Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. lező elrendelése minden, mezőgazdasággal foglalkozó, bármilyen társadalmi réteghez tartozókkal szemben, beleértve a kisbirtokosokat és a munkásokat is, ennek keretében a munkalelkiismeretre való nevelést is. 2. önálló üzemek fenntartására alkalmas parasztbirtokok vidék szerinti mértékének megállapítása, (Helyeslés a baloldalon.) ennek kapcsán a birtokminimum megvédése a további felaprózódással szemben (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és ehhez kellő-, olcsó törlesztéses hitel biztosítása az egyke elterjedésének ímeggátlására a mezőgazdasági lakosságnál. (Helyeslés és taps.) 3. A mezőgazdasággá] foglalkozóknak tényleg működő vidéki termelő és értékesítő szövetkezetekbe való tömörítése és ezeknek a szövetkezeteknek élére állítani a csúcsszervezeteket, mint a Hangya és mások. 4. Kétségtelenül még fenntartandó /és a földreform során még ittott alakítandó középbirtokok gazdáit kötelezni arra, hogy a kisbirtokos lakosságnak szellemi vezetését vállalja és teljesítse. (Helyeslés.) 5. Kellő ipari munkaalkalmakról gondoskodni az ország minden vidékén abból a célból, hogy a nemzeti népszaporulat megtalálhassa mindenütt az emberhez méltó megélhetését. Miután a kormány munkaprogrammjában a nemzetvédelem fentebb vázolt kívánalmainak csak igen szerény és a * kor követelményeinek éppen nem megfelelő tapogatódzásait látom és nem azt, hogy teljes határozottsággal akar a 'líilaszthatatlan feladatok megoldásához látni, a költségvetés megajánlását nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Hokky Károlyi Elnök: Hokky Károly képviselő urat illeti 'Í szó. Hokky Károly: T. Ház! Csak egyetlenegy mondatára szeretnék reflektálni az előttem szólott Szilassy képviselőtársamnak. Én őt logikus elmének ismerem, ismertem már Prágában, ahol szenátor társak voltunk s azért csodálkozom rajta, hogy azt mondotta : a felvidéki magyarság pártjaiból ő természetszerűleg legkönnyebben a nemzeti szocialista pártba tud átmenni, holott nagyon jól tudja, hogy a felvidéki magyarság két pártba tömörült, a nemzeti pártba és a keresztényszocialista pártba. (Meskó Zoltán: A keresztényszocialisták voltak az erősebbek! — Zaj és ellenmondás s szélsőbaloldalon.) Nem az a lényeges. (Szilassy Béla: fíem így van egészen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hokky Károly: .Később azután, amikor a két párt egyesült, a nemzeti keresztény és szociális gondolat volt túlsúlyban — természetszerűleg — a párti)

an és így ennek természetszerű folytatása a Magyar Élet Pártja, nem pedig a nemzeti szocialista párt. (Püssy Kálmán: Ez magyar megújulás pártja! —• Meskó Zoltán: Nem nemzeti szocialisták talán? Ne tagadja meg a nemzeti szocializmust!' — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Amikor még ott ült, nem olyan régen, idiefenyegetett ököllel, hozzám mint nyilashoz! — Zaj a hal- és a szélsőbaloldalon.) Horváth, Meskó és Füssy képviselő urakat kérem, maradjanak csendben. Hokky Károly: Részletesebben szeretnék azonban kitérni Bródy képviselőtársamnak — megvallom — teljesen objektív beszédére, de még inkább azokra a beszédekre, amelyek a ruszin képviselők részéről előzőleg elhangzotülése 19Al december 1-én, hétfőn. 229 tak. Nevezeteseit beszédeikben olyáh dolgokat említettek fel, amelyekből valaki talán tévesen azt a következtetést vonhatná le, hogy itt a ruszinságnak a magyarságnál sokkal kedvezőtlenebb helyzete van, pedig kétségtelen, s egészen nyugodtan tudom odaállítani minden tárgyilagos ítélő elé azt, hogy a ruszinságnak, illetve a magyaroroszságnak, mint ahogyan ők nevezik magukat, legalábbis ugyanolyan jogai vannak, mint amilyen jogai vannak a magyarságnak. Semmivel sincs több joga a magyarságnak, mint a ruszinságnak, sőt, ha azt a kritériumot vesszük elsősorban figyelembe, hogy milyen súlyos helyzetben van maga a nep, akkor azt kell mondanunk, hogy a ruszin nép sohasem volt kedvezőbb anyagi és gazdasági helyzetben, mint ma van. (Bródy András: Ez valótlan!) Ez valótlan kijelentés? Tessék megkérdezni például egy fuvarost, mennyit kereS ma Miskolc Vidékén vagy Debrecen vidékén. (Bródy András: Nem az a fontos; mennyit keres, hanem az, hogy mennyiért kap egy pár csizmát!) Meg fogja látni a képviselő úr, hogy ha én összehasonlítást teszek a magyares ruszin fuvaros és munkás között, azt látom, hogy a ruszin fuvaros keres 40—50 pengőt naponta, a magyar fuvaros pedig 16—20 pengőt, legfeljebb 30 pengőt. (Bródy András: De egy mázsa zabéit fizet 60 pengőt!) Elnök: Csendet kérek, Bródy képviselő úr! Hokky Károly: Engedelmet kérek, ugyanúgy fizet a magyar is. (Bródy András: Itt maximális ár van!) Elnök: Bródy képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. Hok'ky Károly: Sőt ellenkezőleg, az a tény, hogy 25 fillérért kapják a sót Kárpátalján, mi pedig, akik nem tartozunk Kárpátaljához, 30 fillérért. (Bródy András: Miért mentetek" el?) Ugy csempészik hozzánk a sót. Egyébként azprt, mentünk el, mert mi magyarok vagyunk. Látjuk, hogy a magyarságnak nincs olyan helyzete, mint nekik van. Például az egyik miniszteri tanácsos fir, mikor a tanítókat összehívta, hozzájuk ruszinul beszélt és a végén azt mondotta: hja, úgy látom, hogy itt vendégek is vannak és akkor a magyar ta ní-t ókhoz fordult és azokhoz beszélt. Mi Kárpátalján vendégek vagyunk, uraim! Engedelmet kérek, én nem akarok itt lázítani, de -tény az, hogy a mi magyarjaink azt mondják, hogy sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a ruszinok, mint a magyarok, sokkal jobb ott ruszinnak lenni, mint magyarnak, A viskiek, a técsőiek azt mondják, hogy ha tengerit akarnak venni, akkor Száldobosra kell menniök, de ott nem drágább a tengeri, annak ellenére, hogy az Alföldről hozzák oda a tengerit. Ebből a szempontból kifogástalanul vannak ellátva. Tessék érdeklődni és az urak meg fog nak róla győződni, hogy igazat mondok. Bocs kótól Dombóig (Sfpítettek egy gyönyörű utat, amelyen ezren és ezren dolgoztak, Àknaszlatinától Taracközig építettek vasútvonalat, amelyen szintén ezren és ezren dolgoztak. Én nem tudok ehhez hasonló munkát sem a Felvidéken, sem a Kárpátaljáról lecsatolt magyar vidéken, sem pedig az Alföldön. (Meskó Zoltán: Már 25 éve nem kapjuk meg a kiskőrösi vasutat!) Tudja azt Bródy képviselő úr nagyon jól, hogy én minden igaz ruszinügynek a védelmére kelek. Ha éppen akarja, ezt konkrét, példákkal is fogom tudni igazolni. De azok az urak, akik tavaly itt voltak akkor, a mikor Fenczik képviselőtársam tartott beszédet,, hallhatták, hogy azt mondotta, hogy annyi humár