Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

2 H Az országgyűlés képviselőházának SEí aj ánlott tanácsadói tisztet magamtól mély tisz­telettel elhárítottam. Sajnálattal kell azonban konstatálnom, ho;gy azóta az események engem igazoltak, — bár ne igazoltak volnál Nem aka­rok azonban itt referiminálni, talán nem is be­szélnék még ma erről, ha nem látnám szüksé­gesnek figyelmeztetni az igen t. kormányt arra, hogy ne ismételje meg most is azt a hibát, amelyet az ideiglenes kormányzat bevezetésé­vel elkövetett. Ma mindenütt beszéd tárgya már Kárpát­alján, hogy a kormányzói biztosságot felosz­latják és Kárpátalját autonómia nélkül egy­szerűen beolvasztják a többi megye sorába. Eltekintve attól, hogy én Kárpátalja autonó­miáját nem féltem s anmak megvalósításában egészen biztos vagyok, nemcsak azért, mert erre a kormány részéről és az államfő részéről is ígéret van, amely előttünk szent, hanem aaért is, mert szeretném figyelmeztetni a kor­mányt, hogy jó nemzetiségi politikát akkor és azokkal kell csinálni, amikor ós akikkel be­csületesen és minden kényszerítő körülmény közbejötte nélkül lehet. (Korláth Endre: S az­tán jönnek majd a többi nemzetiségek!) Igen t képiviselőtársaim, a többi nemzetiség ügyét is rendezni kell, éppen beszédem első részében fejtettem ezt ki. (Korláth Endre: Es mi marad nekünkl) Már megmondottam, hogy mi marad. Csodálkozom, hogy Korláth igen t. képviselő­társam mindig csak akkor szól közbe, amikor őneki kell kapnia valamit. (Korláth Endre: Éppen eleget hallgatok. — Elnök csengd.) Igen t. Ház! Van a magyar jövőnek egy másik nehéz problémája is, amely ugyancsak megoldást kíván és követel. Ez pedig a szo­ciális probléma..- A szociális ügy Magyar­országon magábanfoglalja a magyar jelent és ii magyar jövőt, de a magyar múltnak is min­den életniegnyilvánulását, mert a szociális ügy, túl a népi jóléten, Magyarországon in­kább, mint bárhol, egyúttal az egész nemzet­gazdaságot is jelenti, ami tulajdonképpen alapja a nemzeti létnek. Minden államot fenn­tartó nemzet az állam fenntartásához szüksé­ges esrakőzöket két forrásból meríti, ez a két forrás pedig az ember és a fold. Az ember­anyagot a nemzeti lét biztosításához a nemzet­test adja, ami nem más, mint az a sokmillió karú. eszű éc agyú óriás, amelynek szellemi és fizikai energiája munkába állítva, elő­teremti a földből mindazt, amire az embernek, és mondjuk, az öntudatos népi összességnek, a nemzetnek életfenntartásához, folytatásához é« a jövőbe való átmentéséhez szüksége van. Ha már most ebbe az új európai rendbe, amely így kialakulóban van, az ember, mint a szellem és a fold, mint a nemzeti erők forrása nálunk is beilleszkedni akar, úgy egészen ter­mészetes, hogy az embernek is és, a földnek is a kornak megfelelő új átértékelődésen kell át esnie. Ez az átértékelődés pedig azt jelenti, hogy úgy az embernek, mint a földnek értéke egyenlő azoknak a közösség javára szolgáló értékeivel (Hokky Károly: Megértetted? Mert én nem!) Felolvasom mégegyszer a képviselő úr részére, ha gyengébb felfogású, (Olvassa); »Ez az átértékelődés pedig azt jelenti, hogy úgy az embernek, mint a földnek értéke egyenlő azoknak a közösség javát szolgáló ér­tékeivel.« Ez olyan fontos dolog, hogy a kép­viselő úrnak kénytelen voltam mégegyszer idézni. És mert az ember is és a föld is a kö­zösségnek szerves része, az embernek éppen ugy, mint a földnek saját, önmaga javának Î. ülése 19'i 1 december }-én, hétfőn. szolgálata is a közösség érdekének szemüvegén át kell hogy megállapíttassék. így születik at a nemzetgazdaság legfontosabb tényezője, az ember, hogy a földet, amelybe örök szerelmes, meghódítsa. Az ember ma is versenyt fut a föld meghódításáért, s ebben a versenyben azt látjuk, hogy a quantitativ ember mindig le­marad és a versenyt a minőségi ember nyeri meg. Magyarországon egyelőre nem beszélhe­tünk komolyan sem quantitativ, sem minőségi emberről addig, amíg komoly viták folynak aa egykéről, a családvédelemről és az analfabétiz­musról. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem mindenki analfabéta Magyarországon! ) Az egész nemzettest qualitativ értékéről beszélek, méltóztassék ezt megérteni. (AB elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ezt a kérdést nem lehet szólamokkal és prédikációkkal megoldani. Az egyke-rendszer j olyan sebe a nemzettestnek, amelyet ki kell j gyógyítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ná­i lünk nincs, hála Istennek!) Nem akarok e te­kintetben senkit sem megvádolni, de azt hi­J szem, hogy a nép lelki vezetése is hibás ab­j ban, hogy Magyarországon az egyke annyira j elhatalmasodott. Sokat járok vidéken a nép j között, és nagyon sokszor találkozom olyan ! lelki vezetővel, akinek a lelkipásztorkodás | nem jelent hivatást, hanem csak kenyérkere­i setét. (Egy hang jobbfelől: Sokszor pedig an­| nah, a\kinek hivatást jelent, nem jelent kerese­| let!) Az egyházi vezetésnek legfelső feladata, | hogy egy Ibelső reformációt vezessen keresz­l 1 ül, ahol a lelki vezetés lehetőség szerint füg­getlenítődni fog az úgynevezett anyagi, pro­fán oldalától a népvezetésnek és tisztán hiva­tásrenddé fog átalakulni. T. Ház! A családvédelmet is említettem, amelynek megerősítésére a kormány — el kell ismernem — a lehetőség keretein belül min­dent elkövetett. Ez azonban nem elégséges. Ez nemcsak a kormány feladata, ez a közösség, a társadalom feladata is. A családnak a jövője mennyivel biztosabb például Németországban vagy Olaszországban, mint nálunk, és ott igenis, a család fejlődik, sokasodik, nálunk ellenben sorvad, azért, mert nincs nálunk egy úgynevezett közösségi erőből fakadó bizton­sági társadalmi támasz, amelyet pedig meg kell teremtenünk. Minthogy minden család­védelemhez pénz kell, a pénz pedig az anya got jelenti, rá kell térnem a nemzet életéi fenntartó másik forrásra, a földre. Mielőtt azonban ezzel foglalkoznék, nem térhetek ki az elől, hogy ne fejezzem ki elis­merésemet a pénzügyminiszter úrnak azért. hogy volt és van bátorsága a költségvetés szám tételei mögött javakban gondolkodni és a nemzeti javakkal való gazdálkodást már új értékelés szerint csoportosítani és — ameny­nyire lehetett — ezt megszervezni. E/ azon­ban csak kezdet, amelyet folytatni kell. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy az új ér­tékátértékelődés szerint az arany elvesztette azt a hatalmát és értékét, amelyet képviselt még a háború előtt. ' Az igen t. szociálde­mokratapárt vezérszónokának szeretném fi­gyelmébe ajánlani azt, Ihogy az új értékátérté­kelődés szerint a tőkét, a kapitált, nem a pénz jelenti, hanem jelenti azt az ember mun­kaereje és a nemzeti jövedelme, amelyet az emberi munkaerő a földből kitermel. Ez je­lenti a tőkét. A pénz ugyanis csak egy fize­tési eszköz, amelynek; egy bizonyos fokon való

Next

/
Thumbnails
Contents