Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

12 Az országgyűlés képviselőházának 225. tesz, látjuk a jóindulatát és látjuk azt, hogy a miniszter úr igyekszik' a szakértelmet, a hozzáértést és a tanácskérést is bekapcsolni bizonyos kérdésekbe, amely kérdésekben egy éven keresztül bizony nagyon sok kivetni vatót találtunk. (Piukovich József: Mégis tapsoltak!) Piukovich t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy magam milyen vitákat folytattam éppen a közellátás téren. (Horváth Géza: De a konzekvenciákat nem vonta le!) Elnök: Csendet kérek, Horváth képviselő ür, szíveskedjék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. Gr. Festetics Domonkos: A miniszter úr megteszi azt, amit ma meg lehet tenni. Nem irigylem a pozicióját, amelyet igen nehéz helyzetben foglalt el. (Ugy van! Ügy van! — Börcs János: Az biztos!) Ügy látom öt, mint az embert, aki bement egy éléskamrába azzal, hogy ott lesz mivel rendelkeznie, amivel a családját elláthatja, s íme a miniszter úr bement az éléskamrába és talált ott négy üres falat. (Egy hang a jobboldalon: Hálásak lehetünk neki, hogy egyáltalán elvállalta!) Azt mindenestre konstatálom, hogy a legne hezebb pozíció ma éppen a közellátási miniszter úr pozíciója. (Ügy van! Úgy van! — Börcs János: Ez igaz!) A legfontosabb tárca is, mert ha az ennek a tárcának körébe vágó kérdéseket nem tudjuk kielégítően megoldani az egész országban, úgy hiába hozunk törvényjavaslatokat vagy bármilyen rendeleteket, ezen minden meg fog bukni. T. Ház! Szerintem a közellátás kérdése két kardinális ponton nyugszik: egyik a zsírkérdés, másik a lábbeli kérdése. Ez a két kérdés az, amelyet legelsősorban valamilyen formában meg kell oldani. Százszázalékos megoldás nem lehetséges, ezt nem is kívánja senki. Emlékezzünk csak vissza, hogy az elmúlt esztendőkben hányszor vetettük fel gazdaértekezleteken, kamarai értekezleteken a sertéskérdés különböző részléteit, hányszor próbálkoztunk bizonyos terveket, bizonyos elgondolásokat plauzibilissá tenni, azonban a bürokratizmuson teljesen megbukott a dolog. Jöttek a rendeletek nap-nap után, egyik rendelet a másikat hajszolta. (Börcs János: Úgy van!) Volt olyan rendelet, amelynek áttanulmányozásaira három nap sem volt elég, mert olyan komplikált volt. Mire áttanulmányoztuk, jött az újabb, amely a régi rendeletet agyonbunkózta. Ez nagy hiba volt. mert ez megrendítette a gazdatársadalomban a bizalmat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Bizalmatlanok voltak és ma örömmel kell megállapítanom, hogy a gazdatársadalom a miniszter úr rövid minisztersége alatt kiadott pár erélyes és szigorú intézkedést honorálja, elismeri és meg van nyugodva, nem úgv. mint az elmúlt esztendőben kiadott sok-sok rendelet, a rendeletek tömkelege után. Nem sok rendeletre, nem komplikált, agyondolgozott rendeletekre van szükség, hanem világos, precíz, rövid rendeletek kellenek, amelyeket minden i ember megérthet. A mai nehéz időkben, amikor annyi a gond, ne tessék nekünk olyan gondot adnij hogy napokig rendeleteket tanul- I mányozzunk. Bár az elmúlt időkben ezek a rendeletek | egymást . hajszolták, még a legjobbindulatú j emberek sem mondhatják azt, hogy azokat \ a rendeleteket mindig a szakértelem diktálta j volna. Nem csoda az, hogy a falusi nép nem ' ülése 1941 november 26-án, szerdán. bízott bennük. Voltak tisztánlátó emberek, akik előre látták, hogy ezekből jó nem jöhet, hogy itt bajoknak kell következniök. Voltak sokan, akik aggodalommal nézték- hogy mi fog ebből kifejlődni. Nem vehető rossznéven, ha az a falusi magyar ember az ő természetes ösztönével kezdett felkészülni a sovány esztendőkre és igyekezett a maga szerény kis keretében, ahogyan azt megtehette, úgy ellátni magát, hogy legalábbis a télre ne kelljen éheznie családjával együtt. Én azt hiszem, ezt jól is tette, mert legyünk tisztában azzal, hogy az éhes gyomor mindig veszedelmes tanácsadó. Ha az a kisember egy kis raktárt gyűjtött magának, hogy pár hónapig a nehéz időket átevickélje, ne tessék ezt olyan szigorúan megbüntetni. Ha a rekviráló bizottságok kimennek, ne tessék teljes kegyetlenséggel lecsapni azokra a; kisemberekre. Nem akartak azok a törvény ellen véteni, hanem inkább csak saját családjukat akarták télen át biztosítani. Már járnak ezek a rekviráló bizottságok, és lojálisán meg kell állapítani azt, hogy ezek valóban a legnagyobb megértéssel kezelik a dolgokat és igazán megértéssel foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Itt a miniszter urat meg kell kérnem, hogy a rekviráló bizottságoknak azt a hatáskörét, hogy ők állapítsák meg, hogy mikor kell a disznót levágni, ne akceptálja, mert végeredményben egészen biztos, hogy a gazda egy nappal sem tartja tovább a sertést, mint amikor le kell vágni a mai takarmányéhes időben. T. Ház! Itt van az egész sertésvágási probléma. Itt egy tévedést kell megállapítanom a rendeletben. Ugyanis nagyon sokan vannak olyanok, akik éveik hosszú során át minden esztendőben a megvásárolt sertést, amint megvásárolták, levágták és az évi szükségletet biztosították. Most megjelent egy rendelet, amely kiköti azt, hogy a megvásárolt sertést 60 napig nem szabad levágni, hanem tartani kell. Mi gazdák, kénytelenek voltunk megállapítani^ a valóságot, hogy ha az ember bárkitől sertést vesz és beállítja az istállóba, legalább két-három hétig nem eszik, tehát óriási súlyvesztesége van. Ügy, hogy ezt a kérdést meglehetne úgy oldani, hogy valamiképpen igazolja az illető, hogy minden esztendőben sertést vásárolt és akkor ezután is vásárolhat és utána mindjárt le is vághassa. Azt hiszem, ha ezt megkönnyítjük, valójában sokkal kevesebb ellátatlan lesz, (Ugy van! Ügy van!) mert végeredményben az egész közellátásnak végcélja kell hogy legyen az, hogy minél több önellátó legyen, hogy mmel többen legyenek azok, akik saját magukat tudják ellátni. (Ügy van! Ügy van!) Ha valaki sertést vág le, annak zsírmennyiségéből 5 kg.-ot be kell szolgáltatni. Ha valaki 180 kg.-os sertést vág le és mondjuk két-három családtaggal rendelkezik, be kell szolgáltatnia 3 kg.-ot. Ebben az esetben rendben van. De vannak azután szegény cselédemberek, akik nem tudnak 180 kg.-os sertést levágni, hanem levágnak 105—110 kg.-os sertést. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Festetics Domonkos: Ilyen esetekben a cselédembereknek, a zselléreknek a három kilót oda lehetne ajándékozni, tartsák meg, egyék meg. De a nyert zsírmennyiségből a vágó 11 kg-ot tarthat meg csak magának, a többit le kell adni. Itt is bizonyos kis rektifikációt kérnék a miniszter úrtól. Faluhelyen tudniillik rengeteg tarisznyázó ember van, aki reg-