Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

lOtí Az országgyűlés képviselőházának 227. óvására. Vonatkozik ez a kérelem a közellátás igazságos és gyors működésére, de vonatkozik általában közigazgatásunk egész menetének meggyorsítására és tapintátossabbá tételére is. Nagyon helyesen mutatott rá az erdélyi párt szónoka az egész Ház tapsai mellett, — azt hi­szem, a jelen nem lévők tapsai mellett is, mert sajnos, ez a többség mostanában a magyar par­lamentben — hogy a bürokrácia Magyarorszá­gon már kezd első számú közellenséggé lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már nem kezd! Már az is! — Kunder Antal: Kifejlődött!) Itt a fokokban lehetnek különbségek közöttünk, de lényegileg, azt hiszem, valamennyien egyet­értünk, még a miniszter úr is, hogy igen sok­szor az a helyzet, hogy a bürokrácia a kor­mányzat legkitűnőbb intencióinak keresztülvi­telét is meglassítja, — ha nem fúrja meg tel­jesen, — vagy hogy amire azok megvalósulnak, már nem szolgálják teljesen azt a célt, amelyet velük maga a kormányzat szolgálni akar. Nem ßz a baj közellátásunk terén, — hogy oda menjek át — hogy kevés az ennivaló, az a baj, hogy az elosztás rossz, az a baj, hogy ma is a társadalomnak igen nagy része, kü­lönösen a szegények százezrei, millióit is mondhatnám — azt érzik, hogy amikor ők jegyre sem kapják meg a megfelelő 'adagot, ugyanakkor, .akiknek fölösen van pénzük, jegy nélkül, feketén annyit kapnak, ameny­nyit akarnak. (Ügy van! a szélsőbalomIdaion.) Én ennél szörnyűbb destrukciót ném tudok elképzelni. (Ügy van! a szélbáloldalon.) Ha ki­építjük annyira a közellátás szervezetét, ha szellemben is annyira tökéletessé tesszük, hogy azt a keveset, amit jegyre kiutalnak, mindenki különösebb fáradság nélkül meg­kapja, egészen bizonyos vagyok abban, hogy a nemzet túlnyomó többsége a bajokat olyan lélekkel tűri el, amilyenre ez a magyarság nehéz időkben mindenkor példát mutatott. T. Ház! Részletkérdésekkel szándékosan nem vesződtem ennek a beszédnek kapcsán, nem pedig azért, mert a bizottságokban és a költségvetés egyes tárcáival kapcsolatban bő­ven volt alkalom ezeknek a részletkérdések­nek előadására. Szerény véleményem szerint arra, való a megajánlási vita, hogy ott a pár­tok a maguk nagy elvi kérdéseit előhozzzák és kontradiktórius alapon tisztázzák. Sajnos, az a helyzet és az a baj ma is ,a, magyar poli­tikában, hogy az elvek nincsenek tisztázva, (Meskó Zoltán: És helyhez vannak kötve!) és igen sokan vannak, ,akik végeredményben ugyanazt gondolják a különféle pártokban és gyakran megvan az is,, hogy ugyanaban ,a pártban nagy elvi kérdésekben is ellentétek nyilatkoznak meg, (Meskó Zoltán: Ügy van!) azért, mert nincs meg a Házon kívül t annak a lehetősége, amint megvolt régebben, hogy írás­beli [polémiák keretében tisztáztassanak az egyes elvi kérdések. (Meskó Zoltán: "Úgy van! Nem tudnak ma írni!) Idebent pedig a Ház­ban az a helyzet, hogy ,a képviselőknek igen nagy része itt van akkor, amikor apró, kicsi pletykákról, vagy pedig személyi ellentétekről van szó. (Meskó Zoltán: Ügy van!) és nincs itt akkor, amikor az ország legvitálisabb kér­déseit tárgyalják. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Ilovszky János: Ebben sok igazság van!) Sokszor hangzanak el szemrehányások azért, hogy a Házon kívül egyesek, vagy mcz­gaimaJk destruálják a parlamentarizmust. Nem tuidok elképzelni a parlamentarizmus számára és kárára nagyobb destrukciót, mint azt a költségvetési vitát, alhol jó esetben tízen­tizenöten voltak és ezt a megajánlási vitát, illése- U)Uí november 28-án t . pénteken? .amelynek első napján ennyien vagyunk, iími­kor pedig idehozható igazán az egész magyar külpolitika, az egész magyar belpolitika, (Meskó Zoltán; Minden!) amikor tisztázható lenne sok minden félreértés és talán rájön­nénk arr;a, hogy valójában nincs is közöttünk annyi ellentét. Tisztelettel kérek tíz, perc meghosszab­bítást. Elnök: Méltóztatnak a kért tíz perc meg­hosszabbítást megadni'? (Igen!) A Ház a meg­hosszabbítást megadja. Közi Horváth József: T. Ház! Ne;panasz­kodjunk akkor, hogy a parlamentarizmus destruálódik. Tessék elképzelni annak az egy­szei'ű választópolgárnak az esetét, aki felke­rülvén Budapestre példán 1 Zalából, vagy Zemplénből, vagy az ország bármelyik részé­ből, legfontosabb és talán légszebb program­pontjául azt tűzi ki, hogy: Elmegyek a magyar képviselőháziba, ott tárgyalják most az ország sorsát, ott megütköznek egymással a nagy elvi ellentétek, ott tisztázódnak a- magyar jövő kör vonalai. Felül tehát a karzatra, és akkor azt látja, hogy 300, vagy nem tudom hány képvise­lőből a megajánlási vita első napján — például esst látta volna, ha 2 és 3 óra között ült volna be a karzatra — mindössze öten ülnek az ülés­teremben. Amikor majd hazamegy és egy be­számoló vagy választmányi ülés kapcsán meg­jelenük ott a képviselője és azt mondja, hogy ezt és ezt tárgyaljuk a magyar képviselőház­ban, így és így törődik a magyar képviselőház a nép sorsával, egyszerűen azt mondja majd az a választópolgár unottan, majdnem hozzá merném tenni, ha parlamentáris kifejezés lenne, hogy undorottan: Láttam én azt. hogy a magyar képviselők mennyire törődnék az or­szág sorsával. T. Ház! Amikor erre a kérdésre kerül á szó, én nem tudom elhallgatni azt az aggodal­mamat, amely egyúttal talán mentség 7 is, hogy a képviselőháznak ez. az érdektelensége első­sorban arra vezethető vissza, hogy Magyaror­szágon a képviselői hivatás közönséges kijá­rássá változott át. (Bodor Márton: Ez is igaz! »r- Rapcsányi László: Nem a hivatás változott át, hanem a képviselők!) Elnök: Kérem képviselő úr, ilyen merész állítást ne méltóztassék megkockáztatni. Mél­tóztassék ezt bővebben kifejteni, nehogy itt félreértések forogjanak fenn. Közi Horváth József : Igen, ezt iparkodom, megpróbálom szerény tehetségemhez képest kifejteni. Amikor a képviselő azt látja, — ki nem látja közülünk, képviselőtársaimi -—hogy lenn a kerületében egy panasznapon 100—150— 200 panasz és kérés érkezik hozzá és ha egy családnak megtesz valamit, utána, még. 4—5 kérés fut be és naponta 10—-15, levelet kan, mi mást tud tenni az a szerencsétlen képviselő, mint reggeltől délután 2 óráig a minisztériu­mokban jár apró kiesi ügyeket elintézni. (Ügy van! balfelől. — Bodor Márton: Azért nincs itt!) De kérdem tisztelettel, mi a képviselői hivatás? Az-e, hogy valakinek trafikot, ital­mérési engedélyt, állampolgárságot és nem tudom mit intézzen el? (Szeniiványi Lajos közbeszól.) Arról is lehetne beszélni, t. képvi­selőtársam, hogy mennyire más itt az elv és a gyakorlat, de végeredményben mégis azt látja a választó, hogy a képviselő nem azt teszi, amit neki megválasztatása folytán tennie kellene. Ezért, amikor arról van szó, hogy idehoz­zák majd az összeférhetlenségi javaslatot, : én már előre azt is szeretném kérni, hogy ez az összeférhetlenségi javaslat legyen ereszen ko>

Next

/
Thumbnails
Contents