Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
22 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19 Ul november 26-án, szerdán. a 7000 község v be sem jut, hanem csak minden tizedik községbe jut egy mintatelep. Csak azért világítottam rá erre, mert nem tudok felfedezni egyetlen olyan, intézkedést sem, amely a termelés fokozására vezetne. Fel tudok fedezni azonban olyan intézkedéseket a termelési politikában és árpolitikában, amelyek a termelés visszafejlesztésére vezetnek. T. Ház! Örülök, hogy a közellátási miniszter urat itt látom. Eridig mtg soha ri m láttam, nem ismerem, vele soha nem beszéltem, tehát eleve ki van zárva az, hogy vele szemben bármilyen személyi szimpátiák vagy antipátiák vezetnének. Azért mondom ezt, mert ezt a kérdést, amelyet most tárgyalni kívánok, minden személyi kérdéstől el akarom vonatkoztatni. Hangsúlyozom azt, hogy a kardinális hiba abban rejtik, nogy Magyarországon a termelés politikáját és irányítását két kézbe tették le, a földmiveiésügyi miniszter és a közellátásügyi miniszter kezébe. Már padig az agrároldalon való működés nem két kéz De, hanem egyetlen taípigember kezébe való. (Ügy van! a szélsőbalotdalon.) Ennek ezer és egy oka van, amit itt kifejteni pár pere alatt lehetetlen, de minden gazda, aki a kérdéseket ismeri, nagyon jói tudja, micsoda furcsa helyzet az, ami ma nálunk van. A közellátásügyi miniszter úr eddig egészen mas oldalokon működött, mint amelyen most működnie kell, egyenesen soha nem foglalkozott az agrártermelés kérdéseivel. Ez nem szégyen, ő ezzel nem is foglalkozhatott, mert kétségtelenül egészen más volt a hivatása. Mondom, nem személyi kérdésről van szó, amikor szóváteszem, hogy az egész agrártermelésnek létalapját jelentő árkérdésben a közellátásügyi miniszter úr intézkedik, a földmiveiésügyi miniszter úr tárcájából pedig, amint itt bátor voltam hangsúlyozni, ezt az egy tételt, ezt a mások mellett is legfontosabb tételt kiemelték. Es ha már beszélek, elmondom, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamarában is az a helyzet ma, hogy a kamara intern filozofál a mezőgazdasági árakról, azonban még csak ingerenciája sincs arra, hogy azokat érvényesíteni tudja. Nem lehet az agrártermelést fokozni és agrárpolitikát csinálni úgy, hogy ezt a kérdést egy, az agrártermelésben per abszolúte nem erdekeit, soha azzal nem foglalkozott ember kezébe teszik le. Véleményem szerint ő a legjobb akarattal dolgozik; arról a Háziban valamennyien meg vagyunk győződve, hogy ő Lgjobb szándéka és akarata szerint mindent elkövet, hogy javítson, hogy szolgálja a nemzet érdekeit ezekben a nehéz időkben. Ismétlem, hangsúlyoztam, hogy személytől elvonatkozva, kívánok beszélni, de nem lehet árpolitikát csinálni annak, aki nem érzi a kérdés lényegét. Azt szinte az ujjában kellene éreznie, hogy mikor, mit kell tenni, mert azonnali intézkedés helyett nem elég az, hogy bürokratikus módon, hosszas tárgyalások után valamit majd fognak módosítani, amikor az idők már régesrégen túlhaladták azokat az árakat, amiket hoztak. Általában meg kell állapítanom azt, hogy az elmúlt két esztendő során a mezőgazdasági árszínvonal kialakításában a parlamentben és kamarákban történt veszekedések után csak nagynehezen másztak utána a követeléseknek, amikor már régesrégen elkéstek és amikor a termelés zsugorodása már bekövetkezett, (tfáp vanl a szélsőbaloldalon. -4- Vájna Gábor: Először megszületett az 50 pengős cipő!) Ebben látom én a legnagyobb kérdést. Legyen szabad ezt néhány példával is megvilágítanom. Arról nem is beszélek itt, amit Németh Andor képviselőtársam és a többiek valamennyien nagyon világosan, nagyon szerencsésen az ország legkülönbözőbb részeiről ugyanabban a szellemben mondottak tehát nyilvánvalóan az egész országban így van, hiszen én sem tudok mást mondani, hogy például ez az árprobléma, amelyet helytelenül fogtak meg, milyen hatást vált ki. Legyen szabad közölnöm a következőket, amelyek helyességéről a közellátásügyi miniszter úrnak módja van azonnal érdeklődni. Kisszálláson a Boncompagni-féle uradalomnak a zsidó Hajdú Rt. a bérlője. Ez 30.000 holdas birtok a volt régi határ mentén. Ezen a birtokon 180 tehenet fejnek, a tejet azonban nem a fővárosnak és nem a gyermekeknek szállítják, hanem feldolgozzák sajttá azért, mert ha tejként szállítanák a fővárosba, abból a gazdaság csak 26 fillért érne el, sajttá feldolgozva pedig 36 fillért érnek el. Magától értetődően az egészet sajttá dolgozzák fel. Ez egy gaz dának természetszerű törekvése, sőt, hogy ez milyen jó üzlet, elmondom, hogy annyira mentek, hogy Hajdn úr, a Hajdú Rt. tulajdonosa feljött Budapestre s érdeklődött, hogy meny nyit köteles kifizetni a cselédnek a tejért, mert a cselédnek kimérendő mennyiségből megmaradó tejet is sajttá dolgoznák fel, hogy maximális hasznot húzzanak ki a tejtermelésből. Ezen a birtokon naponta 2000 liter tejet fejnek és ez kikapcsolódik a közellátásból. (Felkiáltások a jobboldalon: Sajt lesz belőle! — Tóth János: Mi is udjuk, hogy a sajt élelmiszer!) Elnök: Kérem Tóth János képviselő urat, maradjon csendben. (Zaj a szélsí baloldalon.) Kérem, képviselő urak, ne zavarják a szónokot. Matolcsy Mátyás: Tessék talán majd külön elmondani az észrevételeit, képviselő úr, és ne zavarjon. De nemcsak a kisszállási uradalom van így, megemlíthetnék egy másik na^y uradalmat, de nem teszem, ahol 120 tehenet fejnek, de onnan ugyancsak nem szállítanak testre tejet, hanem sajttá dolgozzák fel. Ez tehát nem szórványos eset, hanem a jobb üzleti eredmények érdekében a tej felhasználása terén ilyen furcsaságokat tapasztalunk. Ami pedig a képviselőtársamnak szól, valóban valamennyien tudjuk itt a Házban, hogy a sajt is élelmezési cikk, de vegyék tudomásul, hegy a mapyai gyerekeknek elsősorban tejre van szükségük és nem azoknak van rá szükségük, akik sajtot is vásárolhatnak. (Taps a szélsőbaloldalon.) A tejár kérdésével kapcsolatban csak azért említettem fel ezt a példát, hogy rámutassak arra, hogy az árpolitikában helytelen intézkedések és melléfogások történnek a legjobb szándék mellett is. A sajt ára is rendezve van, de olyan módon, hogy e^y Spannung keletke zik a benne levő tej értékesítése és a különbeni tejértékesítés között. A mezőgazdaság és a magyar gazda magától értetődőleg a nagyobb haszonra törekszik, tejét fölhasználja így, tehát nyilvánvaló az, hogy ez árkérdés. A magyar érdek azt kívánja, — s ez döntő alapkérdése az egész önellátásnak — hogy ezt a kérdést ne bürokratikusán, kívülről, földmiveiésügyi irányítás nélkül és a kormányzattól függetlenül csinálják. Csak azt kívántam ezzel is bizonyítani, hogy újra a tejtermelés zsugorodására vezet a tejárkérdéseknek ez a rendezetlensége, ami két év alatt ennek a terme lési ágnak visszafejlődéséhez vezetett. Ez év tavaszán hónapokon keresztül követeltük a képviselőházban, a kamarákban és
