Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. helyettesnek családi pótlék, előléptetés nem jár, tehát a munka nem olyan, amilyent a viszonyok ma követelnek, amilyent azonban csak egy -kiegyensúlyozott, megnyugodott tisztviselőtől lehet elvárni. Ma, amikor családvédelmi törvényünk van, nem -nevetséges-e az, hogy egy helyettes, aki akár éveken át is helyettesként dolgozik, nem kaphat családi pótlékot?. Annak gyermeke

1 nem győzi kivárni azt. amíg egyszer az apja végleges állásba juthat. Sürgősen rendezni kell ezt a kérdést, és pedig vagy úgy, hogy a kirendeltek ott véglegesíttessenek és köteleztessenek arra. hogy az itthoni állásukról azonnal mondjanak le, vagy pedig tessék az autonómiát ott is helyreállítani, a választásokat ott is kiírni és lebonyolítani, hogy, a régi, itthoni állások is megüresedjenek és betölthetők legyenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Füssy Kálmán: A választást nein engedik, mert attól félnek, hogy erőpróba lesz!) Semmi egyebet nem kérünk, csak rendet, mert ahol rend van, ott mehet a munka. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy baj az is, hogy a községek agyon vannak gyámolítva. Számos község többre menne, sok mindent meg- tudna valósítani, ha nem kötnék meg a vezetőség kezét már eleve úgy, hogy a vezetők mindig félve gondolnak arra, hogy erre nincsen költségvetési hitel, arra meg előbb ilyen meg olyan engedély kell, stb., úgyhogy már eleve elvesztik a kedvüket attól, hogy valami alkotáshoz hozzáfogjanak. Minden hivatalban félnek, helyesebben mondva fáznak a számvevőségtől, nem azért, mert talán baj volna, hanena azért, mert sokszor kiteszik a községet annak, hogy egyéni ízléseket kívánnak érvényesíteni. Az egyik számvevőségi főnök például rendszeresít valamit megyéjében a községnél, jön utána egy másik, az meg éppen azt kifogásolja, s így az amúgyis (munkával agyonterhelt községi tisztviselőket a mai rendkívüli időben felesleges és újabb munkával terhelik meg. Sok kicsinyesség történik és sok kiesinyességre helyezik a fősúlyt, nem pedig a lényegre. Egészségesebb szellemet kell teremteni ezen a téren. Tessék elképzelni és beleélni magukat egy falusi jegyző helyzetébe, amikor restéitől estig a mai nehéz megélhetési problémákkal kapcsolatban kell közelharcot vívnia a lakossággal, az ellátatlanokkal, mert azok mind a jegyzőt ostromolják és akkor jön egy számvevőségi bizottság, ráfekszik arra az irodára három nanig és azzal »macerálja« a jegyzőt, hogy miért nincsen dobolási szabályrendelet? (Derültség és mozgás a szélsőbaloldalon.) Ügy látszik, ez egy lényeges körülmény, mert attól függ, hogy megnyerjük-e a háborút vagy nem, hogv van-e egy községben dobolási szabályrendelet. (Mozgás.) Már 1886 óta nem volt dobolási szabályrendelet (Horváth Ferenc: És mégis megvoltunk!) és azért közigazgatásunkon nem esettt olyan óriási csorba, hogy egy község közigazgatását ne lehetett volna tisztességes, becsületes és lelkiismeretes módon vezetni. Ez azonban csak egy példa volt a sok közül! A lakosság ellátásért ostromolja a jegyzőt, felettes hatósága sok esetben pedig a mai ülőben igazán nélkülözhető kicsinyes dolgokkal zaklatja. Nem csoda, ha ez a pálya elnéptelenedik, nem csőd*), ha a községi tisztviselők me" nekülnek az állásuktól. Azt hiszem, annyit megérdemelnének ott falun is, hogy felülről ülése 19 Al december 2-án, kedden. 251 egy kissé jobb szívvel, nagyobb megértéssel foglalkozzanak velük. A falu jegyzője nemcsak a belügyminiszter robotosa. Ott van a földkérdés és a közellátás kérdése is. T. Ház! Az elmondottak után tisztán láthatjuk, hogy ez a esőd tisztán és világosan a régi rendszer torzszülöttje. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát azt akarjuk, hogy a falu jegyzőjének és ezzel a falunak békéje is újra visszajöjjön, akkor a t vezető minisztériumok járjalak elől jó példával és ne csavarják ki a törvény intencióját, ahogy azt a földbirtoknál csinálják, amiről később fogok szólni T. Ház! Sokszor hallunk panaszokat arról, hogy egyes minisztériumokban az ügyek elintézése tengeri kígyóvá nyúlik. Szeretnék felhozni egy-két esetet az iparengedély kiadása körül. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csinos kis bokréta!) Ez év májusában egyik déréit szappanfőző iparosunk lúgkőelárusítási engedélyért kérvényt nyújtott be a főszolgabíró útján a kereskedelemügyi minisztériumba. A kereskedelemügyi minisztérium ezt a kérvényt visszaküldte a járási főszolgabírónak azzal az utasítással, hogy vizsgálja felül, vájjon nem árul-e a kérvényező szappanfőző élelmiszert. A főszolgabíró jó véleményezéssel visszaküldte az iratokat, s akkor áttették azokat a belügyminisztériumba Johan Béla államtitkár úrhoz annak megállapítása végett, hogy az előírt szabályok a jégszóda árusítása tekintetében a közegészségügy, és a szükséges óvintézkedések szempontjából betartattak-e, mivel »jói tudjuk, hogy a jégszóda elárusítása körül könnyelműség szempontjából sok szerencsétlenség származott.« Üjra leküldték tehát az iratokat Fejér megye alispánjához. Tévedésből ugyan előbb Pécsre küldöttek, mert nehéz volt megállapítani, hogy Bicske község Baranya megyéhez vagy Fejér megyéhez tartozik-e. (Derültség a szélsőbaloldalon,) A várraegye alispánja a hivatalos formák hetartásavai újra leküldte az iratokat a váli járás főszolgabírájához annak megállapítása végett, hogy az előírt rendelkezések — külön bejáratú helyiség, zárható vasszekrény stb. — betartattak-e. Ezeken a fórumokon keresztül # tért vissza újra az ügy a kereskedelemügyi minisztériumba. Igaz, hogy ennek már féléve, de az engedély idáig még nincs meg. (Zaj.) T. Képviselőház! Nem az előírt szigorú rendelkezés ellen van kifogásom, hanem az ellen a bürokratikus rendszer ellen, amely egy ilyen iparengedély kiadása körül is érvényesül. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezeknek a szigorú — és helyesen szigorú -rendelkezéseknek a betartása mellett a főszolgabíró mint elsőfokú iparhatóság a rendelkezésére álló járási tisztiorvossal kiszállott volna a helyszínre és ő állapította volna meg, hogy az előbb említett szigorú rendszabályok betartattak-e, mert akkor személyes meggyőződés után akár tíz nap alatt megkaphatta volna az illető az iparengedélyt. (Egy hang a szélsőbaloldalon; \Az túl egyszerű lett volna! — Zaj.) A belügyminiszter úr évekkel ezelőtt kiadott egy rendeletet, hogy a község képviselőtestülete hozzon olyan határozatot, hogy az átruházási illeték félszázalék-másfélszázalék erejéig a község javadalmazását fogja képezni. Abban az időben mint községi bíró nem siettem mindig ennek a rendeletnek eleget tenni, ha egy kisbirtok cserélt gazdát. Mivel úgy véltem, hogy magas az átruházási illeték kulcsa, nem akartam ezzel az újabb kiadással terhelni