Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228* 1 izmussal szemben viseltetik. Éppen ezért Imrédy Béla igen t. képviselőtársamtól eltérően a nemzetiségi probléma megoldását a szentistváni hagyományok, a szentistváni állameszimie alapján szeretném kérni a kormánytól és a kormánypárttól. (Helyeslés jobbfelől. —- vitéz Jaross Andor: Ez volt a helyes interpretációja a szentistváni gondolatnak!) Ez pedig azt jelenti, hogy ezt a problémát a szentistváni államktíreten belül a magyar alkotmány rugalmassága szerint oldjuk meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ebben az. esetben pedig nem egyszerre, — mint ahogyan Imrédy Béla igen t. képviselőtársam 'mondotta — hanem külön-külön kell a problémákat megoldani és erre a mód adva van. Adva van pedig azáltal, hogy a német népi kisebbség jogát már törvényerejű rendelet szabályozza. Ez olyan hatályú, mint a törvény. Hiszen a törvényt is lehet megmásítani, a rendeletet is. (vitéz Jaross Andor: Nemzetközi egyezmény!) Mint mondottam, a német kisebbség életét törvényerejű kormányrendelet szabályozza, a román, szlovák és a horvát kisebbség ügyét pedig... (Korláth Endre: Mi marad nekünk?) A szentistváni birodalom marad nekünk. Ezeknek a kisebbségeknek a közjogi helyzetét ugyanis a kölcsönösség alapján kell a magyar kormánynak rendeznie. Marad tehát utolsónak a kárpátaljai autonómiának a kérdése. Ezt a kormánynak már régen meg kellett volna valósítania, már régen törvénybe kellett volna iktatnia, már csak azért is, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy egyrészt ebben az országban a népi államhűségnek értelme és jutalma is van, másrészt pedig, hogy megcáfoljuk az ellenséges propagandának azt a valótlan állítását, amely szerint a magyar ígéret beváltására itt senki sem gondol komolyan. Ki kell itt erről a helyről jelentenem, hogy éppen a Kárpátok túlsó tövében csoportosuló és az egész Európát fenyegtő bolsvista veszély miatt maga a magyarorosz nép nem forszírozta a kormánytól, hogy Kárpátalja ideiglenes közjogi helyzetét a határokra vonuló magyar csapatok felvonultatása közben rendesze. Ma azonban, hála Isteunek, ez a veszély elmúlt és remélhetőleg sohasem tér vissza, így tehát nincs setami ok arra, hogy Rákóczi népét, a gens fidelissima-t a szentisváni értelemben vett magyar államiság gépezetébe be ne állítsuk a magyar jövő építésére, mint az előbb eimlítettetmi. Mert egészen biztosan állíthatjuk, j hogy a magyarorosz nép a jövőben is éppenúgy, mint a múltban, mindig a magyar nemzet oldalán fog állni, tmint centripetális fttfí a magyai* állani védelmében. (Helyeslés.) Mi a. magyarorosz népnek az autonómiát illető szerény igényeit már akkor közöltük az igen t. kormánnyal, amikor az ideiglenes közigazgatás bevezetéséről volt szó. A kormány akkor volt szíves az ideiglenes igazgatást bevezető tervezetre vonatkozólag^ kikérni a véleményünket és mi egy rövid, négy pontból álló válaszban soroltuk fel azokat a kifogásainkat, amelyek ezzel a tervezettel kapcsolatban nálunk kifejezésre jutottak. Akkor ezt^ az iratot Keresztes-Fischer belügyminiszter úrnak és a miniszterelnök úrnak adtuk át és kértük ezeknek a megjegyzéseinknek figyelembevételét. Méltóztassanak megengedni, hogy idézzem azt, amit ez a négy pont tartalmazott, amelyet mi a kormánynak átnyújtottunk. Az irat elején elvben kifogást emeltünk az ideiglenesség ellen és leszögeztük azt a véleményünket, hogy ha már elkerülhetetlen, akülése 19Ul december 1-én, hétfőn. 213 kor ez az ideiglenes igazgatás minél kisebb időre korlátozódjék, majd a továbbiakban azt mondj.uk (olvassa): »A polgári igazgatásra vonatkozó kormányrendelet politikai részét illetőleg kérjük a következő ajánlatunk figyelembevételét: 1. Az ideiglenes igazgatás az állam érdekében kell hogy a lakosságban a kormány iránti teljes bizalmat felkeltse, ez pedig csak úgy érhető el, (Palló Imre: Rendszerváltozással!) hogy az ideiglenes igazgatás már a leendő autonómia alapjait is legalább részben lefekteti. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a visszakerült területen a határ végleges rendezéséig egy királyi vagy kormányzói biztosság létesíttessék, melynek vezetőjét a magyar királyi minisztérium előterjesztésére az államfő ruszinnemzetiségű polgárok közül nevezi ki. A kir. biztos helyettesét a magyar királyi minisztérium nevezné ki, akinek feladata volna, hogy az anyaország és a visszacsatolt terület között a joggyakorlat és a közélet összeegyeztetését elősegítse, illetve irányítsa. A királyi vagy kormányzói biztosság végső fokon intézné az ügyvitelt a beligazgatás,, a vallás- és közoktatás-, nyelvi, gazdasági és szociális ügyekben, valamint a bírósági igazgatást. Személyi kinevezéseket a királyi biztosság vagy kormányzói biztosság eszközölne mindazon esetekben, ahol a kinevezések nincsenek fenntartva az összkormány és államfő, valamint az autonóm szervek részére. 2. A központi szervekkel való együttműködés céljából a m. kir. miniszterelnökségen külön ruszin ügyosztály létesíttessék. Ha ez nem lehetséges, úgy egy külön ruszin minisztérium állíttassák fél a felvidéki minisztérium mintájára. A kormányzói vagy királyi kormánybiztosság kebelében az 1. pontban említett hatáskör betöltésére és ellátására külön ügyosztályok létesítendők. 3. A nyolc tagból álló tanácsadói szerv helyett egy 8 tagból álló kormányzói tanács létesítendő, amelynek határozatait a királyi biztos vagy kormányzói biztos köteles figyelembe venni. 4. Az első- és másodfokú hatóságok hatás' köre ezen szempontok figyelembevételével szabályozandó.« Ezt az álláspontunkat meg is indokoltuk, mégpedig a következőképpen (olvassa): »A terület visszacsatolása óta eltelt íüo alatt nem történt a terület igazgatása terén intézkedés, amely a ruszin lakosság nagy több ségének a magyarsággal való s a közös biza lom alapján álló összekapcsolódását elősegí tette volna. A 20 éves cseh uralom, főképpen pedig a legutóbbi ukrán uralom idején a nép egyes rétegeiben mesterségesen kitenyésztett magyarellenes antagonizmus gyors likvidálá sát s ezen rétegeknek a szentistváni állameszme kereteibe való beillesztését csak az e területen felnőtt s a ruszin népből kitermelődöd vezetők tudják a legmegfelelőbben keresztülvinni. Fenti előterjesztéseink tehát abból a hazafias meggyőződésből fakadtak, hogy ezt az utat látjuk legmegfelelőbbnek a kitűzött ceJ elérésére ... stb.« Ezekből a feleletekből a kormány az ideiglenes igazigatást szabályoaó rendeletben egy pontot akceptált és. léptetett életbe, éspedig azt, hogy az eredeti tervezetnek megfelelően ténylegesen kormányzói biztost nevezett ki, azonban a kormányzói biztos részére kért hatáskör nélkül. Már akkor láttuk és megmondtuk, hogy ez a, magyar-orosz nép lelkének megnyugtatását meghozni nem fogja, estért a részemre fel-