Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

208 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19 hí december 1-én, hétfőn. 3. Visszaállítja a törvény uralmát, a végrehajtó hatalmat a nemzeti hagyományokhoz híven a müveit nyugati demokratizmus szellemében alapozza meg. 4. Gondoskodik az ország élelmezéséről, a munkanélküliek munkaalkalmáról. 5. Az antant összes államaival előkészíti a baráti jóviszonyt, g*azdasá|gi megállapodást létesít, a közellátást, a termelés folytonosságát biztosítja. A kormány működése nem irányul egyes társadalmi osztályok érdekeinek előtérbe tolására, hanem a jogegyenlőséget fogja megteremteni. Csatlakozzatok mindannyian szívvel-lélekkel a kormányhoz, amelyet az összes államok elismernek. Károlyi Gyula, Kórosy György, Horthy Miklós. Gömbös Gyula, Varjassy Lajos, Páli'i Dániel, Bársony Elemér, Teleki Pál, Bornemisza Gyula, Kelemen Béla, Kintzig János, Gemcinhardt Márton,« Harmincnyolc nappal később a szegedi gondolatnak a demokratizmushoz való viszonya még élesebben kitűnt a szegedi kormánynak a magyar nemzethez intézett kiáltványában, amelyben az ide egyáltalában nem tartozó részeket mellőzve, a következőket olvassuk: »A nemzet összes erőinek egyesítésére van szükségünk. Nem isinerünk sem osztály, sem faji, sem felekezeti különbséget.« (Sütő József: Ez fáj!) »Nem a gyűlölet, hanem a megértés vezet bennünket. Minden, ember esak annyit ér előttünk, amennyit munkájával és becsületességével kiérdemel, (Helyeslés a balközépen.) amennyi hasznot hoz hazájának. Programmunk az ország megmentése. A megmentett országban pedig csak egy törekvés lehet: a megelégedettség;. Ezt csak úgy érthetjük el, ha Magyarországon minden polgárnak egyenlő jogai és kötelességei lesznek. A kötelességek fokozottabbak azoknál, akik vagyonuknál vagy jövedelmüknél fogva nagyobb áldozatokra kötelesek. Fenn akarjuk tartani a háborút befejező forradalom vívmányait, amelyek a nemzeti demokráciát szolgálják. Egyenlő elbánást biztosítunk hazánk minden ajkú polgárainak. Be akarunk kapcsolódni a nyugat kultúrájába, ezért külügyi politikánk sikerét az antanttal való együttműködésben látjuk.« Ez a szegedi proscranmi, nem én csináltam. (Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: BÖála Istennek!) Én egyike vagyok azoknak, akik az ezekben az időkben folytatott tárgyalásokban résztvettek. Garami Ernővel együtt tárgyaltunk abban az időben sok éjszakán keresztül Telekivel, Bethlennel, Heinríchhel és Lovászyval. Én tehát nem hallomásból ismerem ezeket a dolgokat, hanem úgy, mint egvike azoknak, akik ezekben az ügyekben résztvettek. Én ismerem ezeknek az uraknak a gondolkodását és alkalmam volt a felfogásukról privát beszélgetések során is meggyőződni, amire az urak közül nagyon kevésnek volt lehetősége. Ami a felekezeti kérdést illeti, ajánlom az uraknak, olvassák el ezt a könyvet. Itt van egy dolog, ami ugyancsak a felekezeti kérdésre világít rá. Itt az író részletesen 1 sírja, hogy a szegedi ellenforradalom hogyan, milyen egyszerű módon foglalta el a laktanyát, hogyan fegyverezte le a katonaságot és a végén ezt mondja (olvassa); »A vörösöknek még idejük sincs magukhoztérni ,a kaszárnya már a tartalékos tiszti század birtokában van. Nem fontos dolog, nem tartozik az eseményekhez, de a krónikát író nem hallgathatja el, hogy a Fischer Marcell szakaszában 24 ember közül 22 volt zsidó.« (Meskó Zoltán: Ha nem tartozott oda, akkor miért vette be! Bevette, meri érdekelte őt!) Azt tessék az újságíróval elintézni. Ez nem változtatja meg aztt a tényt, hogy 24 ember közül, aki a kaszárnyát elfoglalta 22 volt zsidó. (Zaj és morgás a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobb felől: Ki irtai Mi a cime a könyvnek?) A címe: »A száznapos szegedi kormány.« Irta Paál Jób. 1919-ben jelent meg ez a könyv, tehát nem ma írták. (Meskó Zoltán: Jogforrás ez kéreml) Jogforrás az a szegedi Programm, amelyet felolvastam és ha az urak mást tudnak produkálni, akkor majd bizonyára felállnak és fel fosják olvasni a másik szegedi programmot. Én csak azt a szegedi programmot tudom felolvasni, amely nyilvánosságra került, s amelyet olyan közéleti férfiak írtak alá, akiknek neve abban az időben és azóta is értékkel bír ebben az országban. , Szóbakerült az is, hogy a jövőben egy új társadalmat kell felépíteni és ebben az új tár sadalomban egy új rendszer lesz. Azt mondani azonban, hogy ez szemben fog állani a kapitalizmussal, de a tőkét nem veszi el. nagyon furcsa megoldás lesz. Nem tudom, hogyan lehet akkor a kapitalizmussal szembekerülni, ha a tőke viszont megmarad, mert a kapitalizmus egész hatalma a tőkén épül fel (Zaj a jobboldalon.) Nehezen tudom ezt megérteni, s erre mindenesetre majd részletes használati utasítást kérünk. (Kéthly Anna: Gazdasági tohuvabohu!) Az egyik felszólaló képviselő szóvátette, hogy miért olyan nagy az érdektelenség a Házban, hogy egyik-másik ülésen alig néhányan hallgatják a felszólalókat. Ennek is megvan a magyarázata. Volt idő, amikor a Ház majdnem állandóan zsúfolva volt, az érdeklődés megvolt. Ugyanez a helyzet más közületekben is. Méltóztassék megnézni, a székesfőváros törvényhatósági közgyűlésében is ugyanez a helyzet. Ott, ahol az önkormányzati szellemet kiölik, ahol kivételes hatalommal uralkodnak, s aboi az önkormányzati testület érzi ,hogy nincs joga és hatalma, ott természetesen az érdeklődés a minimumra csökken. Ez a magyarázata fiinak, hogy nincs érdeklődés a Házban. T. Ház! Miután én a kormány általánospolitikájával sem értek egyet ellenzéki pártállásomnál fogva, ezek a részletes és általam felsorolt indokok is alapul szolgálnak arra, hogy a felhatalmazást ne adjam meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nagy Ferenc jegyző: Bródy András! Elnök: Bródy András képviselő urat illeti a szó. Bródy András: T. Ház! A költségvetés általános vitájának utolsó fázisában úgy az érdeklődés, mint a vitakedv bizonyos mértékű ellanyhulást, érdektelenséget mutatott. Csak az appropriációs vita megkezdése adott ennek egy kis lendületet, ami azonban, amint látom, ma csak a vitakedvben nyilvánul meg, mert az érdeklődés kezd újra visszaesni. Tekintet nélkül azonban erre, azt hiszem a magyar társadalom fel fog figyelni erre a vitára, annál is inkább, mert a pártok az appropriációnál vezéreiket vonultatták fel vezérszónokokként és úgy gondolom, a külföld is figyelemmel fogja kísérni ezeket a megnyilatkozásokat. Valószínűneg tartom ugyanis, hogy ezekből a megnyilatkozásokból fogja Összeállítani a magyar társadalom belső életének egységéről vagy differenciálódásáról alkotott megfelelő tükrét. Egyszóval hála Istennek, a vitát folytatjuk, és ha az ember úgy elhallgatja és figyelemmel