Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. más, meírt az egyik diktatúrán, a másik meg demokrácián épül fel, de ha az egyikről azt mondom, hogy európai szocializmus, akkor az egy nemzetközi szocializmus, akkor pedig egy platformon vagyunk az urakkal, (Taps bal­felől. Derültség a jobbközépen. —i Börcs János: Nem egészen! — Ellenmondások a szélsőbal­oldalon. — Mozgás.) Persze, hogy nem! (Röres János: A nemzeti szocializimius nem egy kap­tafára készült! Minden országiban más a nem­zeti szocializmus! — Elnök csenget. — Stitz János: Ez a rabulisztika! — Zaj.) Elnök: Börcs János képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Peyer Károly: Azt hallottuk, hogy a nem­zeti szocializmus európai szocializmus, ha pedig európai, akkor nemzetközi. (Sütő Gyula: A maga véleménye szerint! — Elnök csenget.) A különbség csak az, hagy volt idő. amikor Angliában, Svédországban és Németország egyes államaiban is szocialista kormány volt, de nekünk sohasem jutott eszünkbe, sem itt, sem a sajtónkban, sem párthatározatainkban azt követelni, hogy mert most Angliában, vagy Franciaországban vágy Svédországban szocia­lista kormány van, azonnal állítsuk át a mi apparátusunkat e'bbe^ az irányba. (Börcs János: A végcél az volt!) Éppen ezért ma is azt kell mondanom, az, hogy ma egyes országokban milyen állami berendezkedés van (Horváth Zoltán: Az az ő dolguk!), az az ő belső ügyük, (Ügy van! Úgy van! balfelől), a mi belső ügyünk pedig az, hogy itt Magyarországon milyen állami berendezkedés legyein és hogy ez az állaani berendezkedés elsősorban a ma­gyar alkotmányra támaszkodjék (Helyeslés és éljenzés balfelől.), elsősorban helyezkedjék az ország függetlenségének elvére. (Ügy van! Úgy van! Éljenzés és taps. — Börcs János: Minden körülmények között!), helyezkedjék arra az álláspontra, hogy mi nem akarunk senkinek a szolganépe lenni, (Helyeslés, éljen­zés és taps-) és helyezkedjék arra az állás­pontra, hogy mi Európában egyenlő fe­lek akarunk lenni mindenkivel és minden­hol. (Helyeslés balfelől. — Börcs János: Ezt aláírjuk! — Egy hang a baloldalon- Ez is baj? -H Börcs János: Dehogy baj! Sőt jól van!) Tehát akkor ne tessék követelni azt, hoey mi azért, mert átmetoetileg máshol más berendez­kedés van, ehhez csináljuk meg a mi rendsze­rünket. Es ha most még egy-két szót kell monda­nom, azt kell mondanom, hogy a külpolitikai kérdésben mi tartózkodunk attól, hogy itt bírá­latot gyakoroljunk, azért, mert nem akarjuk a kormány helyzetét megnehezíteni, mert nem ismerem azokat az adatokat, amelyeknek alapján helyesen tudnám a külpolitikai kér­désben az álláspontomat elfoglalni. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Ez szomorú!) Velem nem közlik a bizalmas információkat és egyik képviselőtársammal sem közlik ezeket. A kor­mány tudja azt, hogy mik azok az esetek, amelyek történnek és mihez kell a maga állás­pontját alkalmaznia. De ha itt azt látjuk, hogy állandóan egy kútmérgzes folyik, amely úgy kívánja feltüntetni a koirmányt, — amely­nok én nem akarok a védelmére kelni, —- mintha nem volna elég hü a szövetségeseihez, ez egy olyan útszéli politika. (Ügy van! Ügy van! a bal­és jobboldalon.) amelyet a leghatározottabban meg kell bélyegezni. (Horváth Zoltán: Igaz! — Ügy van! jobbfelől.) Erre a felklnálkozásra talán a lengyel történelemből Jöhet példát ta­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÚ XII. ülése 19 Ul december l-én, hétfőn. '."•- 207 lálná, amikor ott különböző csoportok voltak, az egyik az oroszok felé, a másik a poroszok felé, a harmadik a Habsburgok felé orientá­lódott. Nekem annak még a gondolata ellen is tiltakoznom kell, hogy Magyarorszagon bárki is ilyen dolgot megkíséreljen., Majd mi kive­rekedjük magunkat egymással idehaza. Majd elintézzük a mi differenciáinkat egymással, mint ahogy eddig is elintéztük, de senkitől se kérünk segítséget hozzá, legkevésbbé ide­genektől. (Ügy van!) A szegedi programmról is szó esett. Azt mondják, hogy a szegedi Programm előfutára volt a mai diktatórikus irányzatnak. Megint azt kell mondanom: úgy beszélnek a dologról, mint akik soha egyetlen könyvet sem olvas­tak- erről. Mert aki elolvassa ezt a könyvet... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak ők ol­vasnak egyedül!) En is nagyon régen olvas­tam, de most nem sajnáltam a fáradságot és kikerestem az erre vonatkozó adatokat, aján­iom az uraknak is, hogy ugyanezt tegyék. Megjelent egy könyv 1919-b en, amelyben egy újságíró megáirja a 100 napos szegedi kormány történetét. Később, 1939 február 25-én Tápay­Szabó László hírlapíró tollából, aki a csilla­gos cikkek írója volt, megjelent ezzel kapcso­latban egy cikk, amely hen egy képviselői fel­szólalással kapcsolatban a következőket írta. (Olvassa): »Mint Szeged varasának legérdem­telenebb fia, kötelességemnek tartom tilta­kozni szülővárosom népének olyan beállítása ellen, mintha a szegedi gondolat és a de­mokratizmus között csak a legcsekélyebb el­lentét is lehetne. Ennek a tiltakozásnak ter­mészetesen semmi súlya sem lenne, ha állítá­saim mellé döntő bizonyítékokat nem hoznék. Hiszen nem vagyok képviselő és itt helyt kell állni szavaimért. Minden értelmes emiber, aki S segéd et csak valamennyire is ismeri, jól tudja, hogy Szeged városának közügyekben és társadalmi életben uralkodó közszellem© 1920 előtt más volt, mint 1920 után. 1920 után ke­rült Szegedre az egyetem nagy személyzetével és diákjainak ezreivel. "Rengeteg sok menekült is jött a városiba és megtöbbszöröződött a más vidékről jött közalkalmazottak száma. Az úgy­nevezett értelmiségi elemek nagy többségbe ma nem szegedi eredetű, azonban a vitás kérdés­ben nem a mai értelmiség többségének köz­szelleme vizsgálandó, hanem az 1920 előtti köz szellem, jelesül a szegedi elleniforradalom szel­leme. Szónoklatokban és inasokban gyakran szerepel a szegedi gondolat, de polgártársaink Miskolcon, Győrben, Debrecenben vagy Szombathelyen honnan tudhatnák, hogy mi az a szegedi gondolat? Készséggel megmagyará­zom, de nem frázisokkal, mert a mi pályánkon frázisokért nem adnának egy darato száraz ke­nyeret sem, hanem olyan bizonyítékokkal, amelyekkel nem lehet vitába szállni. A sze­gedi kormány, amely hivatalosan ezt a nevet viselte: »Magyar nemzeti kormány«, 1919 jú­nius 4-én, hétfőn a következő szózatot intézte a magyar nemzethez: Magyarok! Testvérek! Megalakult Szege­den Magyarország felelős kormánya. Elérke­zett felszabadulásunk várvavárt ideje. A rémuralom utolsó óráit éli. Készüljetek és elér­kezik az ideje, segítsétek a kormányt. À kor­mány szándéka az, ami a ti érdeketek: 1. Le­töri a holsevizmust, helyreállítja a rendet, a. személyi és vagyonbiztonságot, valamint a munka becsületét. 2. Az eláirult nemzeti esz­mét, a hazafiasságot újra érvényre emeli. 29

Next

/
Thumbnails
Contents