Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az- országgyűlés képviselőházának 227. érzik még* azt, amit Zrínyi mondott, hogy »nem vagyunk alálbb valóak egyetlenegy más nációnál sem«. Ezt a tudatot fel kell kelteni a magyarságban, fel kell ébreszteni a magyarságban saját értékeinek szeretetét és hivatásérzését. Ezt azonban csak egy mennyiségileg és minőségileg egyaránt kitűnő nemzetnevelő gárdával leihet. (Taps jobbfelől.) T. Ház! Ma már alig van gondolkodó ember Magyarországon, aki ne hirdetné, hogy az állandó és intézményes szociálpolitika mellett szükség vau egy átfogó, szociális reformra, olyan szociális reformra, amely a városban és a falun egyformán megszünteti a proletariátusnak egészen gyalázatos és keresztényiden állapotát, (Helyeslés.) olyan szociális reformra, amely lehetővé teszi, hogy a magyarság számban és minőségben egyformán elérje azt a súlyt, amely középeurópai hivatásának betöltéséhez , feltétlenül szükséges. Kétségtelen, hogy a háború nem alkalmas arra, hogy ezt a gyökeres szociális reformot a maga teljességében — hangsúlyozom: a maga teljességében <— megvalósítsuk, (Bodor Márton: De ne állítsuk meg.) azonban lelkiismeretbéli kötelessége a kormánynak, hogy amit meg lehet tenni, — és sokat lehet, amint igen helyesen mondotta az Erdélyi Párt szónoka — azt megvalósítsa, amit pedig ebiből a nagyarányú szociális reformból ma nem lehet megvalósítani, arra minden előkészületet megtegyen, hogy a legelső lehető pillanatban már ne a tervezésnél tartsunk, hanem a megvalósítás stádiumába léphessünk. T. Háti! Ez a szociális reform minden körülmények között el fog következni a háború után. Ezt még olyan konzervatív tudós tekintély is, mint amilyen Szekfű Gyula, nemcsak elismeri, hanem hangosan hirdeti is. Ezt mondja egyik legutóbbi cikkében (olvassa): »Ä világ bizonyára változni fog est valamiféle új rend fog előállni de az új alapokon csak az egész, nemzeti társadalom anyagi felemelkedése képzelhető el olyan felemelkedés, amelyben a mi parasztságunk és munkásságunk helyzete is megközelíti a polgári színvonalat. Annyi bizonyos, hogy a gazdasági teóriák csődbe jutván, most már az ember ós az emberi munka megbecsülése lesz a gazdasági élet legfőbb gondja. A jövőt senki sem láthatja esak következtethet a múltból és amint a francia forradalom és a napóleoni háborúk után a nemesség mellé a polgárság jutott be az anyagi hatalomba és a nemzeti szellem őrző jóként, úgy fog most a legújabb európai változások után a parasztság és a munkásság felemelkedni.« Ha tehát ez a helyzet, akkor már esak a józan ész is azt tanácsolja, hogy készüljünk fel ennek a szociális reformnak tervszerű végrehajtására, hogy az ne forradalmi megrázkódtatással, vagy hübelebalázs módjára valósíttassék meg, hanem egy tervszerű, átgondolt terv alapján. (Bálint József: Helyes!) T. Ház! Van azonban szociális problémáink között egy olyan feladat, amelynek elintézésével nem várhatunk a háború végéig. Ez a családvédelem problémája. Történtek és történnek tiszteletreméltó kezdeményezések, ezt lehetetlen el nem ismerni, de ne álljon meg a kormány, amíg a teljes megoldást el nem éri. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a tebb gyermek anyagilag és erkölcsileg egyformán előnyt jelent, (Meskó Zoltán: Ügy van! Ne hátrányt, mint ma!) mert ma ennek fordítottja áll fenn: (Meskó Zoltán: Ügy van!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ HL ülése 19ki november 28-án, pénteken., 195 anyagilag és erkölcsileg egyformán hátrányt jelent a több gyermek. Kívánatossá kell tenni a több gyermeket és — hozzá merném ezt is tenni — a hitvestársi hűséget. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A kereszténység és a magyarságkapcsolatánál is elmondottam volna, de inkább idehoztam a házasság törvényes védelmének kérdését. Kevés gyermek és válási lehetőség ugyanis úgy összetartoznak, mint az ok és az okozat. Egyik képviselőtársam a múlt héten megvádolt bennünket azzal, hogy agitálunk az állam törvénye, a polgári házasság ellen. Én ezt a vádat magamra és sokakra nézve igaznak tartom. (Meskó Zoltán: Megtisztelőnek tartom!) Agitálunk a Házon belül s ahol szükséges, a Házon kívül is agitálni fogunk (Meskó Zoltán: Ügy van!), egészen addig, amíg ki nem törlik ezt a törvényt a magyar törvénykönyvből, mert a válást megengedő, a házasság intézményét aláásó polgári házasság törvényét rossznak, a magyarságra károsnak tartjuk. {Meskó Zoltán: Nemzetbomlasztónak!) Különben is ez a törvény az idejétmúlt liberalizmus legtipikusabb terméke és örülök, hogy ebben valamenynyien pártkülönbség nélkül egyetértünk. Aki ezt nem hiszi, olvassa el a liberalizmus vezető publicistájának, Beksics Gusztávnak vallomását, aki szerint az egyházpolitikai küzdelem Magyarország egyik legnagyobb korszakát alkotja és amikor beterjesztették ezt a törvényt, azt mondta az egyik vezető magyar liberális államférfi: »Ezt a törvényt be kellett terjeszteni, ezt a törvényt el kell fogadni, mert e nélkül nem lenne teljes Magyarországon a szabadéi vúség«. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha egyszer mi állandóan arról beszélünk* hogy a liberalizmus idejét multa, a liberalizmus káros, ha állandóan arról beszélünk, hogy családvédelmet kell csinálni, akkor miért nem merünk ho odanyúlni a liberalizniunak egyik legtipikusabb alkotásához? (Meskó Zoltán: Úgy van! Ügy van!) Akkor miért nem merünk a családvédelemnek legalább azon a téren reformot hozni, amely nem kerül semmi pénzbe, amely háború idején is megvalósítható és merem azt mondani, amely törvénynek reformja a nemzet 90%-ának helyeslésével találkoznék. (Űgy van! Ügy van! Taps a báloldalon, a szélsőbaloldalon és a közéven.) T. Ház! Tudom azt, hogy ennek a problémának felvetése különösen felsőbb társadalmi rétegeinkben sok érzékenységet érint, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy amint más kérdésekben sem lehet, itt sem lehet azt nézni, mi sérti ennek, vagy annak érzékenységét. Itt csak egyet lehet nézni: azt, hogy mi a nemzet vitális érdeke. (Űgy van! balfelől.) Már pedig az kétségtelen, hogy ennek a gyalázatos folyamatnak, amely ma Magyarországon a válásoknál érvényesül, véget kell vetni, mert addig nem beszélhetünk komoly családvédelemről. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Bodor Márton: Próbaházasság van!) T. Ház! A közellátási miniszter úr beszélt a belső front fontosságáról s beszélt. ugyanerről a belügyminiszter úr is. Mindkettővel, akármilyen párthoz tartozunk is, egyetértünk, egyet kell értenünk... (Sütő Gyula: Attól függ!) Itt az elvről van szó, t. képviselőtársam. — ... mert hiszen abban egyet kell értenünk, hogy amint hősiesen állják a külső frontot a honvédek, ugyanolyan hősiességgel és áldozatossággal kell a nemzet kicsinyének és nagyjának állania a belső fronton. Szükséges azonban az, hogy a kormányzat a maga részéről; is kövessen el mindent a társadalom békéjének meg27