Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19hl december l-én, hétfőn. 231 fekvő medencében vezetésre hivatott? (Bródy András: Magamnál jobb magyar hazafit nem ismerek!) Mielőtt rátérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára, sietek kijelenteni, hogy az 1942. évi költségvetést készséggel elfogadom és a felhatalmazást szívesen megadom. Megadóan azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy ennek az országnak a kormányzása normális, békés viszonyok között is igen bonyolult, igein nehéz, háború idején pedig még nehezebb feladat. És hogy ebben a tekintetben mennyire igazam van, azt igazolja az is, hogy Tisza Istvántól, Gömbös Gyulán át egészen Teleki Pálig, egész sora van már sajnos, a mártíroknak. Megadom a felhatalmazást azért is, mert ezt a költségvetést a munka költségvetésének tartom, amint azt helyesen nevezte el a pénzügyminiszter úr. Valóban a munka ennek az alapja, mert megszűnt itt az, aranyborjúnak az imádása. Ez a költségvetés nem az aranyrudakon nyugszik, amelyek a Nemzeti Bank pincéjében vannak, hanem igenis, a nemzet verejtékén, szellemi és fizikai erőfeszítésén. De a tettek költségvetésének is nevezhetném ezt a költségvetést, mert amint beszédem során méltóztatnak majd látni, a tetteknek egész sorozata van ebben a költségvetésben. Bátor ez a költségvetés azért, mert a nemzet erejére támaszkodik és bizik a jövőben. Ha ezt a 3 2 milliárdos költségvetést összehasonlítom a trianoni költségvetéssel — amely volt idő, amikor csak 800 millió volt — és a területgyarapodás idején volt költségyetéstsel, amely nem egészen a kétszerese a trianoninak, akkor azt látom, hogy óriási lendület, hatalmas emelkedés van és éppenezért szavazom meg szívesen a költségvetést. (Helyeslés jobbfelől.) Kátérve a részletekre, a kultusztárca keretéhen örülök annak, hogy a múlt évi 132 milliós költségvetés most 218 millió pengőre ' duzzadt fel. örülök annak, hogy a tanítók fizetését rendezték. Ezt nagyon helyesen tették, mert ki kellett emelni ezt a rendet az elesettségéből Helyesen mondja ugyanis az orosz közmondás, hogy amilyen a tanító, olyan a nép. (MeskO Zoltán: Úgy van!) örülök annak a 800 milliónak, amit a tanyai tanítók kaptak, mert ez a pénz legérdemesebb helyre került. Hasonlóképpen örülök a diákjóléti intézményekre szánt 4 2 milliónak, ami szintén nagyon tekintélyes summa és szintén érdemes helyen van. Mégjobban Örülök a szórványok alimentálasának. Már békében sem kellett^ volna elhanyagolnunk szórványainkat, mert, sajnos, sok magyar pusztult el, sok magyar veszett el. Sajnálom, hogy nincs itt Bródy képviselő úr, mert ezt is meg akartam neki mondani: ha Kárpátalján végigmegyünk az egyes falvakon, akkor a következő nevekkel találkozunk: Palotás, Puskás, Dobos, stb. Ezek olyan szép nevek, hogy ezeknél különbekkel még Kecskemét, Debrecen környékén sem találkozunk. Amikor annakidején a cseheknél egy Popov nevű szentpétervári egyetemi tanárt küldtek ki. hogy mutassa ki az elmagyarosodást, akkor kénytelen volt az elruszinosodást kimutatni, örülök a testnevelés valóságos forradalmi átalakulásának és kérem Béldy Alajos altábornagy urat és a kultuszminiszter urat, hogy vállvetve, közös munkával építsenek tovább ezen az intézményen. örülök a tanárok anyagi helyzete lényeges emelésének, ezért köszönetet is mondok a kultuszminiszter úrnak, azonlban az a felfogásom, amit vitéz Makray Lajos t. képviselőtársam fejezett ki a leghelyesebben, hogy ezt a nevelőrendet nagy bőkezűséggel kell jutalmazni. IPÊPVISELOHÂ3I WAPLÖ XIL T. Ház! Ez nem frázis, ez teljesen megfelel a valóságnak, mert hiszen a tanár békében ugyanazt a nemes hivatást teljesíti, mint a katona és valójában a nemzetnek legnagyobb kincse van rábízva a tanárra. Ennek a kincsnek az őrzőjét becsületesen kell támogatni s elesettségéből, eladósodottságából kiemelni, mert ez a rend ápolja, fejleszti az ifjúságot; ez ápolja az ifjúság lelkét, amely a nemzetnek legnagyobb kincse, azt a lelket, amely a fegyvert tartja és diadalra vezeti vagy elejti. Hiába voltak a csehek technikailag gyönyörűen felkészülve és 'hiába volt pompás hadseregük, mert nem volt, aki a fegyvert megragadja, nem volt tanár és tanító, aki a hősi lelket a csehekben kifejlessze, de a magyar tanár és a magyar tanító ezt a hősi lelket mindig fejleszti, táplálja, fokozza és az izzásig hevíti. (Helyeslés és taps.) Ezért van Magyarországon ma is katonai szellem és ezért aratjuk a gyönjörű diadalokat. De méltóztassanak elképzelni, hogy annak a tanárnak módja is van arra, hogy a csirkefogótól a legtökéletesebb emberig, Leonidásokig és Herostratesekig nevelje az embereket s a két véglet között végtelen skáláját létesítse és hozza elő a jellemeknek és a csirkefogóknak. Ha nőinket is ilyen módon neveinők, mint a férfiakat, ennek is meg volna az eredménye. A csehek itt is elhibázták a dolgot. Két dologban voltak nagyon gyengék és annak köszönhették bukásukat: a férfi nem volt hajlandó a fegyvert kezébe ragadni és a nő nem volt hajlandó az elesettek helyett új életet adni. Nekünk is vigyáznunk kell, nehogy a csehek példájára, az ő helyzetükbe jussunk, mert ha ebben a tekintetben is vissza fogunk fejlődni, mint ahogy visszafejlődtünk a szaporodás tekintetében, akkor nagyon könnyen a csehek poltron sorsára juthatunk. A tanár elölj ár békében a kötelességteljesítésben, de előljár akkor is, ha hívja a haza s épp olyan hősiesen ontja vérét, mint a kombattáns katona. Méltóztassanak csak utánanézni és meg méltóztatnak látni, hogy a tanár teljesen egyenértékű a katonával. De ha gyermeknevelésről van szó, akkor is számban és értékben ugyanúgy nevel, mint a katona, tehát méltó és igazságos, hogy fizetésben és rangban is ugyanolyan előrehaladást tegyen, bár a rang tekintetében nem éri el sohasem a katonát, mert az ezredesi rangnál úgyis megáll. Csak így fogjuk tudni majd kiválasztani a magyar társadalomból azt az elemet, amely minden tekintetben meg fogja állani a helyét és a magyar ifjúságot olyanná fogja nevelni, amilyennek lennie kell. Ha pedig ezt nem teszszük meg, ennek nagyon szomorú következményei lehetnek akkor, amikor már nagyon nehéz rajta segíteni. (Rapcsányi László: Azért kell a tanárt és a tanítót anyagilag jól alátámasztani.) Kétségtelen, hogy nekünk missziónk van a Duna-völgyében, missziónk van magyarságunk kid om borításában és missziónk az is, hogy európai jellegünket kidomborítsuk. Erre semmi sem alkalmasabb, mint a magyar zene. Egy külföldi kritikus azt mondotta a magyar zenéről, hogy a magyar nép kis nép, de zenei nagyhatalom. Bartók és Kodály voltak azok, akik f rávilágítottak erre s az ő lángelméjük világánál meglátta mindenki azt a nagy értéket, amelyet a magyar zene képvisel. (Úgy van! balfelől.) A mi magyar dalunk a világ legelső zenéje. Legszebb dala a magyarnak van, minden egyes kis magyar dal egy-egy kis műremek költészeti és zenei szempontból. 32 " '