Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

206 Az országgyűlés képviselőházának 228. ban, mert én megfordítom a dolgot és azt mondom: ez kölcsönösségen alapszik. Ha például Romániában el van tiltva a magyar szónak nyilvános, utcákon való használata és ezért büntetés jár, akkor hogyan kívánhatják tőlünk azt, hogy mi ezen a téren a Nemzeti Színházat bocsássuk rendelkezésére esetleg egy román előadásnak. Tessék kissé a közvéleménynyel is számolni, amely közvélemény valószínűleg, erre az alkalomra az összes kapható záptojásokat összevásárolná Budapesten a2 előadás fényének emelésére. (Bródy András: Most megeszik a záptojásokalt. — Derültség a balközépen.) Szó esett arról is, hogy egy új állam keletkezik majd háború után, amely államban a munkást jobban megbecsülik és a munka értéké nagyobb lesz. Igen, én is osztozom ebben a nézetben. Minden ilyeu nagy európai megmozdulás változásit hoz a gazdasági életbe és a politikai életbe. Ahogyan az első világháború megfosztotta trónjától az európai " uralkodó családokat, (Egy hang baifelől: Jórészét!) és törvénybe iktatta a nyolcórai munkaidőt, ez a két dolog mindenesetre változást és előnyt jelentett az európai népekre, Arról még korai volna beszélni, hogy ez az új háború mit fog hozni, de hogy el fog sodorni (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az biztos!) egy csomó állami és társadalmi berendezést és azoknak helyébe jobbat és tökéletesebbet fog tenni, abban, az* hiszem, egyet értünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De a» nem Sztálin müve lesz! — Szeder Ferenc: Ott azon az oldalon dicsérjék Sztálint!) Elnök: Szeder képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Peyer Károly: Abban az államban a ni un kasnak több lesz a joga és meg fogják becsülni a dolgozó embert, és ott megszűnnek azok az ellentétek, amelyek ma még- vannak. Azt mondják egyesek, alkotmányos eszközökkel kívánnak ezért küzdeni, de zsidó liberális é« marxista osztálhyarc nélkül. Hogy kivel fognak majd küzdeni ezért az új államért, e fölött talán ne szavazással döntsünk ma, azt majü más tényezők fogják eldönteni. De hogy nekünk nem volt okunk olyan nagyon sírni a liberális irányzatért, amely a maga antiszociális felfogásával, hosszú munkaidejével és alacsony béreivel a munkásokait szinte bérrabszolgaságban tartotta, arról ismételtem szó esett itt Házban. Azért mégsem lehet viszont úgy egy szóval Szilágyit, Eötvöst, Kossuthot, Petőfit, Wekerlét, Wlassicsot zsidónak miuótuteni, ugyebár, mert hiszen ha ma élnének is. nehéz volna ezt rájuk, az ő őseikre megállapítani, — mások őseire talán inkább meg lehetne állapítani. (Ügy van! baifelől. — Derültség.) Ami az osztályharcot illeti, mi az osztályharc ellen vagyunk és mi az osztályellentéteket akar' juk megszüntetni. Az osztályharcot nem mi csináljuk, hanem az osztályharcot azok csinálják, akik egy kiváltságos osztály részére, a másik osztály rovására előnyöket állapítanak meg és tartanak fenn. Miért kap az a szerelő, aki egy turbinát szerel, amely százezer villanylámpához szolgáltatja az áramot, gyereke után 5 pengő családi pótlékot, az a szolga pedig, aki valamely hivatalban szolgál, lesegíti a kabátot és a kezét borravalóra tartja, kap gyermeke után 13 pengőt? Ki csinálja tehát az osztályharcot? Azok a rendelkezések csinálják az osztályellentétet, amikor világosau demonstrálják, hogy iine, itt van, a te gyermeked nem ér annyit, mint annak a szolgának a gyermeke, Ki csinálja az ' ülése 19Ul december 1-én, hétfőn. osztályhareot, amikor az egyik oldalon nyomortanyákon él százezer és százezer ember és a másik oldalon pedig az látjuk, hogy sem a biztosítótársaságok, sem a közületek, sem a városok nem építenek megfelelő lakásokat, — a városok csak az utóbbi időben teszik meg ezen a téren némileg kötelességüket — tehát sem az előbbi tényezőket, sem az ipari vállalatokat semmiféle törvénnyel nem kötelezik arra, hogy rendes lakást építsenek munkásaiknak. A Besízkárt, amelynek bevételei megötszöröződtek, úgyszólván egy darab lakást nem épített. A régi Közúti Vaspálya Társaság ma is a Nova keretében azokat a házakat birtokolja, amelyeket annakidején lakás céljaira építettek. Mi sokat tettünk azon a területen, hogy, ezek az ellentétek megszűnjenek, azzal, hogy felemeltük a munkás életnívóját és ezzel a munkásnak is^ egy jobb életnívót teremtettünk, amelyben érdemes nekik élni. De ha azt látom, bogy vannak még ma is társadalmi összejövetelek, ahol aszerint terítenek, hogy főiskolásoknak fönt, középiskolásoknak a középen és a munkásoknak pedig az asztal végén, — akkor ne nálam tessék az osztályharcot és az osztályellentétet reklamálni, hanem ezeket a fonák helyzeteket tessék megszüntetni, mert ezek nem szűnnek meg azzal, ha az ember csizmát húz és a pörge kalap mellé árvalányhajat tűz és igy sétál végig az utcán, s ezzel azt hiszi, hogy megszűnt az osztályharc. Nem! Az ojsztályharc megszűnésének vannak egyéb, gazdasági előfeltételei és ha Gömbös egyszer azt mondotta, hogy le fogja dönteni az osztályokat elválasztó falakat, akkor azt kell mondanom, hogy ezen a téren a bontási munkából nagyon kevés valósult meg. Hogy milyen lesz ez az új állami berendezkedés, diktatúrás vagy demokratikus rendszeren épül-e fel, azt a jövő fogja megmutatni. És én újra nem akarom, hogy ez a kérdés itt szavazás tárgya legyen. Hogy, a mai harcoló felek között nem a diktatúra és a demokrácia, a döntő szempont, azt bizonyítja az is, hogy az egyik oldalon vannak a diktatúrás résztvevők, a másik oldalon pedig vanak a demokratikus résztvevők. Az egyik oldalon ott vannak az oroszok mint diktatúrás résztvevők, a másik oldalon a finnek mint demokratikus résztvevők. Ez egy olyan kérdés, amelyet a jövő fog eldönteni. En meg vagyok győződve arról és hiszem azt, hogy a demokratikus önkormányzati szellem lesz az, amely ebben a rendszerben és a háború végén mint államrendszer ki fog alakulni. Nem is tudok mást elképzelni. Az a diktatúrás rendszer, amelyben valakit felül odaállítanak és az kinevez egy másikat és egy harmadikat lent, nekem nem ideálom, mert én szabad! véleméi.ynyilvánítás és a szabad bírálat jogát követelem az adófizető polgárság részére, ez pedig csak önkormányzati testületekben lehetséges és a magyar alkotmányos életet és minden gazdasági életet is csak az önkormányzati szellem tud naggyá és hatalmassá tenni. Itt arra történt hivatkozás, hogy a szegedi kormány programmja is tulajdonképpen előfutárja volt a nemzeti szocializmusnak, amely nemzeti szocializmusról itt a napokban az egyik felszólaló képviselő úr azt mondotta, hogy az európai szocializmus. (Koltai József: Hát netn az?) Ha európai szocializmus, akkor nemzetközi szocializmus és ha nemzetközi, akkor miért támadtak bennünket? (Derültség bal felől és a jobbközépen. — Koltai József: Nem egészen! — Mozgás.) Persze, lényegileg