Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. érték meghatározását a nemzet becsülete ga­rantálja. A nemzeti vagyonban tehát a tőkét igenis, a munka jelenti, és a pénz csak egy fizetési eszíköz. Persze ezzel a fizetési eszközzel is le net visszaélni különösen akkor, ha olyan em­bereik kezébe kerül, akik könnyen bánnak vele. Rá kell mutatnom ezzel egyidejűleg arra, hogy a magyar társadalomnak éppen az a rétege, amely múltban is, a jelenben is a legnagyobb áldozatokat vállalta és vállalja a nemzettel szemben, a pénz tekintetében örökösen zavarban él, holott tudjuk, hogy a háború előtt éppen ez az osztály volt az, amely jelentős kapitállal sietett az állam ol­tárán hadikölesön formájában áldozatokat hozni. Most ez a középosztály nem jut abba a helyzetbe, hogy áldozatokat hozzon, sőt még a maga életszükségleteit sem tudja rendesen kielégíteni, nem jut erre pedig azért, mert a nemzeti jövedelem nagy eltolódásokat mutat. A nemzeti jövedelem elosztása országunkban nem egészséges. Ez az oka annak is — amint Matolcsy Má­tyás, igen t. képviselőtársam mondotta, — hogy nincs vagyongyűjtés, mert az, akinek könnyen jön a pénz, könnyen túl is ad rajta, tehát nem gyűjt vagyont, az pedig, akinek nehezen jön, nem tud annyit sem megszerezni, hogy a min­dennapi élet szükségleteit fedezze. Ennek H uPK'zeti jövedelem-elosztásnak keli, hogy az le­gyen a vége, hogy bizonyos mértékben nivellá­lód jék. t Kell, hogy az az osztály, amely köny­Tiyeii jut most pénzhez, nehezebben tudja azt megszerezni és jobban meg tudja becsülni. Ezt az igen t. Ház minden tagjának különösen fi­gyelmébe szeretném ajánlani, mert jöhetnek nenezebb idők, ha e« a háború kissé eltolódik. Jöhetiiek olyan idők, amikor új áldozatokat fog kérni a nemzet jövője tőlünk és ezeket az áldozatokat nekünk vállalnunk is kell majd, mert a történelem bizonyítja, hogy a jövő ér­dekében vállalt minden áldozat egyszer meg­térül. Tehát számolnunk keli azzal, hogy idő­vel esetleg az életnívó is esni fog. Ha pedig az életnívó esik, semmi szín alatt sem eshet ott, ahol legalacsonyabb fokon áll. Ehhez ter­mészetesen egy szélesebb, a nemzetgazdasági erőket átfogó, de tartalmilag annál egysége­sebb koncepció érvényesülése szükséges. Azt tudjuk mindnyájan, hogy egy ilyen koncepciót összehozni, megalkotni, megteremteni milyen nehéz feladatot jelent. Mennyi érdekellentét je­lentkezik egy ilyen koncepció megalkotásánál és éppen ezért csak hálával tudok gondolni a pénzügy miniszter úrra, hogy ismerve ezeket a nehézségeket, mégis tudott egységes koncep­ciót, tervet alkotni, a nemzet mai életének biz­tosítására és továbbfolytatására. T. Ház! Ha csak arról lenne szó, hogy át­vészeljük ezeket az időket, akkor semmi áldo­zattól nem riadnánk vissza. De itt többről van szó. Itt arról van szó, hogy ne bennünket a» események, de mi az eseményeket előzzük meg. Tudomásul kell venni azt, hogy akárhogyan végződjék is ez a háború, azok az eredmények, amelyeket a nemzeti szocializmus nemcsak Né­metorságban, de egész Európában hozott, meg fognak maradni, nemcsak itt nálunk, de eljut­nak Angliába és Amerikába is. És itt kell rátérnem arra, amit Imrédy igen í. képviselőtársam mondott, hogy Európában a forradalmak kora lejárt. Nem tudom miért inondotta ezt, de én éppen ellenkezőleg látom: most következik a forradalmi kor Európában. Legfeljebb Németországban fejeződött be éz a nemzeti szocialista forradalom, a többi nemztí­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1941 december 1-én, hétfőn. 215 teknél most forr és termeli azokat a romboló és építő erőket, amelyek Németországban már befejezték a maguk munkáját és amelyek je­lentkezése Németországban nem volt fizikai, csak szellemi értelemben vett dinamikus fo­lyamat. Azt hiszem, hogy ez a forradalom Európában másutt sem fog úgy jelentkezni mint fizikai errupció, hanem mint szellemi át­alakulás és én kívánom is azt, hogy így jelent­kezzék. Be ahhoz, hogy Magyarország az új Európában elfoglalhassa a megfelelő helyét, hogy az úgyne\ezett dunavölgyi primus inter pares szerepét elvállalja, ahhoz az kell, hogy megfelelő tartalommal, tehát új szellemet s új lelkiséget reprezentáló minőségi emberanyag­gal és ugyancsak az új Európába beillő erőt és anyagot pontosan felmérő nemzetgazdasággal 'olentkezzék. H a már itt tartunk, nem hagyhatom szó nél­kül, hogy kis országrészünknek, Kárpátaljá­nak ebben az európai rendbe való beillesztésé­ről ne szóljak. Tudott dolog, hogy Kárpátalja hegyeit és völgyeit körülbelül 620.000 magyar orosz lélek lakja. Nem mindegy a magyar jövő szempontjából, hogy ezek sorsa hogyan alakul, mert a 620.000 lelket számláló ruszin nép egy munkatartalék értéket jelent, és az ál­tala lakott terület egy anyagi értéket jelent Kárpátalja gazdasági kincseivel, fájával, olajá­val és mérhetetlen erejű villamos energiát rep­reprezentáló vizeivel. Sajnálattal kell megalapí­tanom, hogy ezek értékesítésére idáig semmi­féle átfogó terv, kísérlet nem történt. Mert még az ci Nagyág és Talabor között építendő vízme­dence is, amiről évekkel ezelőtt az újságok ha­sábokat írtak és fényképeket közöltek, lassan reklámba fúlt. Az egyetlen, ami történt, a fater­termelés intenzívebbé tétele, de itt is az tör­tént, hogy az úgynevezett protezsáltak meg­szállották a kárpátaljai fakereskedelmet, faki­termelést, a zsidóktól kisajátították á fűrésze­ket és ezek fölözik le a hasznot és nem Kárpát­alja fiai. Nem foglalkoznék ezzel, mert nem szeretek sérelmeket ide a nyilvánosság elé hozni, csak éppen megemlítem azt azért, mert ez már rendszer ott, amit megváltoztatni csakis az autonómia megvalósításával lehet. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, nagyon kérem a földmívelési miniszter urat, — sajnálom, hogy már nincs itt — hogy Kárpátalja fatermelésé­ben. fakereskedelmében és fafeldolgozásában a kárpátaljai népet legalább paritásos arányban részesítse. T. Ház! A közélelmezési miniszter úrhoz szintén lenne egypár szavam, öt arra kérem, hogy a kárpátaljai nép részére* annak .-ellátat­lanjai részére kiutalt mennyiség paritásban legyen az ország többi részével (Szabó Gusztáv: Kárpátalja külön fejezet!), hogy ugyanolyan támogatásban és adagolásban részesülhessenek, mint az ország többi helyein az ellátatlanok. T. Ház! A kárpátaljai közigazgatási, kulturá­lis, szociális és társadalmi viszonyok kritizálá­sa tói elállók, mert hiszem, hogy módot fogok találni arra, hogy azokat a parlament nyilvá­nosságának elkerülésével a kormány élŐtt fel­tárjam és a rendezésüket kieszközöljem. Teszem ezt azért, mert nem akarok anyagot szolgál­tatni ellenségeinknek, akik ma sem szűnnek meg a külföldről akár Benes, akár más idegen érdekek szolgálatában a legdurvább vádakkal illetni a magyar kormányt éppen úgy, mint minket is a magyar-orosz nép vezetőit. Ezek­nek a népüket-cserbenhagyott szökevényeknek azt üzenem innen, hogy jöjjenek ide-és itt pró­30

Next

/
Thumbnails
Contents