Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. gel elindul hazulról, viszi a Szalonnáját a tarisznyában és egész nap ebből a tarisznyából veszi a szalonnát és a kenyeret és azt eszi, mert hagymát egyedül a kenyérhez enni egy kicsit kevés, tehát eszik szalonnát is hozzá. Csak azt kérném a miniszter úrtól, hogy ezt a tarisznyaszalonnát, amit a falusi kisiparosok és íoldinívesek egész napra magukkal visznek, a 11 kg-on felül valamiképpen be tudják. Ha van rá lenetőség, ezt a pár kiló szalonnát adjuk oda ezeknek az embereknek, hiszen valójában csupa kézműves ós dolgozó emberről van szó. • A sertéskérdésről egyelőre nem óhajtok többet szólni, csak egyet kérek a miniszter úrtól; A 'sertéskereskedelmi körzetekben, azt hiszem, egy sajnálatos tévedés történik (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), mert a sertéskereskedői körzetek újból való beosztásánál (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na, nai) olyan emberek jönnek a piacra, akiket sohasem láttunk. (Börcs János: Nem lehet, hiszen ezt egy gróf csinálja!) Hogy például éppen Szigetvárról beszéljek, négy sertéskereskedő kapott ott engedélyt. Egy Szigetvárról, egy jött Osztopánról, egy jött Gigéről, egy Németladról, pedig büszkén állapítom meg, hogy nálunk Szigetváron is nagyon sok és rendes keresztény sertéskereskedő van. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez lehetetlenség!) Ne vegyék el tehát a helybeli keresztény kereskedők kenyerét, hanem aki máshol van, az maradjon ott. Ne vegyük el a helybeli kereskedők kenyerét. (Rajniss Ferenc: Csak helységnév-tévedés lesz ez!) T. Ház! A sertéskérdésről most nem óhajtok többet beszélni. Égető kérdés a krumpli kérdése. Tagadhatatlan, hogy az idén krumpli éppen elég volt, sok krumpli van, nagyon jó termésünk van. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem lehet általánosítani!) Azok az egyszerű parasztemberek azonban nagyon csodálkoznak, hogy amikor a krumplit a földből kiszedtük és sárosan, ahogy volt, nem is volt kiválogatva, szekérre dobáltuk, vittük a vasútra, beraktuk a vagonba, s kaptunk érte 9 pengőt. Most kéthárom hétre, egy hónapra rá, amióta a krumplit be kellett hordani, meg kellett forgatni, ki kellett válogatni, a krumpli megtisztult, ha most visszük a vagonba, 7.50 pengő az ára. Azt hiszem, hogy ezek a gazdák emellett ia valóban alacsony ár mellett josrgal kérik, hogy egy ki* csit emeljék fel azt. (Börcs János: Még utóbb nem örül neki!) 120 pengős csizmaár egy 9 pengős krumpliár mellett joggal elképzelhetetlen. Ezeket a dolgokat voltam bátor elmondani. Azt hiszem, az Összes közellátási kérdések különböző labirintusaiban egy módon tudunk valóban őszintén és jól kiigazodni: ha őszintén bevalljuk azt az igazságot, hogy miként állanak a dolgok. Ne járjunk itt eldugott eserkészutakon, hanem mondjuk meg őszintén: ennyi volt a termés. Jól van, kevés, tudomásul veszi mindenki. A legrosszabb az, ha azt mondjuk, hogy van és azután a fogyasztó nem kap semmit. Ha mindenki tudja, hogy rossz termés volt, ha mindenki tudja azt, hogy nélkülözni kell, mindenki szívesen teszi. Mégis sokkal könnyebb elviselni egy terhet, ha az ember tisztán Iát, T. Ház! Épp a múltkoriban bátor voltam az egyik mezőgazdasági kamarai gyűlésen a mezőgazdák kívánságait a közellátás és az árak kérdéseinek szabályozásáról egy pár sorban összefoglalni. Többen látták, teljesen lojálisán és szakszerűen van ez u kérdés itt leírva, tisztán azzal a szándékkal, hogy az embereket, a közvéleményt megnyugtassa. A cenzúra az ülése 19JÍ1 november 26-án, szerdán. 13 ó bölcseségében törölte. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A cenzúra?) Nagyon sajnálom, hogy ma ezekről a kérdésekről nem lehet beszélni. (Rajniss Ferenc: Egy szót se!) Pedig ezek a kérdések mindenkit érdekelnek. Sokkal nyugodtabb lesz a közvélemény, sokkal kevesebb rémhír és minden más mende-monda lesz, ha ezt a kérdést tisztán és őszintén látjuk. (Közi Horváth József: Ha nincs, mondják meg, hogy nincs!) A jegyeket illetően bátor lennék megjegyezni, hogy vannak is tervek a jegyrendszer bevezetésére, egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a jegyeket bevezetjük, ak• kor arra a jegyre mindenkinek mindent meg kell kapnia, amire az a jegy feljogosít. (lgg,z! Ügy van! a szélsóbaloldalon.) Ha ugyanis, azt a jegyet elviszi a boltba és nem kap érte semmit, sokkal rosszabb a visszahatás és sokkal rosszabb a következmény. Magam részéről nem vagyok ellensége a jegyrendszernek, mert úgy találom, hogy ez a legigazságosabb elosztás. Senki sem szólhat semmit, minden embernek egyformán megvan az adagja (Lili János: Meg kellene kapnia!), minden ember egyformán kap, itt nincs vita többé és senki sem szólhat semmit, (LiU János: Csak arra jogosít a jegy, hogy sorbaállhasson az ember!) Az agrárkérdésekkel bizonyos tekintetben végeztem, most más kérdésre térek rá. (Piukovich József: A zsidók szerepe a közellátásban!) Elnök: Kérem, Piukovich képviselő^ urat, ne méltóztassék tanácsokat adni. (Rajniss Ferenc: A téma jó! — Derültség.) Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Az elmúlt esztendőben már sok kijelölés történt a kereskedelemben, így például a petróleum-, a szén-, a tűzifa-, szappan-, a cipő- és^ a textilkereskedelem terén. Ezek a kijelölések igén jól sikerültek (Piukovich József: Nem mindenütt!), eredménnyel jártak és azokat a hibákat, amelyeket idáig láttunk, bizonyos tekintetben eliminálni lehetett. Mindenesetre a kijelölések jó alapot jelentenek a jövőre. De még egy másik bizonyságot is kaptunk a kijelölési rendszer helyességéről: mivel esak keresztényeket jelöltek ki, be lehetett bizonyí tani, hogy ebben az országban a kereskedelem és az ipar igenis ezen az alapon is megy. keresztények is tudják csinálni. (Börcs János: Kivált most, hogy nem kannak árut!) Éppen erről óhajtok beszélni, ezért térek rá erre a kérdésre. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a rendszert lehetőleg terjessze ki például a vasra, a papírra, a bútorra, az épületanyágra. az üvegre, a cukorkára, a kerékpárra (Lili János: A kereskedelemre és az iparra! Két szóba belefér!), a villamossági cikkekre.

< a festékárukra: ezeknek a cikkeknek árusítása terén is méltóztassék a megfelelő kijelöléseket megtenni, hogy így ebből a körből is kizárjuk a zsidókat. Itt a mostani háborús időben egy újabb lehetőség van hadirokkantak kenyérhez juttatására is. Itt van a cigarettapapír, a cukorka és a dohányzó szerek árusítása. A trafikjogot már elvonták a zsidóktól és nagyrészben el van intézve ez a kérdés, kérdem azonban, hogy az említett cikkek árusításával kapcsolatban nem lehetne-e inkább hadirokkantakat kenyérhez juttatni, akik nem tudnak máesal foglalkozni, mint éppen cigarettapapír, pipák, levelezőlapok és hasonló cikkek árusításával? T. Ház! A textiláruk és a bőrtalpú cipők ' árusításából kizárták a zsidókat. Sajnos, ^. a