Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-229
250 Az országgyűlés képviselőházának 229. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy a kormány nagy dolgokban és a nemzet nagy kérdéseiben töretlenül halad előre és mindazt, ami a társadalmi reformok terén és a mai háborúban szükséges, meg fogja tenni és amire kérjük is, hogy tegye meg, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbotdalon és a középen, "— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Börcs János! Elnök: Börcs János képviselő urat illeti a szó, Börcs János: T. Ház! Előttem felszólalt képviselőtársam nagy vonalakban ecsetelve régi nagyjaink elgondolásait, kevésbbé foglalkozott a költségvetés és a meghatalmazási javaslat kérdéseivel. Meg kell állapítanom, hogy eimek a költségvetési javaslatnak a tárgyalásánál mindkét oldalról, úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki részről több olyan megállapítás hangzott el, amelyekre nagyon helyesen mondotta egyik képviselőtársunk, hogy lényegileg alig van különbség közöttük. Nagyon helyesen állapította meg, hogy azok az éles kritikák, amelyek pár évvel ezelőtt is a képviselőházban elhangzottak egy-egy költségvetés tárgyalásánál, most ennek a költségvetésnek tárgyalásánál kevésbbé ismétlődtek meg. T. Ház! Szeretnék az előttem felszólaló képviselőtársam beszédének csak egy részére válaszolni, amelyben azt mondotta, hogy szerinte kevés a reform, tehát több reformra volna most szükségünk, hogy azokkal ebbe az új átállításba bele tudjunk illeszkedni. Én kétségbe vonom az előttem felszólalt képviselőtársamnak ezt az állítását. Én azt mondom, hogy nincs olyan sok új reformra itt szükség, hanem hajtsuk végre azokat a reformokat és azokat a törvényeket, amelyeket ez a Ház már évekkel ezelőtt meghozott. (Ügy van! tlgy van! a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: A végrehajtásban van a baj!) T. Ház Mielőtt a kormány működésének bírálatába bocsátkoznék, nem volnék tárgyilagos, hogyha erről a helyről nem mondanék hálás köszönetet Bonczos államtitkár úrnak és munkatársainak azért a nagy munkájukért, amelyet a bukovinai magyar testvéreink haza- 1 telepítése körül kifejtettek, s nem mondanék ugyancsak köszönetet az ott lévő honvédparancsnokságnak is, amely teljes erejével, jóindulatával kivette részét ennek a sokat szenvedett népnek Magyarországba, a magyar hazába való visszatelepítése körüli nagy munkából. T. Ház! Most pedig rátérek az egyes tárcák bírálatára. Először a falu közigazgatásával szeretnék foglalkozni. Szeretném megmutatni a maga valóságában, hogy hogyan is néz ki egy falu közigazgatása a jelen időben és rámutatni arra, hogy ez a közigazgatási apparátus, mondhatnám nemcsak a faluban, hanem úgy a vármegyében, mint a minisztériumokban, jelenlegi formájában teljesen csődbejutott. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalo 1 dalon.) Mielőtt azonban belebocsátkoznék a község közigazgatásának szűztiszta bemutatásába, engedje meg a t. Ház, hogy ezzel kapcsolatban szóvá tehessek itt az egyik vármegyében a jegyzői kar közgyűlésén elhangzott egy-két beszédet. Az egyik jegyző azt mandta az ülés közepette az elnöklő alispánnak: alispán úr, társaim nevében tisztelettel bejelentem, hogy tessék ellenünk fegyelmit indítani, mert a mai ülése 19Ul december 2-án, kedden. időkben munkánkat úgy, ahogy mi szeretnénk és ahogy mi érezzük, lelkiismeretünk szerint, nem tudjuk ellátni. Az alispán ezen a gyűlésen természetesen hivatalos formában nem válaszolt erre a, bejelentésre, hanem az ebédnél a fehér asztal mellől válaszolt ennek a jegyzőnek és azt mondotta: Csak itt vésze in tudomásul a felszólaló jegyzőnek ezt a bejelentését és azzal egészítem ki, hogy ezt én is megtehetem, hogy bejelentsem a belügyminiszter úrnak, hogy a fegyelmi vizsgálatot ellenem is foganatosítsa. így néz ki a közigazgatásunk nemcsak a falun, hanem a vármegyén is az egés.z„vonalon végig. Maholnap már rendeletszakértőkre lesz szükség, ha egyáltalán akad erre ember, akik megmagyarázzák, hogy mit is akar egyik, vagy másik minisztérium. (Baky László: Erre ember nem képes!) A falu közigazgatása, mint az előbb mondtam, csőd előtt áll. Nem azért, mintha a tisztviselőkar nem akarna dolgozni és nem éreznék át az idők szavát, hanem azért, mert túlságosan kevés a kész ember, vagyjs nincs elegendő jegyző. Annakidején, amikor a szanálásról volt szó, könnyelműen a jegyzői létszám apasztásával akarták a községek anyagi helyzetét megjavítani. Mi történt? Ahol volt három segédjegyző a nagy háború előtt, ott megszűntettek kettőt, meghagytak egyet. A törölt jegyzői állások helyett írnoki állásokat szerveztek és így odajutottak, hogy kaptak féljegyzőt, vagyis olyan embereket, akik csak kevésbbé fontos, szakképzettséget nem igénylő ügyek elintézésére képesek. Most jött a nagy idő és nincs jegyző. El is rémíttették a fiatalságot ettől a pályától, mert a középiskolai érettségi után legalább 12 havi gyakornokoskodás után két évi drága, költséges tanfolyam elvégzését kívánták meg, tehát legalább »három esztendő után jutott oda az illető, hogy a. XI. fizetési osztály szerinti illetményt kaphasson, havi 141 pengőt. Ma alig van érettségizett fiatalember, aki, ha csak nem folytatja tanulmányait az egyetemen, azonnal legalább 200 pengős álláshoz ne jutna a szabadpályán. (Igaz, Ügy van! a szélsőid*oldalon?) Ez az oka annak, hogy elnéptelenedtek a jegyzői irodák, csak négy polgári iskolás egyének jelentkeznek 90 pengős havi kisegítői állásokra. Igen ám, de ezek még nem tudnak semmit,, ezeknek még tanulniok kell. Elképzelhető-e, hogy a mai viszonyok közt a jegyző ráérjen az irodában tanítani, .amikor tej, liszt, zsír, petróleum, cipő, talp, lakás szavaktól visszhangzik a községháza? Meg kell találni az orvoslás módját addig, amíg nem késő. Ha más államokban meg tudták találni az orvoslás módját akkor nekünk is meg kell azt találni. Szív, lélek, megértés, belátás kell hozzá, nem pedig paragrafusokon való rágódás. (Palló Imre: Azt tudunk!) T. Ház! Egy másik anomália, amely sürgős orvoslást igényel, az, hogy az utóbbi években számos^ helyen előfordult, hogy csonkaországi segédjegyzőt, esetleg írnoki állást betöltő jegyzőt visszacsatolt felvidéki, erdélyi, esetleg bácskai községbe rendeltek ki jegyzőnek vagy se'gédjegyzőnek. Az illetők itteni állásukról nem mondottak le és nem is mondhattak le. mert kirendelésük nem végleges, mert az önkormányzat ott még nincs helyreállítva, azért még ne»m választhatók meg ott élethossziglan. Már most az általuk elhagyott itthoni állások csak helyettesítés útján tölthetők be. Ez pedig a községek rovására megy, mert a helyettesítés csak ideiglenes, mert a
