Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228* ; óta halljuk! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi van a Meskókk(df). Tessék: történelmet tanulni, t. képviselő4ársánii s akkor megtudja, hogy kik voltak az, országban a Meskók. , Ami a harmadik zsidótörvényt illeti, e tekintetben az a véleményem, hogy a többszáz j éves zsidótörvény sines végrehajtva,- így pél- i dáuÚ hogy mást ne mondjak, nem hajtották végre Kálmán király fajvédő intézkedését, amellyel megtiltotta, hogy keresztény család zsidónál szolgálhasson. (Zaj a szélsobalolda- ; Ion.) Nagyon furcsának tartom ezeket a közbe szólásokat,; mert ha idegen nemzetiséget védenék és nem magyar fajtámért szállanék síkra,; akkor még csak megérteném. (Gr. Károlyi Viktor: Kivel szemben védi?) Nem önökkel szemben, hanem én elmondom a véleményemet; ós. tisztáznom kell a dolgokat, nehogy félreértések legyenek.; (Zaj a szelsőbaloldalon.) Eirtök: Csendet .kérek. Kérem a szónokot, ' ue^ reflektáljon a közbeszólásokra. Egy párszor ; már kértem erre. ; Meskó Zoltán: Nagyon kérem az elnök úr védelmét azirányban, hogy ne zavarjanak beszédemben. Elnök: A képviselő úr megkapta a védelmet az.elnöki székből, visszautasítom tehát ezt a figyelmeztetést. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) y .... "•." Meskó Zoltán: A magyar igazság: akkor is igazság marad, ha sokan ellene is mondanak. Én nem teszek mast, mint egyszerű magyar ember létemre elmondom a rnagani véleményét és meggyőződését. Ha tániadni akarnék, egészen más hangon besvédnek. Ha engem az a szándék vezetett volna, hogy ^ zavart keltsék a szélsőjobboldalon, ak- * kor más eszközöket tudtam:. volna felhasználni. ; (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne fenyegessen!) Elnök: Kérem, képviselő úr, ez már igazán nem tartozik a felhatalmazási vitához. (Raj- \ niss Ferenc: Mondja még, miről van s*ó!) Kérem Rajniss képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. nv^eskó:j£ol-táit: Hiányosnak tartom a kormány politikáját, a megfelelő családvédelmi intézkedések terén. (Gj% Károlyi Viktor: Na tessék!) ; ;

w Elnök: Gróf Károlyi Viktor képviselő urat j kénytelen. vagyok : másodszor is rendreutasítani, mert ismételt figyelmeztetésem ellenére nem szünteti be közbeszólásait fás a szónokot állandóan zavar ja; . Meskó" Zoltán: Megfelelő családvédelmi in- ; tézkédéseket követelünk régen több vonatkozásban, így például az adózás, az illetékfizetés, a tandíjfizetés, a 'többgyermekes családok vasúti kedvezménye, az ösztöndíjak kiosztása, az állások betöltése, az előléptetések, a fizetéses szabadságok és a fizetési rendszer megváltoztatása tekintetében. À pénzügyi tárca tárgya- • lásakor kifejtettem,-hogy mennyire fontosnak tartanám, ha a fizetések megszabása tekinte- ; tében egészen más rendszert léptetnének életbe s elsősorban a többgyermekes, nagy létszámú családok' fizetését rendeznék, mégpedig nenr a törzsfizetés rendezésével, hanem a családi pót- ! lék erőteljes felemelésével. (Szabó Gyula: Helyes!) Azoknak az agglegényvédő intézkedéseknek/ amelyek megvoltak, véget kell vetni, mert azt az érvet felhozni, hogy valaki a munkájáért — akár nős, akár nőtlen — egyformán kapja a fizetését, hamis, Megfelel a tényeknek, de nein felel még á"'mai kor^ igényeinek. Az a családos ember ugyanis, aki az országnak érdemes fiakat, érdemes polgárokat, tettreKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XH. Oése 194-1 dec&rnber 1-én, hétfőn. 239 kész harcos katonákat nevel, az a fizetésével egyszersmind honvédelmi célokat is szolgál szemben azokkal, akiknek a fizetésük saját maguknak, esetleg kedvteléseikre áll rendelkezésükre. Ezen a téren a legmesszebbmenő intézkedések megtételére van a legsürgősebben szükség. Mélyen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr külpolitikájával foglalkozva, már a külügyi tárcánál kifejtettem, hogy az az abszolút magyar állásfoglalás, az a magyarság érdekeit szem előtt tartó külpolitika, amely nagy bará taink szövetségével teljes hűségben és összhangban működik, az ország egyetemének helyeslésével találkozik. Mindenesetre megismétlem, hogy megnyugvást oko^, hogy vér a mi vérünkből. Megindokolom röviden, hogy ha netán más tenne olyan intézkedéseket, ez kÖnynyen félremagyarázásokra adhat alkalmat, így azonban mindenki . meg van győződve., hogy az, amit külpolitikai téren a kormány megtesz, az a nemzetnek és az országnak érdekében van. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennél a kérdésnél nem mellőzhetem él. hogy szóvá ne tegyem a magyar javaknak külföldiek által való felvásárlása kérdését. A zsidóktól igenis el kell venni a tőkét. A, zsidó tőkét, a keresztény verejték gyümölcsét magyarrá kell tenni. El kell tehát venni, de ézt olyan formában gondolnám, hogy az igen t. pénzügyminiszter megfelelő intézkedéssel megfelelő tőkéről gondoskodjék, hogy e vállalatok tőkéje magyar kezekbe, állami kézbe kerüljön. Valamilyen formában meg keil oldani ezt a kérdést, hogy a mostani tulajdonosok tőkéjét elvéve, őket olcsó kamatozású kötvényekkel évtizedekre szóló érvénnyel kártalanítsák. Lehetetlen dolog az, amit én magam láttam a kimutatásban, hogy ma a nemzeti vagyon egy része külföldiek kezébe kerülhessen. Mélyen t. Képviselőház! Fontosnak tartom még a sajtó kérdését. Igen tiszteletreméltó módon részben megtörtént a lapok revíziója, bizonyos engedélyek megvonása. Ezt a lépest, amelyet — koncedálom és elismerem — Imrédy Béla képviselő úr kezdeményezett, folytatni kell az egész vonalon. Hogy miért van ma antiszemitizmus? Ezt nemcsak mi fajvédők csináltuk, hanem a fő-fajvédők a zsidók voltak, (Derültség a jobboldalon.) akik a legjámborabb emberből is kiváltották az indulatot. Mert ha visszalapozunk a múltba, azt látjuk, hogy Kiss József, a zsidóság költőié, 1905-ben, amikör a galíciaiak bevándorlásáról volt szó,

1 a következőket írhatta az egyik lapban (olvassa): »Egy ősi kultúrájú, forradalmi hailamú fajtát kapunk. Magyarország romlott, elfajult, de elszánt intelligenciáját csak ilyen erős rétegek képesek megtörni. Tehát jöjjenek!« Az Újság című lap, amely közben m&gcsonkult, mert egy betűt elvesztett, de^meg mindig itt van, »Hol az élet értelme?« címen egy kishirdetést közölt: »Ezt keresi egy huszonhétévé« fiatalember, aki eddig- még nem találta meg. Jelige: Te vagy az út, az igazság, az élet« " . Ugyancsak ebben az újságban 1934 december 16-án egy novella jelenik meg. Közvetlen Karácsony előtt, vasárnap reggeli számában közöl egy novellát s a nagyságos úr háztartósát mutatja be. Az egész elbeszélés Julisról, a magyar lányról szól, aki Pesten szolgai a nagyságos úréknál. Azt írja róla ez a zsidó lap (olvassa): »Különben, amikor belépett, é* meglátta a tramplit, a nagyságos úron végigfutott az a kellemetlen borzongás, amely az 33