalán áll. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindazok a hibák, sérelmeik és rendkívül kellemetlen helyzetek tehát, amelyekbe Magyarország közellátása került, elsősorban a mezőgazdasági termelés visszaeséséből származnak. Viszont kötelességem rámutatni arra, hogy ez a visszaesés nem magától jött létre ós á rendkívül kedvezőtlen két évi időjárást sem szabad, mint legfőbb okot, egyedül és kizárólagodaállítani, hanem meg kell őszintén mondanunk, hogy agrártermelésünk visszafejlődésének oka az a végzetes áirrpolitika, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon-.) amely Magyarországon három-négy év óta folyik. T. Ház! Nem vitás az, hogy a termelés alapját semmi körülmények között nem csendé őrszuronyok, hanem a helyes, jövedelmező, rentábilis termelés biztosítja. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Én ezt már akkor hangsúlyoztam itt, amikor a közellátási miniszter székében még Laky Dezső miniszter úr ült, amikor letárgyaltuk az általa benyújtott, ha jól tudom, a közellátás rendjének biztosításáról, rendőri intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. Akkor is azt hangsúlyoztuk, hogy mi nem rendőri intézkedésektől'várjuk a termelés fokozását, hanem megfelelő árak és az árrendszer biztosításától. Csak emlékezetbe idézem annak a most már törvénnyé vált javaslatnak a szellemét és intencióját. Mindenben a gazdát tették felelőssé, egészen a börtönbüntetésig, ha a termelésben visszaesés, csökkenés állott be. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem, mikor nem termelt és nem dolgozott a magyar gazda, a magyar parasztság? Mindig szívesen dolgozott. Azt soha nem kellett csendőrrel hajszolni a munkába, felkelt a napfelkeltével és késő estig dolgozott. De ha nem teremtik meg a megfelelő előfeltételeket, akkor a termelés automatikusan visszafejlődik. S ez azután katasztrofális következményekkel jár. Meg kell mondanom őszintén, hogy ma itt a városbam sőt a minisztériumban is egyenesen gazdaellenes hangulat van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig itt nem a gazdákon múlt a dolog, hanem ezeknek a rendelkezéseknek és törvényeknek az eredménye az, hogy a termelés idáig csúszott le, mert minden időben érvényes az a megállapítás, hogy ha egy termelési ág nem jövedelmező, akkor megáll. A gyárak azonnal leállanak. A mezőgazdaságban nem ilyen gyorsan, egyik napról a másikra történik ez, hanem fokozatosan csúszik mélyebbre és mélyebbre. Annál nehezebb azonban a visszaállítás, mert például a tejtermelés lezüllésének megállítása nem történhetik meg egyik napról a másikra, gombnyomásra, hanem hosszú idő, talán évek múlása kell ahhoz, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: öt esztendő!) hogy e téren a régi színvonalat elérjük. (Szöllősi Jenő: Most irtják ki a teheneket!) Ezeket a nagy elvi kérdéseket kívánom itt tárgyalni és azt hangsúlyozom, hogy termelési politikánk helytelensége folytán — amelyet az idő rövidsége miatt csak egy-két mondattal említek meg — be kell őszintén vallanunk, a iöldmívelésügyi kormányzat semmivel, így, ahogy mondom: semmivel nem járult hozzá ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fokoztassék. Nem tudok egyetlen olyan intézkedést sem mondani, amely a mezőgazdasági termelés fokozását szolgálta volna. Németországban és Olaszországban láttam azokat az intézkedéseket, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amelyek valóban hozzájárultak a termelés fokozásához. Hogy csak egyet említsek, például 1933—1939. között a Német-Birodalomban Darré politikája során a mezőgazdaság adóterhét 33%-kai leszállították s a műtrágya árát 35—40% -kai leszállították, amikor pedig nálunk ugyanannyival felemelték. Magam láttam kicsiny, például 40 hektáros gazdaságokban, hogy a raktárban ott állt egy-két vágón műtrágya, olyan^ állatállomány mellett, amely még a természetes trágyázást is nagyon bőven lehetővé teszi. Amint látjuk tehát, ott a termelés fokozása érdekében minden alapvető kérdést rendeztek, ellentétben velünk, ahol — meg kell mondanom — egyenesen nevetséges, reklámízű intézkedések vannak, amelyek például azt mondják, hogy: a mintatrágyatelepek számát 800-al szaporítottuk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez a semmivel egyenlő. Aki Pesten jár, egyáltalában a pesti embernek fogalma sincs arról, hogy mit jelent a gyakorlatban az, ha ilyesmiről olvas az újságban. Semmit. Pontosan egymillió kisüzemről lehet szó, de legalább 450.000 olyan komoly kisüzem és kisgazdaság van, ahová mindenüvé kellene tenni, tehát még