Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

.230 Az országgyűlés képviselőházának 228. num. niiut amennyi a magyal* nemzetiségi kér dés kezelőében van, nimcs sem a cseheknél, sem az osztrákoknál. Most kérdezem tisztelettel: van-e annyi humánum Szlovákiában a magyarok irányában? Éppen most halljuk, hogy Szlovákiában a városokban, például Besztercebányán, ha jól tudom, Iglón, Eperje sen, mindenütt beverték az ablakokat (Meskó Zoltán: Kultúrházakat rombolnak!), a kultúr házakat ös-szerombolták és megverték az egyik magyart úgy^ hogy el kellett vinni korházba. (Brody András: Éppen azért nem humánum szempontjából kell ezt a kérdést felfogni, hanem nemzetiségi alapon.) Engedelmet kérek, én éppen azt mondom, hogy a magyar nemzetiségi kérdésben van humánum, hogy a magyarság mindig humanisztikusán, becsületesen, emberségesen kezelte a nemzetiségeket s mindaddig, amíg azok tisztességes felfogásúak voltak, nem tett soha különbsrájget magyar és ruszin, magyar és román vagy más nemzetiségű között. (Ügy van! Ügy van! jobb/elől.) Most; kérdezem én, uraim, hogy például a románoknál találunk-e humánumot és találtuhk-e, amikor az erdélyiek ott voltak és találunk-e ma is? Tessék mindig összehasonlításokat tenni és tessék összehasonlítást tenni a mi helyzetünkkel, hogy milyen volt a csehszlovák uralom alatt, mindamellett, hogy mi egymilliónyian voltunk, amely számot azonban a csehek igyekeztek letagadni. Ha a képviselő úr ott volt, azt hiszem, 1930-ban, emlékezhetik reá, hogy azonnal megcáfoltam Auerhandnak, a statisztikai hivatal elnökének adatait az első parlamenti ülésen; megmondottam, hogy csalás az egész, minthogy nem engedik meg, hogy az emberek annak vallják magukat, aminek szerették volna, illetőleg i nem engedték meg, hogy például magyarnak vallja magát valaki, ha nekik az volt az érzésük és gondolatuk, hogy az illető ruszin, szlovák, zsidó vagy egyéb. (Bródy András: A magyar politika ez után nem igazodhatik!) Nem igazodhatik, de összehasonlítást mindig kell és lehet tenni »Contraria juta se povita«. Az ellentétek jobban megvilágítják a dolgot. (Bródy András: Cseh-Szlovákia azért bomlott szét!) Ez tökéletesen így van. Meg fogja engedni a képviselő úr, ha azt mondom, nagyon jól tudja a képviselő úr, hogy az egész Kárpátalján összesen csak 9 képviselő volt, papíron, a valóságban csak 7 képviselő volt és önök még ma is vannak heten, mindamellett, hogy sajnos, ketten meghaltak önök közül. (Bródy András: A Kárpátaljáról is vannak, magyar képviselők!) Elnök: Bródy András képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben és hagyja a szónokot beszélni. (Bródy András: Hápka és Csuha! Meskó Zoltán: Igen érdekes!) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédes formában tanácskozni. A szónokot kérem, méltóztassék beszédét elmondani, Bródy András és Meskó Zoltán képviselő urat pedig kérem, ne szóljanak közbe. Hokky Károly: Mint nagyon jól tudja az egész parlament, Hápka ma nincs itt, ő ina nem képviselő; ezzel nem lehet érvelni. (Bródy András: A helye megvan!) Aztán tekintetbe jön, hogy Hápka tökéletesen beszél ruszinul, tehát éppúgy lehetne ruszin képviselő, rnint magyar képviselő. (Mozgás.) A másik, Csuha pedig nem ruszin területről való, hanem szlo- i vák területről került be. Majdnem egyáltalán I nincsen ott ruszin, túlnyomórészt szlovákok ! vannak, Tessék megkérdezni, ha Csuba eljön. ' ülése 19'd december l-éri

} hétfőn. (Bródy András: Nincs itt! így nem tudok vitatkozni!) Én tudom és láttam azt, hogy a csehek el voltak kötelezve nemzetközi szerződésekkel, amely szerződésekben az volt kimondva, hogy kötelesek a Kárpátoktól délre eső területen autonómiát adni. És mit adtak? Autonómia volt az? 18 képviselő volt az úgynevezett szjornban, közülök hatot azonnal kineveztek és 12-t választottak, azonkívül az elnök és még egy hivatalnok mindig szavazó volt, úgyhagy a 20-ból valójában nem kellett nekik megszerezniük többet, csak hármat választás útján és akkor már a többséget bírták. De visszatérek az előbbi dologra. (Bródy András: Hol élt a képviselő lír, hogy így beszél?) Két képviselő tagja volt cseh-agrár, kettő kommunista, kettő szociáldemokrata, egy volt zsidó és egyedül Bródy András volt a ruszinság igazi képviselője. (Éljenzés. — Bródy András: De holt élt a képviselő úr, hogy ilyent beszél, hogy szjom volt?) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. (Egy hang jobbfelol: Miért fáj? — Meskó Zoltán: Kevesen vagyunk, nekünk se fájjon?) Hokky Károly: Nekem nem fáj semmi, én ezeket csak objektíve meg akarom világítani; ha bárki akarja, bizonyítani fogom bármikor és a ruszin s ág látni fogja, ha teljesen objektív, hogy nekem igazam van. (Bródy András: Egyáltalában nincs!) Például abban inincs igazam, amikor azt mondom, hogy a múltkor a képviselő urak itt azt kívánták, hogy Ungvárt, Munkácsot, vagy Nagyszöllőst csatolják oda Kárpátaljához? Engedelmet kérek, van-e itt az urak közül egyetlenegy is, aki nem tudja, hogy Ungvár, Munkács, NagyszöUős mindig történelmileg magyar városok voltak? (Ügy van! Ügy van!) Azért, hogy a 20 esztendős cseh uralom alatt behoztak oda rengeteg sok zsidót és egy csomó szlávot és ezzel elvették annak a városnak magyar jellegét, azt nem lehet máiruszin városnak tekinteni! (Ügy van! Ügy van!) Itt csak egyetlen példával élek. Nagyszőlősön, 1914-ben 700 zsidó volt, ma 53C0 van, tehát 14.000 ember közül 5300, vagyis majdnem 40% zsidó, úgyhogy 40%-ra emeltek fel csak a zsidók számát. így azután természetesen egypár esztendő, vagy egy-két évtized alatt elözönlik az illető várost olyan elemek, amelyek azelőtt nem voltak ott, minden városnak a jellegét el lehet venni, de azt joggal nem lehet kívánni, hogy akár Ungvárt, akár Munkácsot, akár Nagyszöllőst a Kárpátaíjához csatolják. (Ügy van! Ügy van! — Bródy András: Mintha Kárpátalja Oroszország lenne, vagy Törökország! — Elnök cseng'et.) Bocsánatot kérek; ha nem az, akkor a mai állapot jól van, hiszen Ungvár éppúgy a ruszinsag központja, mint ahogyan a magyarságé, vagy ugyancsak hasonlóképpen Munkács. Akkor tehát nincsen rá okunk, hogy ezt megváltoztassuk. Egyébként én nem akarok vitázni a képviselő úrral. Megállapítottam, hogy az ő beszéde objektív volt, csak egyes kérdésekre akarok még kitérni. T. képviselőtársam az autonómiát említette. Ami az autonómiát illeti, mégis csak elhatárolt autonómia van. Az elhatárolás azonban nem helyes, mert ha elhatárolom Kárpátalját, Erdélyt., azután a Bácskát, a Felvidéket, gib., akkor csupa Partium lesz az egész ország és a zöme nem fog megmaradni s akkor hogyan lesz képes Magyarország megfelelni annak a feladatának, amelyről Bródy képviselő úr is említést tett, hogy, a Kárpátoktól déke